Házasság – addig halogatják, amíg elmarad

Edit 31 éves, hét éve él együtt a barátjával, és nem akar hozzámenni feleségül. Azt mondja, hogy így is jól működik a kapcsolatuk, és egyáltalán nem vonzza az esküvővel járó hercehurca. 

„Ha férjhez mennék, az olyan lenne, mintha örökre becsuknék egy ajtót, mintha végleg lezárulna valami az életemben. Nem vágyom erre az érzésre” – indokolja, hogy miért nem siet oltár elé, annak ellenére, hogy néhány éven belül gyereket szeretnének. Edit barátainak többsége szintén nem házas. „Mindenki mással indokolja, de az eredmény ugyanaz” – teszi hozzá.

A harmincéves Orsolya másképp látja. Szerinte az esküvő „felteszi a pontot az i-re”. Azt mondja, hogy a házasság sokkal többet ad, mint amekkora nehézségekkel az esetleges felbontása jár. Ők nem mérlegelték, hogy milyen anyagi előnyökkel jár a házasság, de van olyan ismerősük, aki az utolsó pillanatban azért házasodott, hogy még jogosult legyen a lakásvásárlás vagy hitelfelvétel esetén a gyerekek után járó szociálpolitikai kedvezményre.

A fiatalok többsége inkább Edittel ért egyet, legalábbis a KSH adatai szerint. Tavaly Magyarországon 130 éves mélypontra jutott a házasságban élők száma. Ami pedig a házasságkötéseket illeti, csak az első világháború idején volt olyan kevés esküvő, mint 2008-ban, amikor újabb kilenc százalékkal csökkent az anyakönyvvezető elé járulók aránya.

A folyamat évtizedes: 1980-ban több mint 80 ezer házasságot kötöttek Magyarországon, 1990-ben már csak 66 ezret, 2001-ben 43 ezret, tavaly pedig alig több, mint 40 ezret. Az ezer házasságkötésre jutó válások száma viszont éppen ellenkezőleg alakult, 1980-ban még 346, 1990-ben 374, 2001-ben 559, tavaly pedig 630 pár köszönt el egymástól hivatalosan is.

„A szocpol július elsejei eltörlése valószínűleg tovább fogja rontani a házasságkötési statisztikát” – mondja Pongrácz Tiborné demográfus. (Az új támogatási rendszer októberben lép életbe.) Tapasztalataik szerint ugyanis az anyagi előnyök és a házasodási vagy válási kedv szorosan összefüggenek. „A 70-es években kimutathatóan nőtt a válások száma, mert a párok szerették volna megtartani a második ingatlanjukat is, de ezt házaspárként az akkori szabályok szerint nem tehették meg, külön-külön viszont igen” – magyarázza.

Pongrácz Tiborné szerint önmagában nem lenne baj, hogy a fiatalok házasság helyett az együttélést választják, ha ez utóbbi nem járna együtt más negatív tényezőkkel. „A kutatásainkból egyértelműen kiderült, hogy az élettársi kapcsolatok még a házasságoknál is ingatagabbak, és ezekből a kapcsolatokból kevesebb gyerek születik” – állítja.

A házasok most is számos előnyt élveznek az élettársi kapcsolatban élőkhöz képest: örökölhetnek egymás után, közösen fogadhatnak örökbe, és ha gyerekük születik, nincs szükségük apasági nyilatkozatra. A kedvezményes hitelkonstrukciók egy részénél is előnyben vannak. A demográfus szerint azonban csak a házasok további pozitív diszkriminációjával lehetne megállítani az esküvők számának csökkenését. Elképzelhetőnek tart például valamilyen adókedvezményt ennek érdekében. Hozzáteszi: a divat, a közgondolkodás ugyanúgy befolyásolja a döntéseket, mint az anyagiak. Meglepő, de a demográfusok kérdésére az együtt élő párok egy része azzal indokolta az esküvő halogatását, hogy nincs elég pénzük rá. – Sajnos egyre gyakoribb az a vélemény, hogy csak a milliós, nagy felhajtással járó esküvő az igazi. Sokan úgy érzik, hogy ezt nem engedhetik meg maguknak, kisebbel meg nem érik be.

Pedig a házasság megítélése nem változik: 1993-ban, 2000-ben és 2004-ben is megvizsgálták, hogy mennyire tartják idejétmúlt intézménynek a házasságot az emberek. A legutóbbi felmérésben is 20 százalék alatt maradt azok aránya, akik úgy ítélték meg, hogy az idő meghaladta ezt az együttélési formát. „Nem tartják sem nevetségesnek, sem idejétmúltnak, csak addig halogatják, amíg valahogy elmarad” – mondja Pongrácz Tiborné.

Az élettársi kapcsolatok száma megötszöröződött 1970 és 2001 között, ennek megfelelően a megítélés is egyre kedve-zőbb. A kilencvenes évek elején a megkérdezettek negyede mondta, hogy nem ítéli el a házasságkötés nélküli együttélést, ma 75 százalékuk gondolja így.

„Ahogy az élettársi kapcsolat megítélése megváltozott, úgy fognak megváltozni a tudatos gyermektelenségről alkotott vélemények is” – állítja. Ezt ma Magyarországon az emberek többsége még elítéli, de a demográfus szerint Nyugat-Európában egyre elfogadottabb. Annak ellenére is, hogy az európai gyermektelenség gazdasági, társadalmi és pszichés következményei beláthatatlanok.