Horn Gyula miatt nyomulhatnak az egyházi iskolák

Mint arra többek között Varga Júliáék nemrégiben rámutattak, a magyar oktatásfinanszírozási rendszer az egyik legbonyolultabb a világon. Nagyjából úgy néz ki, hogy az iskolák a működési költségeik egy részét (felét-kétharmadát, intézménytípustól függően) fejkvóta alapon közvetlenül a központi költségvetéstől kapják, másik jelentős részét a fenntartók állják, és van további több mint száz különböző támogatási forma, amit igénybe vehetnek, nem is beszélve a pályázati forrásokról.

Ez a képlet az egyházi fenntartású iskoláknál annyiban más, hogy a - Horn Gyula által 1997-ben aláírt - vatikáni szerződés értelmében ezeknél az állam állja a kiegészítő normatívát is, amelyet szintén a tanulók létszáma után folyósít. Ennek összege annak megfelelően alakul, hogy mennyit költöttek az önkormányzatok átlagosan az előző évben szintén az alapnormatíván felül iskoláikra, óvodáikra. Az elv az, hogy a felekezeti iskola – az államtól átvállalt feladatért cserébe - megkapja azt a pénzt, amelyet az önkormányzat az állami támogatáson felül maga fordít az iskolára.

E számítási módról évek óta vitatkoznak a felek, legutóbb a számvevőszék jelentése azt mutatta ki, hogy az állam súlyos milliárdokkal tartozik az egyházaknak, egészen pontosan például 2008-ban diákonként 13 429 forinttal kapott kevesebbet egy felekezeti iskolás, mint egy „normál” diák.

Az oktatási statisztikák azt mutatják, hogy a 2008/2009-es tanévben az államilag működtetett 2216 óvoda, 2081 általános iskola, 317 szakiskola, 412 szakközépiskola és 410 gimnázium mellett a különböző egyházak 134 óvodát, 183 általános iskolát, 24 szakiskolát, 28 szakközépiskolát és 103 gimnáziumot működtettek.

A tanulólétszámot tekintve az óvodások 3,3, az általános iskolások közel 6 és a gimnazisták több mint 15 százaléka egyházi iskolába járt. Az ezredforduló óta az állami oktatási intézmények száma folyamatosan csökkent, az egyházi iskolák száma folyamatosan nőtt. Míg a 2001/2002-es tanévben 3189 általános iskola volt például állami és 144 egyházi kézben, addig az előző szám a tavalyi évre 2081-re csökkent, az utóbbi 183-ra nőtt.

A féket vették ki a rendszerből

A trend várhatóan folytatódik, hiszen egy törvénymódosítás lehetővé teszi a – számos helyen aggasztóan eladósodott – települési önkormányzatoknak, hogy átadják az általában legnagyobb finanszírozási terhet jelentő iskolafenntartást az egyházaknak. Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára az intézkedéssel kapcsolatban arról beszélt, hogy „véget ér az egyházi intézmények nyolcéves böjti időszaka: mostantól az együttműködés a kormány legfőbb szempontja az egyházi iskolákkal, kórházakkal, szociális intézményekkel kapcsolatban, és nem a működés megnehezítése”.

Az önkormányzatok eddig is átadhatták az iskolát valamelyik - törvényben meghatározott – egyháznak, de a kiegészítő normatívát az átadás után is öt éven át fizetniük kellett. A törvényalkotó ezt a „féket” korábban azért építette be a jogszabályba, hogy ne pillanatnyi finanszírozási zavar miatt döntsön az adott képviselőtestület az iskolától való „megszabadulásra”. Mostantól viszont azonnal lemondhatnak a fenntartás költségeiről, így ezek a közoktatási intézmények az átadástól kezdve rögtön egyházi fenntartásba kerülnek.

Világnézetileg nem semleges

A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) az Alkotmánybírósághoz (Ab) fordult, azt kérve, hogy a testület semmisítse meg a vonatkozó passzusokat. Galló Istvánné az fn.hu-nak elmondta, hogy rögtön a törvény parlamenti megszavazása után, levelet küldtek Sólyom Lászlónak, hogy ne írja alá a döntést, ám sajnos megtette, ezért nyújtottak be keresetet az Ab-hoz. Kifejtette: a legfőbb kifogásuk az, a jogszabály által sérül a tanulók és szülők azon joga, hogy világnézetileg semleges iskolát válasszanak. Ez különösen a kistelepüléseken okoz komoly problémát, ahol jellemzően csak egyetlen iskola van, így ezeken a helyeken nincs választási lehetőség. A szabad iskolaválasztás persze ott is adott, és átviheti a szülő a gyereket a szomszéd faluba, de ezt nem mindenki teheti meg, ráadásul egy kis településen már az is figyelemfelhívó, ha valaki nem hajlandó az egyházi iskolába járatni a gyereket.

Az új helyzet a pedagógusoknak is problémát jelenthet, mert az egyházi iskolákban nem lesznek közalkalmazottak, ezért a felmentési idő és a végkielégítés is hátrányosan változik számukra – sorolja a további kifogásait Galló Istvánné. Az egyházi intézményben dolgozó pedagógusoktól pedig elvárják a világnézeti elkötelezettséget, és ha ennek nem felelnek meg, akkor a továbbiakban nem foglalkoztatják őket - mutatott rá.

A szakszervezeti vezető általánosságban is kifogásolja az új kormány azon gyakorlatát, hogy számos törvény módosítását nem a minisztériumok terjesztik be a Parlamentnek, hanem egyéni képviselői indítványként kerül a „kétharmad elé”. Így viszont kikerülik az egyeztetéseket, például a reprezentatív szakszervezetekkel. Így a PSZ sem tudott hozzászólni sem ehhez, sem más, a közelmúltban a közoktatást érintő törvények módosításához.

"Akkor kellett volna tiltakozni, amikor Horn Gyula aláírta"

A Magyar Önkormányzatok Szövetsége elnöke jónak tartja az intézkedést. Gémesi György az fn.hu kérdésére emlékeztetett, hogy semmi új nincs a törvényben. Eddig is átadhatták az iskolákat az egyházaknak az önkormányzatok, most csak egyszerűsödött ez az aktus. Mindez pusztán finanszírozási kérdés – véli Gödöllő polgármestere, aki hozzátette, nem kell amiatt aggódni, hogy mostantól tömegesen kerülnek át iskolák az egyházak kezébe. A szülőkkel, polgárokkal ezután is konzultálnia kell a képviselő-testületeknek egy ilyen döntés meghozatalakor, és az egyházak sem tudnak nagy számban átvenni iskolákat. Erre nincs kapacitásuk – véli. Ami a tiltakozásokat illeti, Gémesi úgy fogalmazott: „Akkor kellett volna tiltakozni, amikor Horn Gyula aláírta a vatikáni szerződést.”

A Település Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) viszont úgy véli nagyon is aggályos, hogy finanszírozási technikával tereljük az önkormányzatokat afelé, hogy adják le az iskoláikat az egyházaknak. Zonger Gábor főtitkár az fn.hu-nak úgy fogalmazott, „ki kellene rakni a lapokat, pontosan meg kellene mondani, hogy mi az állam feladata, felelőssége, és mi az egyházaké, az önkormányzatoké. Újra kellene gondolni minden önkormányzatokat érintő kérdést”.
Zonger arra is felhívta a figyelmet, hogy korábban volt olyan javaslat is, hogy az állam venné át a nehéz helyzetben lévő önkormányzatoktól az iskolákat, szerinte ezt is újra meg kellene fontolni. Rámutatott azonban arra, hogy nem „csodaszer” a fenntartóváltás. Volt már példa arra, hogy olyan menekülő útvonalakba ugrott bele egy-egy önkormányzat, ami csak még nagyobb bajt csinált. Az utóbbi években több oktatásszervező alapítványnak átadott iskoláról lehetett hallani, ami aztán gyorsan becsődölt – emlékeztetett Zonger.

„Az egyházi iskolák befogadó intézmények”

Mohos Gábor, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára arra hívta fel a figyelmet, hogy a katolikus egyház rendszerint olyan esetben veszi át egy településen az egyetlen önkormányzati iskola fenntartását, ha ott egyébként az iskola megszűnne és az átvétellel mind az önkormányzat, mind pedig a szülők egyetértenek. Mohos visszautasítja azokat a vádakat, amely szerint az egyházi iskolák megjelenése elősegíti a szegregációt, mert olyan követelményeket szabnak a felvételnél, amelyeket a hátrányos helyzetű tanulók családjai nem tudnak teljesíteni. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a katolikus iskolákra ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint az egyéb intézményekre. Ez azt is jelenti, hogy semmilyen speciális felvételi követelményt nem támaszthatnak, a hitéleti hovatartozást kivéve.

„Megjegyzem, hogy az iskolák általában ebben a tekintetben sem támasztanak speciális követelményt, azaz nyitottak a más vallásúak vagy a nem hívők felé” – mondja Mohos, aki hozzáteszi azt is, hogy egy „korábbi felmérésünk szerint a mi intézményeinkben az országos átlagnál lényegesen magasabb a szociális törvény szerint rászorulónak minősülő (három- és többgyermekes családból származó) tanulók aránya”.

A reformátusok szintén tiltakoznak a szegregációt erősítő vádak ellen. „Az egyházi intézmények a történelmi múltban és a jelenben is befogadó intézmények. A keresztyén történelmi egyházaktól távol áll a szegregáció minden formája. A hátrányos helyzetű gyermekek létszáma jól mérhető a kedvezményes étkeztetés és az ingyenes tankönyvellátás mértékén. Az intézményeinkbe járó tanulók túlnyomó hányada ebbe a körbe esik. Az esélyegyenlőség szempontjait a felvételnél, a tehetséggondozásnál, a felzárkóztatásnál, az értelmi nevelésnél, a hitéleti nevelésnél, a hazafias nevelésnél, a szociális ellátásnál egyaránt érzékenyen figyelembe vesszük. Bízunk abban, hogy az egyházi oktatás, az oktatásban részvevő gyermekek és szüleik esélyegyenlőségét is biztosítja a jövőben a magyar állam” - állítja az Magyar Református Egyház Oktatásügyi Irodavezetője.

Papp Kornél szerint a PSZ kifogása sem állja meg a helyét, ugyanis, mint írta, számos példa mutatja, hogy lehet biztosítani egyszerre a szabad iskolaválasztás jogát, s azt a jogot is, hogy a szülő megválaszthatja gyermeke számára a vallási, világnézeti elkötelezettséget. „A világnézeti semlegességgel kapcsolatban az elmúlt két évtized gyakorlata alapján megállapítható, hogy semlegesség nem létezik, ugyanis a keresztyén értékrendhez képest az Isten létezését tagadó világkép sem nevezhető semlegesnek” – szögezi le Papp Kornél.