Jézus-ATM: kötelező tizedfizetés a gyülekezetben?

A liberálisnak elkönyvelt Európában sokan úgy tekintenek az amerikai kis- és nagyegyházakra, mint ahol a hívők lelke mellett azok pénztárcáját is aktívan masszírozzák, mindemellett ezért sokakat meglephet, hogy az evangéliumi vezetőknek csak a kisebbik része vallja azt, hogy a Biblia megköveteli a tizedfizetést. A befolyásos egyházi emberek 58 százaléka szerint a Biblia nem írja elő, hogy keresményünk tíz százalékát az Úrnak (vagyis többnyire a gyülekezetünknek) kell adni.

Ábrahám példája

Leith Anderson, az Evangéliumi Keresztyének Országos Egyesülete (National Association of Evangelicals – NAE) elnöke szerint az Ószövetség többféle tizedet is előírt, aminek része volt az állami adó és a vallási célokra beszedett adomány is. Mindenesetre Anderson is meglepődött azon, hogy az evangéliumi vezetők többsége szerint az ószövetségi gyakorlatot nem kell gyakorolni a mai gyülekezeti életben – pláne, hogy az USA-ban nagyon sok evangéliumi felekezet komplett tizedfizetési tanítássorozatot állított össze.

Az Ószövetségben már Ábrahámtól megjelenik a tizedfizetés szokása, minden hívő szellemi atyja, Melkisédek főpapnak fizetett tizedet a hadizsákmányból. Arra viszont nem lehet újszövetségi parancsolatot találni, hogy minden hívő támogassa saját gyülekezetét bevétele tíz százalékával.

Ne kényszerből!

Másutt keresi az okokat Dan Olson, a Purdue Egyetem szociológiaprofesszora. A tudós szerint a keresztyén vezetők bizonyára jónak látják azt, ha sokan és sokat akadoznak, ám meglehet, megijedtek a kérdésben rejlő kemény állítástól, miszerint bibliai ultimátumot adna a tizedfizetés. Az Újszövetség tanítása szerint ugyanis – mondja Olson – az erőnk szerinti (vagy néha feletti) adakozás kiváltság, lehetőség, amit nem szabad kikényszeríteni, azt csakis hittel és jó szívvel szabad gyakorolni. Igaza lehet Olsonnak, ugyanis a megkérdezett evangéliumi vezetők 95 százaléka állította, hogy fizetésük legalább tíz százalékát befizetik a gyülekezet számlájára.
Így vagy úgy, egy másik amerikai felmérés szerint az újvilági keresztyének bevételük négy százalékát adják a gyülekezetnek. Annak ellenére ilyen „alacsony” az adakozási kedv, hogy néhány éve több gyülekezetben is megkönnyítették az adakozók dolgát. Ma már ugyanis nem csak perselybe, adománygyűjtő dobozba, körbeadott tálkába, netán nett borítékokba helyezett bankók formájában lehet támogatni a gyülekezet szolgálatát: 2006 óta bankjegykiadó automatákra (ATM) emlékeztető berendezések is segítik azokat, akik végtelen hanyagságukban készpénz nélkül látogatnak el az istentiszteletre.

Adakozó állomásokon

Az úgynevezett adakozó állomások (giving kiosk) vagy vidámabb elnevezéssel Jézus-ATM-ek lényege, hogy az ember belecsúsztatja a kredit- vagy debitkártyáját a készülékbe, majd bepötyögi, hogy pontosan mekkora összeget szeretne átutalni a gyülekezet számlájára. Az ATM-rövidítés itt nem is automatic teller machine-t, hanem automatic tithing machine-t, vagyis automata tizedfizető készüléket jelent. A berendezés feltalálója, Baker tiszteletes szerint azért is hasznos ez a lehetőség, mert ha Isten a gyülekezeti alkalmon adakozásra hívja gyermekeit, ám azoknál nincs készpénz, bizony elfelejtődhet az isteni buzdítás, ám ha van náluk bankkártya, máris engedelmeskedhetnek a mennyei noszogatásnak. Nem mellesleg a szofisztikáltabb készülékeken azt is meg lehet határozni, hogy pontosan milyen célra, a gyülekezet mely szolgálatára kíván áldozni a keresztyén ember. Meglehet, sokan ódzkodnak az efféle adakozástól, ám Baker tiszteletes szerint ugyanekkora felzúdulást okozhatott az antikvitásban, amikor az emberek leszoktak arról, hogy gabonát és állatokat hordjanak az Úr házába, s pénzben kezdték fizetni a tizedet.

Már a neten is

A LifeWay Research felmérése szerint egyre több amerikai protestáns gyülekezetben a hívek on-line fizetik be a tizedet. A több mint ezer gyülekezetben elvégzett kutatás eredménye, hogy a gyülekezetek 14 százalékában − elsősorban is a legnagyobbakban − működik netes adakozás, méghozzá elég nagy sikerrel. Az 500 fő feletti közösségek 55 százalékában lehet on-line utalni, míg az 50 főnél kisebb gyülekezetek mindössze négy százaléka teszi ezt lehetővé.
Az internetes utalási gyakorlat támogatói azzal érvelnek, hogy rendszeresebbé tehető az adakozás, ha valaki állandó átutalási megbízást ad, és a gyülekezetnek is nagyobb anyagi stabilitást jelent, ha bizton számíthat a fix tételekre. Mert hiába a Szentlélek állandó jelenléte, sokan bizony elfelejthetik bedobni a perselybe azt az összeget, amivel támogatni kívánják a gyülekezetüket.