Jézus, az egyház és a cigányok: Testvérként kell együtt élnünk

- A püspöki kar eddig egyetlen alkalommal sem szólalt meg, hogy csitítsa a cigányellenes indulatokat. Miért nem?

- A katolikus egyház nagyon sokfajta kapcsolatot ápol a cigánysággal - és egyáltalán, az ország lakosságával -, a romák esetében is millió módon próbálunk tenni és szólni. Nem csak a legfelső szint létezik.

- Engem most a "legfelső szint" érdekel.

- Minden egyházmegyében van olyan személy, aki cigányügyi referensként dolgozik. Ennek a hálózatnak a vezetője, Dúl Géza többször is nyilatkozott az ügyben. Tavaly ősszel nagy cigánytalálkozót tartottak Egerben, amelynek éppen a cigányellenesség volt a témája. A püspöki kar viszonylag ritkán ülésezik, évente négyszer, az állandó tanács, amelynek én nem vagyok a tagja, valamivel gyakrabban. Nem tudom megmondani, felmerült-e, hogy ki kellene adni valamilyen állásfoglalást.

- Ön szerint szükség lenne rá?

- Igen sok a nyilatkozat, és kevés a tényleges cselekedet. Viszont lényegesnek tartanám, hogy a cigánysággal kapcsolatos tényeket megismerje a lakosság, és az egyház is formálja kicsit a szemléletet. Bennem egyébként születőben van egy írásféleség, olyasmi címmel, hogy Jézus és a cigányok. Arról szólna, hogy Jézus, ha a mai Magyarországon élne, hogyan állna hozzá ehhez a kérdéshez.

- Hogyan?

- Úgy gondolom, hogy az Evangéliumra és Krisztusra leginkább két dolog jellemző: igazság és szeretet. Az egyháznak nagyon fontos üzenete lenne, hogy az összes embertelenséget és törvénytelenséget elítélje, próbáljon segíteni abban, hogy enyhüljenek a feszültségek. Sok összetevője van annak, miért alakult így a helyzet. Nagy bajnak tartom, hogy rengeteget beszélünk a cigányokról, de a legfontosabb pontokon, ahol tennünk kellene - munkahelyhez juttatás vagy oktatás -, alig történik valami. Az sem helyes hozzáállás, ha a problémákat eltussoljuk. Gondoljunk például Kelet-Magyarországra, ahol a vagyonbiztonság jelentősen csökkent. Talán közrejátszott ebben az állam egyfajta puha magatartása is, amely majdhogynem bátorít bizonyos enyhébb bűnözési formákat. Úgy néz ki, a politika ezeket tolerálja.

- Nem teljesen értem. Ha - tegyük fel - önnek igaza van, és az állam valóban tolerál bizonyos bűnözési formákat, akkor annak is egész biztosan igaznak kell lennie, hogy nem csak cigányok esetében tolerálja.

- Nemrég láttam egy felmérést, ami kimutatta, hogy a mélyszegénységben élő társadalmi csoportok körében nagyjából egyforma a bűnözés mértéke. Tehát semmiképpen sem lehet azt állítani, hogy a cigányság hajlamosabb a bűnözésre. Én nem erről beszélek.

- Hanem?

- Az embernek néha olyan érzése támad, hogy a politika célja a szavazatszerzés, semmi más. Lehet, hogy tévedek, de könnyen el tudom képzelni, hogy az ilyen puha magatartás is azt a célt szolgálja, hogy a politika a maga számára biztosítsa a cigányok szavazatait.

- Érdekes elmélet...

- Mondom, lehet, hogy tévedek. Nem tudom, tényleg így van-e.

- A püspöki karban ön a felelőse a cigánypasztorációnak, a romák lelki és lelkipásztori gondozásának. Erdő Péter bíboros néhány hónapja nevezte ki. Milyen presztízzsel jár ez a pozíció?

- Eddig egyetlen elődöm volt ezen a posztom, Keresztes Szilárd püspök úr, aki sok szempontból kiváló munkát végzett. Aztán ő nyugdíjba ment, és különösebben senki sem törekedett arra, hogy betölthesse ezt a tisztséget. Közben viszont mindenki érzi, hogy Magyarország jövője nagymértékben függ attól, képesek vagyunk-e testvérként együtt élni.

- Ezek szerint önként jelentkezett.

- Inkább úgy mondom: jeleztem, hogy szívesen vállalnám. Fiatal papként nagyon jó viszonyban voltam cigányokkal, főleg Érsekvadkerten.

- Ahol rendszeresen látogatta a cigánysort.

- A cigányságnak Érsekvadkerten sokáig szinte semmilyen kapcsolata nem volt a katolikus egyházzal. Az előző pap be se engedett romákat a plébániára, még a kertbe se, csak a kapun keresztül tárgyalt velük. A cigány gyerekek rendesen jártak iskolába, de hittanra egyáltalán nem. Amikor odakerültem, az iskola folyosóin próbáltam ismerkedni velük. Gitároztam, a cigány himnuszt is megtanultam. Néhányan egy idő után beültek az óráimra, pár hónap múlva pedig elmentünk egy buszos kirándulásra Diósjenőre, a strandra. Rettentően boldogok voltak, hogy valaki külön programot szervez nekik.

- Gondolom, előtte nem sűrűn jártak strandra.

- Nagy többségük soha nem volt még ilyen helyen. Ahogy bementünk a medencébe, a fürdőzők jó része rögtön kijött. Aztán ahogy a gyerekek kiabálni kezdték, hogy "atya, atya!", az emberek félig-meddig megenyhültek. Látták, hogy valamilyen egyházi szervezésről van szó. Némelyeknek, úgy vettem észre, még tetszett is a dolog. A kirándulás jól sikerült, a végén az egyik kissrác meghívott, hogy menjek el hozzájuk. Este, a mise után el is mentem. A fél utca összeszaladt, táncoltak a tiszteletemre, énekeltek, ünnepi beszédeket mondtak. Mesélték, hogy amióta világ a világ, nem fordult elő, hogy a pap eljött volna a cigányokhoz.

- Azért ez is sok mindenről árulkodik.

- Nyilván nemcsak a papokra igaz, hanem általában is, hogy kevesen lépnek őfeléjük... Látogatásom után a gyerekek már a plébániára is eljöttek. Gyakran szándékosan egyedül hagytam őket. Soha semmi nem tűnt el. Örültek, hogy megbízom bennük, és igyekeztek megfelelni a bizalomnak. Később a felnőtteket is megszólítottam. Képeket mutattam Jézus életéről, filmeket vetítettem. Döbbenetes volt a hatás. A cigány emberek megnyíltak előttem, őszintén beszéltek még a botlásaikról is. Egészen más légkör uralkodott, mint egy hagyományos hittanórán. Sokan évtizedes együttélés után egyházi házasságot kötöttek.

- A megfogalmazása kissé félreérthető volt, de karácsonyi prédikációjában - mondván, hogy a cigány családokban több gyerek születik - ön példaként állította a romákat a többségi társadalom elé. Az igehirdetést a tévé is közvetítette. Mit szóltak a hívek?

- Alapvetően kedvező volt a fogadtatás. Azt hiszem, rengetegen felmérik, milyen súlyos a demográfiai krízis. Az a bizonyos mondat is azért került be a beszédembe, hogy meghökkentsen és elgondolkoztasson: látunk-e fantáziát abban, hogy az életet továbbadjuk?!

- Csak éppen makacsul tartja magát a vélekedés, hogy a "cigányok a segélyért szülnek".

- Nem értek egyet ezzel. A cigány családokban, úgy tapasztalom, nagyon erős a gyerekek szeretete és az élet tisztelete. A segély másodlagos. Egyébként - sajnálatos módon - a cigányság körében is évtizedek óta csökken a gyerekszám.

- Egy katolikus szakértő, Gyorgyovich Gábor mondta: ha egy lelkipásztor átlagon felüli elkötelezettséget mutat a romák iránt, azzal a veszéllyel kell számolnia, hogy a nem cigány hívek elfordulnak tőle.

- Nekem is volt már részem ilyesmiben, valaki odaszólt, hogy úgy látszik, számomra ők - mármint a cigányok - fontosabbak, mint a többiek. Nem kifejezetten csak az egyházra jellemző az a mentalitás, hogy sokan nehezen fogadják el cigány testvéreinket, és furcsán néznek azokra, akik szimpátiát mutatnak irántuk. Azok, akik mélyebben keresztények, bizonyára megértik.

- Kérdés, hányan vannak a "mélyebben keresztények".

- Ezt nem tudom megmondani. Annyit viszont tudok, hogy a hiteles emberség és kereszténység fokmérője, hogyan viselkedünk a szegényekkel, a kitaszítottakkal. Ebből kiderül, kinek mi lakozik a lelkében.