Interjú Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspökkel

Karácsonyhoz közeledve a bevásárlási láz, a hajtás és az ajándékok felhalmozása mellett a Békés Megyei Szó megáll egy szóra, és megpróbál az ünnep valódi értelmével foglalkozni egy kicsit. Ehhez azonban segítséget kértünk dr. Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspöktől, akit a püspöki hivatalban keresett fel a Békés Megyei Szó. Karácsonyról, politikáról, közéleti és egyházi témákról kérdeztük.

- Mi a karácsony lényege?

Isten minden gyarlósága, korlátai és bűnei ellenére végleg elkötelezte magát az ember mellett. Tehát van remény. És ez nem hiú ábránd!

- A mai értelemben vett ünnep és ajándéközön mennyire fedi le ezt a gondolatvilágot?

Nyilván nagyon sokan nem tudják, hogy mi az eredeti szimbolikája az ajándékozásnak karácsonykor, és egész egyszerűen - jobb esetben - a szeretet kifejezését vélik ebben.
Amikor azonban a karácsony ünnepe üressé válik, akkor az ajándékozás fölösleges és kártékony is lehet. Valójában az eredeti szimbólum abból fakad, hogy az első karácsonykor Isten megajándékozta az emberiséget a Megváltóval, és erre emlékezve Isten iránti hálából mi is megajándékozzuk egymást.

- Az adventi keresztállítás illik-e a karácsonyhoz? Van -e értelme felhívni
a figyelmet az ünnep valódi értelmére?

Saját véleményem az, hogy a keresztállítás egy kicsit akciójellegű vagy kampányízű, de most nem a politikai kampányra gondoltam. Talán kevésbé mély meggyőződésből, vagy az ünnep igazi szelleméből fakadó. Nyilván egyfajta figyelemfelhívásra jó, de én inkább más módszereket használnék. Van egy kis ellentmondás: amikor a Megváltó megszületett, szinte senki nem vett róla tudomást. Az akkori világ nagyjai nem tudtak róla, így Heródes sem. Jézus előre nem reklámozta magát.

- Nem lenne –e célratörőbb, ha a sikeres kisegyházak vagy szekták tapasztalatai alapján a katolikus egyház is egy kicsit határozottabban „kampányolna”?

A katolikus egyház nem akar versenyezni sem multicégek reklámjaival, sem politikai mozgalmak, vagy szekták módszereivel. A katolikus egyház inkább az evangélium módszereit használja. Lehet hogy nem látványos, de a történelem bizonyítja, hogy hatékony.

- Mit jelent a politikai kereszténység?

Ez meglehetősen tág fogalom. Tömören válaszolva azt, hogy minden kereszténynek kötelessége megtenni a tőle telhetőt, hogy a társadalom jobb, emberhez méltóbb legyen. Ilyen értelemben kötelező mindenkinek felelősen "politizálni", hiszen felelősek vagyunk egymásért.

- Nem kellene-e hatékonyabban fellépnie az iskolai homoszexuális propaganda vagy a váci ateista akció ellen a katolikus egyháznak?

A katolikus egyház intézményeiben, iskoláiban biztosan nem fordul elő ilyesmi. A homoszexualitással, mint bármilyen más aberrációval, betegséggel, eltévelyedéssel, vagy akár önhibán kívüli kóros, vagy az érintettre károsan ható állapottal természetesen foglalkozni, felvilágosítást adni, a személy méltóságát védeni, jó értelemben vett toleranciára nevelni kell. De a felsorolt helyzetekre, állapotokra buzdító propaganda néha csak tudatlanságból és naivitásból fakad, de valójában sokszor a tudatos önpusztítás egyik eszköze. Minden hasonló jelenséggel szemben mi keresztények nem annyira törvényeket - az sem ártana ugyan - akarunk hozni-hozatni, hanem immunissá akarjuk tenni azokat, akik hozzánk tartoznak, megfelelő önvédelemre szeretnénk nevelni tagjainkat. Tehát szeretnénk megmutatni, hogy minden körülmény között, szellemi, erkölcsi és szellemi zűrzavarban is lehet értelmesen, sőt boldogan is élni.

A karácsony elhallgatása a váci óvodákban. Ez egy másik eset. Ez az úgynevezett politikailag korrekt beszéd karikatúrája, mely úgy próbál boldog karácsonyt kívánni, hogy magát a karácsonyt kínosan kerüli, nem említi. Mintha valakinek a vezetéknevét kínosan csak azért nem mondanánk ki, nehogy kiderüljön, hogy hívják az apját. Nevetséges és egyúttal szánalmas erőlködés. Ma is kaptam egy üdvözlő lapot, amely 20 nyelven „legjobb kívánságokat" ír, de a karácsony szót kínosan kerüli. Kedvem lenne visszaírni, hogy megkérdezzem: mire gondolnak? Nem arról van szó, hogy mi keresztények azt követeljük, hogy mindenki Krisztus születését ünnepelje. De a keresztények elvárják, hogy ne kelljen letagadniuk, hogy Krisztus születését ünneplik. Amikor az ember születésnapi ünnepségen vesz részt, azt hogy hányadikon, néha – főleg hölgyek esetében – elhallgatják, de hogy kién, azt nem tartják titokban hisz’ éppen őt ünneplik a résztvevők, s nem csupán arról szól az egész, hogy együnk-igyunk.

- Mi lehet a megoldás arra, hogy egyre kevesebb pap jön ki a szemináriumokból? Ez is az istentelenség terjedéséhez vezethet, hiszen kevesebb pap kevesebb hívet tud megszólítani.

Minden viszonylagos. Lehet, hogy azért van egyre kevesebb pap, mert eddig túl sok volt. De az egyház nem csupán szociológiai értelemben vett intézmény, hanem közösség, amelynek a feje nem a pápa, nem a püspök, hanem maga Jézus. Biztos, hogy neki mindig lesznek munkatársai, de hogy hányan és milyen struktúrák szerint végzik szolgálatukat, az a történelem folyamán módosul és alakul.

- Tehát akik vannak, el tudják látni a feladatukat.

A meglévő struktúrák változtatás nélküli kiszolgálására, működtetésre, ellátására ma kevesebb pap áll rendelkezésre, ez nyilvánvaló. De nem biztos, hogy a hagyományos feladatellátás az ideális, tehát lehet, hogy változtatni kell.

- Politizálhat -e egy pap? Foglalkozhat-e közügyekkel?

Politizálnia kötelező, mivel van lelkiismerete neki is, de a katolikus egyház jelenleg hatályos törvénye szerint a papok sem pártokban vezető tisztséget, sem a hatalom gyakorlásában részt nem vállalhatnak.

- Szabadidejében mit csinál egy püspök?

Természetesen minden püspök mást csinál szabadidejében. Én úgy irányítom a napirendemet, hogy szabadidőm inkább csak a késő esti órákban van, és akkor jobb futballmeccseket nézek a televízión, vagy olvasok. A sportolás azonban nem csak szabadidős tevékenység. Hetente rendszeresen művelem, de ez nem hobbi, inkább kötelesség az egészség megóvása szempontjából, hogy a munkámat is hatékonyabban végezhessem.