India és a Gangesz: Mennyire „tisztít” a szent folyó?

Magas oldott oxigéntartalom

A gangajal, a Gangesz vize zarándokok hite szerint azért bír ilyen erőkkel, mert a folyó Ganga istennő földi alakja. Mások azonban ennél tudományosabb válasz után kutatnak. A fürdésre használt nagyobb ghátoktól lejjebb Dr. Dua, a Malária Kutatóközpont szakértői élén vízmintákat vett a Gangeszből.

„Való igaz, hogy a gangajalban más vizekhez képest magasabb az oldott oxigén szintje. Ez először is a folyó gyors sodrásának, másodszor pedig a turbulenciának köszönhető. Ez a víz rendkívül féktelen, és szerintünk ezért magasabb az oldott oxigén szintje” – vélekedett a szakértő.

A tudósok szerint a Gangesz vizének magas oxigénszintje megnehezíti az anaerob baktériumok elszaporodását. Ez lehet a magyarázat arra, hogy a víz miért marad hosszú ideig friss. Ma azonban a gátak és más vízügyi műtárgyak megváltoztatják a folyó áramlását, és megnehezítik a víz öntisztulását.

„A pangó vízben jobban szaporodnak a moszkitók. A Haridvar régióban folyó kutatások keretében szúnyoglárvákat helyezünk a vízbe, majd fejlődésüket a laboratóriumban vizsgáljuk. Eredményeink szerint a moszkitók képesek szaporodni a gangajalban” – mondta el Dr. Dua.

Dr. Dua kutatása nem csak romba dönti azt a mítoszt, hogy a szúnyogok nem tudnak szaporodni a Gangesz vizében, hanem egyben első jele is a folyót ma fenyegető szörnyű válságnak. Ahogy a folyó tovább folytatja útját dél felé, egyre nagyobb az ellentmondás a tisztaságát övező vallási felfogás és vizének valós állapota között.

Haridvarban az este beköszöntével zarándokok a Ganga Aarti (folyóimádat) nevű imára gyülekeznek. E nagyszabású eseményen a Gangesz éltető erejét ünneplik, amivel az alsó folyása mentén elterülő földeket is megtermékenyíti. A szép szertartás mögött azonban szörnyű valóság bújik meg. A Gangesz Haridvarnál duzzad hatalmas folyóvá – ez a város jelenti azt a pontot, ahol az életet adó víztömeg megkezdi elkeseredett harcát a szennyezések és a modern világ mértéktelensége ellen.

Hindusztáni-alföld

A Himaláját és Haridvart hátrahagyva a Gangesz teljesen más jellegű tájra ér. A Hindusztáni-alföld Ázsia legtermékenyebb és legsűrűbben lakott területei közé tartozik. Talaja a Gangesznek köszönheti kimagasló termékenységét, mivel a folyó hordaléka látja el tápanyagokkal. Ez a nagy kiterjedésű ártér India éléskamrája, az ország búza- és rizstermelésének közel a fele innen kerül ki. Nem csoda hát, hogy a Gangeszt a teremtés és a bőség folyójaként tisztelik.

A folyó természetes termékenysége az alapja a régióban kivételesen magas születési rátának, aminek következtében India lakossága 2030 környékén elérheti a másfél milliárdot. Ekkorra várhatóan megelőzi Kínát, és a világ legnépesebb országává válik. A Gangesznek köszönhető népességnövekedés most azonban a folyó létét fenyegeti, mivel a városiasodás megmérgezi a vizet és a tőle függő embereket.

A Hindusztáni-alföld közepén található Kanpur az első metropolisz a folyó partján. Több mint négymillió embernek, valamint rohamosan fejlődő bőriparnak ad otthont. A Kanpur körüli termékeny földeken összpontosul India legnagyobb állatállománya, ami ideális hellyé teszi a várost a bőripar számára. A rossz tervezés miatt azonban egyetlen megfelelő rendszer sem létezik a hatalmas mennyiségű ipari hulladék kezelésére. Az itt élők és dolgozók számára a gyárkéményekből kiáramló kénes gázok komoly egészségügyi kockázatot jelentenek. A folyót ugyanennyire veszélyeztetik, hiszen a bőripar legtöbb mellékterméke a Gangeszben végzi. Habár a bőrgyárakat törvény kötelezi arra, hogy saját szennyvízkezelő berendezésekkel rendelkezzenek, legalább a felükben nincs ilyen. A hulladék minden formája – az állattetemektől kezdve a mérgező, rákkeltő anyagokkal teli szennyvízig – a négy fő csatornán keresztül egyenesen a folyóba ömlik.

Allahabad

A folyón lejjebb lévő városokban, ahol a helyi gazdaság a zarándoklatokra épül, a szennyezett Gangesz hatalmas gondot jelent. Allahabad India egyik legszentebb folyóegyesülésénél fekszik: itt találkozik egymással a szent Gangesz, az evilági Yamuna, és a mitikus Szaraszvati folyó. A hindu mitológia szerint az istenek és a démonok ezen a helyen vívták harcukat a halhatatlanság italáért, amelynek egy része a folyók vizébe ömlött. A vallási naptár egyik legfontosabb eseménye, a Kumbha Méla fesztivál során a hívők összegyűlnek, hogy leróják tiszteletüket azon a helyen, ahol az ital kilöttyent. A 45 napos fesztivál alatt Allahabad átalakul, miközben közel 70 millió hívő keresi fel a világtalálkozók talán legnagyobbikát. A legfontosabb eseményt a „királyi fürdő” jelenti, amikor a hívők a vízpartra sietnek, hogy különleges tisztálkodási rituálét végezzenek el Ganga anya tiszteletére. A legenda szerint, amikor az istennő beleegyezett abba, hogy megszabadítja az emberiséget a bűneitől, megkérdezte, ki fogja ezután őt megtisztítani. A szádhukra esett a választás: akik a Kumba Méla során megfürdenek a vízben, elnyelik annak bűneit, és újra meg újra megtisztítják őt.

Sokan szeretnének elsőként bejutni a vízbe, hogy megtisztíthassák az istennőt, ami rendszeresen tumultuózus jelenetekhez vezet. 2007-ben azonban a dolgok éles fordulatot vettek, amikor a legelkötelezettebb szent emberek a fesztivál bojkottjával fenyegetőztek. Undorral töltötte el őket a mocsok és a vízen lebegő szeméthegyek. Nem voltak hajlandóak megfürödni, amíg a hatóságok meg nem tisztítják a folyót. Egyesek még tömeges öngyilkossággal is fenyegetőztek. Ezek a tiltakozások fontos állomást jelentettek a folyó történetében. Még a szádhuk is úgy érezték, hogy többé nem hagyhatják figyelmen kívül a vallási meggyőződésük és a víz állapota közti ellentmondást. A közvélemény erejétől megrettent hatóságok megnyitottak egy feljebb lévő zsilipet, hogy eltereljék a szennyezést a fürdőhelyektől. Ez bevált, a szádhuk megbékéltek, és a fesztivál tovább folytatódott. A közfelfogásban azonban egy új igazság honosodott meg, miszerint a Gangesz ugyan szent, ám most a legkevésbé sem tiszta. Egyértelművé vált, hogy gyökeres, tartós változásra van szükség ahhoz, hogy megakadályozzák az élettel teli folyó pusztulását.