Húsz éve nem volt, ami most van Pécsett!

Húsz éve, 1989 őszén több mint 15 ezer fiatal lepte el Pécs utcáit. A vendégek a franciaországi taizéi keresztény közösség első kelet-nyugati találkozójára érkeztek a világ minden tájáról. Nem kell mondani, mekkora jelentőségű esemény volt ez a rendszerváltozás hajnalán. Abban az évben, amikor a még létező Állami Egyházügyi Hivatal néhány ezer főben igyekezett korlátozni a találkozóra érkezők számát, és képviselői személyesen vegzálták a pécsi találkozó tető alá hozóit. Akkor azonban már új szelek fújtak, és a szervezők minden különösebb következmény nélkül fogadhatták a bizalom zarándokútjának nevezett eseménysorozat újabb állomásának résztvevőit.

Azóta - 1991-ben és 2001-ben - kétszer volt Budapesten taizéi találkozó; mindkét alkalomra több mint 70 ezer fiatal látogatott el. Az 1989-es eseménynek akkora visszhangja volt, és sokan olyan nosztalgiával gondolnak vissza rá, hogy a huszadik évfordulón a közösség tagjai úgy döntöttek: elfogadják Mayer Mihály püspök meghívását, és most ősszel ismét Pécsett várják a fiatalokat. (A szokásos európai összejövetelt pedig az év végén a lengyelországi Poznanban tartják.)

A Taizé iránti, évtizedek óta tartó lelkesedés oka, hogy a második világháború idején Roger Schütz olyan ökumenikus közösséget hozott létre, mely több szempontból is hidat ver az emberek között. Az eredendően protestáns lelkész alapító a dél-franciaországi faluban kezdetben üldözött zsidókat bújtatott, majd hamarosan lerakta egy új ökumenikus mozgalom alapjait. Az általa életre hívott életközösség tagjai közé katolikusok és protestánsok is kerültek; ez, a sokakban rokonszenvet ébresztő fejlemény ugyanakkor többek aggodalmát kiváltotta minden oldalról. A közösség kritikusai azt fogalmazták meg, hogy Shützék valamiféle szinkretista, vallások feletti vallást akarnak létrehozni, és ezzel a széles körben elítélt New Age-áramlathoz csatlakoztak.

A közösség páratlanul hiteles életét látva a kedélyek később lecsillapodtak, és II. János Páltól a canterbury érsekig több felekezet vezetője tett látogatást Taizében, illetve méltatta - és Teréz anyával egy lapon emlegette - Roger Schützöt. A legendás alapító aztán 2005-ben elhunyt; és még halálának körülményei sem mindennaposak - az egyik, általa vezetett imaórán egy elmebeteg román nő kést rántott, és leszúrta. A közösség szerzetestársa, a német Alois testvér irányításával működik tovább.

"Csak utólag eszméltünk rá, hogy Roger testvér mennyire elrendezte a közösség életét arra az időre, amikor már nem lesz köztünk" - mondja a Heti Válasznak a rend egyetlen magyar tagja, András testvér.

A taizéi imák, illetve az itt született énekek közös nevezőt jelentenek nemcsak a keresztény felekezetek között, hanem a katolikus egyházon belül is. A meditatív, állandó ismétlődésre épülő dalok egyaránt kedveltek az úgynevezett gitáros zenét pártolók, illetve a hagyományosabb, népi énekeket, illetve a gregoriánt előnyben részesítők körében.

Míg a pécsi találkozóra ezúttal nem vártak nagy tömegeket - a külföldi jelentkezők száma kétezer, s ehhez jönnek még a hazai résztvevők -, Taizébe évente átlagban százezer fiatal zarándokol el. Aki pedig egy-egy hetet eltölt a francia dombok között, és nyitott szívvel érkezik, bizonyos, hogy hosszú időre szóló lelki feltöltődéssel távozik. A rend egyik különös figyelmeztetése, hogy senki ne úgy menjen haza, hogy majd otthon létrehoz egy kis taizéi közösséget. Aki, katolikus, legyen jobb katolikus, aki református, anglikán vagy evangélikus, az legyen jobb református, anglikán, illetve evangélikus - summázható a taizéi testvérek egyik fő üzenete.