Homályban a püspökök ügynökmúltja

A történész szerint, amikor az érintettek már nem lesznek az élők sorában, a katolikus egyház is szembe tud majd nézni a múltjával. Ungváry minderről annak kapcsán beszélt, hogy Az Egyházüldözés és egyházüldözők a Kádár-korszakban című, pénteken befejeződött kétnapos budapesti konferencia egyik előadója, Vörös Géza szerint a katolikus és a protestáns egyházaknál egyaránt megtalálhatók olyan későbbi főpapok, akik érintettek voltak az ügynökügyben.

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) munkatársa szerint „nehéz dokumentálni, hogy valaki még főpapként is hálózati személy maradt volna, bár erre is akadt példa". Ehhez kapcsolódóan megemlítette a „Rajnai", a „Pécsi", a „Szatmári" és a „Kormányos Imre" fedőnevű ügynököket. Vélelmezhetően az állambiztonság a dekonspiráció, azaz a lelepleződés elkerülése végett a hálózatból való kizárásuk mellett úgynevezett „társadalmi kapcsolatként" foglalkoztatta őket.

A levéltáros kitért arra is, hogy az 1950-es évek végén az egyházi elhárítás központi alosztálya a püspöki székhelyeket kontrollálta, míg a megyei osztályok az adott közigazgatási területen élő papság ellenőrzését végezték.

A katolikus egyház ritkán szólal meg az ügynök-kérdésben, de Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát tavaly egy nyilatkozatában például beszélt a Lénárd Ödön Közhasznú Alapítvány keretei között folyó egyházi múltfeltárásról is. Mint mondta, az ügynökök közül sokan ártottak az egyháznak, de akadt olyan is, aki megpróbált minél ártatlanabb jelentéseket írni. A beszervezettek „erőteljesen manipulálták a bencéseket is” – mondta, hozzátéve: különösen azokat kezelte a hatalom ellenségnek, akik tanultak voltak.