Három püspök Krisztus ellen

A templom építése előtt már jó lett volna tisztázni, milyen célokat szeretne szolgálni. Ha keresztény püspököket kérnek fel a felszentelésre, akkor abból az derülne ki, hogy ezt keresztény templomnak szánnák. De ha a keresztény vallással össze nem egyeztethető jelképek vannak benne, akkor az nem keresztény, akkor ahhoz miért kell keresztény püspök asszisztálni?
Ha vallástól független imádság helye, akkor meg miért kellene felszentelni, mint keresztény templom?
Tele van ellentmondásokkal és tisztázatlan kérdésekkel ez az egész ügy.
A püspökök nem Krisztust tagadták meg, hanem azt a fajta szinkretizmust, amelynek jegyében ez az épület elkészült. Jó, hogy integrálni akar, de ehhez miért kell összemosni a vallásokat?
Azt hiszem, maga Jézus Krisztus lenne az első, aki odamenve ehhez a templomhoz, kidobálná a fele cuccot, amit odabent felhalmoztak.

Mélyen fölkavart ez a "Három püspök Krisztus ellen" c. írás! Csak azt árulja el, hogy a szerzőjének fogalma sincs a valódi keresztyénségről, amely ti. az értünk megfeszített, feltámadott és eljövendő Úr Jézus Krisztus iránti föltétlen bizalom, és az Ő abszolút igénye előtti meghódolás, Isten Lelkétől származó, bűnbánatban fogant hittel.
A támadott püspöki nyilatkozat világos, becsületesen húzza meg a határokat a valódi Krisztus-hit és a szinkretista, zűrzavaros hiedelmek között: nem szorul az én "védelmemre". Inkább arra indít, hogy sok évvel ezelőtt leírt - és a ma elterjedt "ökumenizmust" is reformátori-evangéliumi kritikával illető - vallástételeimmel hívjak valódi megtérésre mindenkit - az ostoba öntudattal vádaskodó szerzőt is - egyedüli Üdvözítőnkhöz (amíg nem késő):
„Mint akit Jézus Krisztus a vérén vásárolt meg, nem emberek kedvét, hanem emberek üdvét kell keresnem, Isten akarata szerint. Nem szertartásmesternek rendelt az Isten, hanem az Ő szolgájának, hogy az Ő igényével és az Ő igéjével szembesítsek mindenkit, akit csak elér a szavam. Nem a magunk egyházát kell tákolgatnom, hanem a múlandó szervezeti keretek/állványzatok között Krisztus egyháza építésén kell dolgoznom. Nem az elfajzott ökumenizmus idegen oltárán kell áldoznom, hanem az Úr Jézus iránti személyes hit engedelmességében kell azokkal a szeretet-közösséget / egységet megtalálnom, imádságban és munkában megélnem, akik a lényegben a csonkíthatatlan és kiegészíthetetlen evangéliumhoz ragaszkodnak (vö. Jn 17,20-21 és Gal 1,6-10).”
„A Szentírás abszolút tekintélyét elfogadó, az Úr Jézus Krisztusnak bűnbánatban fogant hittel engedelmeskedő és a Szentlélek vezetését őszintén kereső bizonyságtevők szolgálata nyomán adott Isten ébredést nemzedékről nemzedékre, hogy emberek igazán hivővé legyenek és az örök életre jussanak, örvendezzenek Isten kegyelmének, és életükkel magasztalva az Úr igéjét, terjesszék azt maguk is. Így és ezért létezik ma is Magyarországon evangéliumi keresztyénség. És ezért nem szabad elhalkulnia ma sem a magyar protestantizmus évszázadokon átívelő, hitvalló tiltakozásának minden, eredendően pogány gyökerű, vallásos embermagasztalással szemben, hanem bátran bizonyságot kell tennünk arról, hogy mi csak egyetlen közbenjárót ismerünk a Bibliából Isten és emberek között: Jézus Krisztus az, a bűneinkért meghalt Megváltó és a feltámadott, eljövendő, mindenki felett ítéletet mondó Bíró (vö. 1Tim 2,5-6).”
Szent kötelességem szerint írva mindezeket, Krisztus szorongató szeretetének hatalmában: Adámi László

Valóban kemény hangvételű cikk nyomán, de nem kevésbé kemény hangvételű hozzászólások után szeretném megtenni észrevételeimet.
Jómagam ugyan még nem jártam ebben a kápolnában, tehát nem mondhatok biztosat az ügyről, de érteni vélem a problémát. Úgy gondolom, hogy mindkét fél elhamarkodva mondott ítéletet a másik felett. Stoffán György valóban túllő a célon, amikor ostoba és keresztényellenesnek nevezi a három püspököt. De alapvetően mégis igaza van. Egy keresztény templomban nem csak keresztény jelképek lehetnek! Elsőre talán merésznek tűnik ez a kijelentés, de hadd indokoljam meg. Ha semmilyen ősi, pogány, népi, jelképet nem engedélyeznénk templomainban, bizony jóval szegényebb lenne valamennyi felekezet. Kezdve a nemzeti zászlóval, egészen a karácsonyfáig, mindent kidobálhatnánk Isten házából. Ugyanis valamennyi vagy egyszerűen nem keresztény szimbólum (ld.: magyar zászló) vagy sokkal ősibb, a pogány hitvilágba visszanyúló jelkép (ld.: karácsonyfa, de általában az ég és föld kapcsolatát kifejező fák - életfa). Mellesleg az ókereszténység idején, amikor az ünnepek idejét meghatározták, sok esetben pogány rítusokat használtak fel az új ünnepek elfogadtatásának céljából (ld: karácsony-téli napforduló, Keresztelő Szent János ünnepe-nyári napforduló). A kereszténységtől tehát egyáltalán nem idegen a pogány rítusok integrálása. Erre talán a legjobb példa a katolikus, illetve a skandináv evangélikus liturgia, ahol mindmáig szokásban van a tömjénezés, a szenteltvízhintés, az olajszentelés, a tűzszentelés, a barkaszentelés, a hamvazkodás, vagy a mellverés mint a bűnbánat megnyilvánulása, stb. Ezek közül számos aktus megtalálható az Újszövetségben is (ld.: víz-megtisztulás, tűz-Krisztus a világ világossága), de sokuk ószövetségi (tömjénezés), vagy még annál is régebbi múltra tekint vissza (ld.:hamvazkodás és mellverés, mint a gyász és bűnbánat jele már az Aeneisben is szerepel, tehát az ókori görögség által is használt aktusról van szó). Magyarországi Evangélikus Egyházunk sajnos ezen ősi rítusok nagy részét elhagyta, így a mi liturgiánknál már csak a reformátusoké szegényebb...
Végezetül szeretnék a verőcei üggyel kapcsolatban Pál apostol egyik beszédére utalni: az athéni polgárok számára elmondott térítőbeszédre (ApCsel 17,16-34). A retorika tudománya azóta is mint a meggyőző érvelés egyik mintapéldánya tarja nyilván ezt a beszédet. És miért volt ilyen hatékony Pál apostol? Mert nem a pogány bálványok lerombolásával kezdte beszédét (ellentétben a mi három püspökünkkel), hanem "belemagyrázta" a pogányok ismeretlen istenébe Jézus Krisztus személyét. Valami ehhez hasonlót kellene tenniük a mi püspökeinknek is a csodaszarvas és a turulmadár szimbólumával is.
Legvégül annyit, hogyha ezeket az ősi nemzeti szimbólumainkat nem tűrik meg egy keresztény templomban, akkor nem lenne logikus, hogy a népi festésű kazettás famennyezeteket is dobjuk ki a templomból és a népi mintájú hímzéssel ellátott oltárterítőket is égessük el? Így aztán nem is maradna más, mint a puszta fehér fal! Remélem, nem ez a cél!

Magam is "ostoba és keresztényellenes" egyszerű Istenben hívő ember vagyok. Én ugyanis messze megértem, a három általam nagyrabecsült püspök cselekedetét. Tisztelettel csak két kérdést tennék fel Stoffán György úrnak. Vajon tud-e arról, hogy az elmúlt tíz évben gróf Bethlen Farkas úr (volt ferences diák, akit eltanácstak az intézmményből) melyik történelmi egyház templomának küszöbét lépte át, igehallgatás céljából egyszer is? Nos a válasz: egyiket sem. S ismeri-e Stoffán György úr , a területnek, ahol a templom épült, a tulajdonviszonyait? Nem gondolja-e Ön, hogy a templom építés ürügye alatt, itt kőkemény üzletről (turisztika, vendéglátás) van szó?

Bár a „Három püspök Krisztus ellen” címet túlzónak tartom, a cím alatt írtakkal – néhány megfogalmazást kivéve - túlnyomórészt egyetértek.
Nagyon fontosnak tartom azonban, hogy erről a komoly kérdésről érdemi, megfontolt vita induljon, és ezért a hozzászólásoknak akkor is örülök, ha az eddigiek többségének véleményét nem osztom.

Bolla Zsuzsanna kérdezi: Mitől keresztény a verőcei Kárpát-Haza Templom?
Felrója, hogy állítólag a keresztény vallással össze nem egyeztethető jelképek vannak benne, tehát az épület nem keresztény, nem kellene keresztény templomként felszentelni.
Bolla Zsuzsanna türelmes figyelmébe ajánlom a török dzsámiból átalakított pécsi belvárosi templomot, melyet a török kiűzése után az említett három püspöknél megértőbb tűnő jezsuiták kaptak meg, akik az épületet átalakították ugyan, de az ma is egyértelműen őrzi az iszlám jegyeit. Benne Allah és Mohamed nevének felirata is megfigyelhető, szenteltvíztartói pedig török mosdómedencék voltak.
Bővebben: http://www.vendegvaro.hu/Dzsami-belvarosi-templom-Pecs
Nem derül ki, hogy Bolla Zsuzsanna látta-e saját szemével, amiről ezt írja: „Azt hiszem, maga Jézus Krisztus lenne az első, aki odamenve ehhez a templomhoz, kidobálná a fele cuccot, amit odabent felhalmoztak.”

Adámi László meg kérdezi: Honnét ez az Isten igéjét nem értő ostoba öntudat?
Aztán elolvashatjuk a magát nyilván nem (csak másokat) ostobán öntudatosnak vélő Adámi László sok évvel ezelőtt leírt – és a ma elterjedt "ökumenizmust" is reformátori-evangéliumi kritikával illető – vallástételeit, amelyeket a nyilván okosan öntudatos Adámi barátunk szent kötelességének tartott közölni velünk.
Kérdezem, Stoffán György felvetései biztosan ostobán öntudatosak, Adámi Lászlónak viszont szent kötelessége, hogy az három püspök által is bizonyára vállalt ökumenizmust támadó vallástételeket alkosson, és azokkal próbáljon minket visszatéríteni az általa helyesnek tartott „adámi” útra?

Kövecses László pogány és keresztény szimbólumokról szóló hozzászólásával egyetértek, remek példáit hosszú oldalakon keresztül lehetne tovább folytatni.

Sinkó Vilmosné Három püspök, Krisztus egyháza mellett című írásához:
1. Még három nagyra becsült püspök is elkövethet – akár együtt is – utólag őszintén megbánható, meggondolatlan, kárt okozó cselekedetet
2. Az, hogy valakit eltanácsoltak egy intézményből (a részletek és az okok ismerete nélkül) önmagában nem jelent semmit (túlzó a hasonlat, de még Krisztust is kiközösítették az izraeliták egyházvezetői, sőt, ki is végeztették, amiért a bosszúálló isten vallását a szeretet istenének vallásává változtatta)
3. Sajnos annak is lehet valami megérthető oka, ha valaki az elmúlt tíz évben egyik történelmi egyház templomának küszöbét sem lépte át igehallgatás céljából. Ma már nem csak templomépületben lehet igét hallgatni, és a templom fogalma sem épülethez kötődik. (Ne ítélkezzünk a részletek és az okok ismerete nélkül!)
4. Egy terület tulajdonviszonyainak végképp semmi közvetlen köze nincs. Remélem, nem akarja Sinkó Vilmosné a legnagyobb magyar katolikus búcsújáróhely (és ökumenikus, de akár vallástalanok számára is fontos emlékhely), Csíksomlyó fontosságát kétségbe vonni, mert ahhoz – mint minden más búcsújáróhelyhez természetszerűen turisztika, vendéglátás is kapcsolódik.

A részletek és az okok ismertetése, és a másik fél válaszainak ismerete nélkül Sinkó Vilmosné levele csak a zavar és a károkozás növelésére alkalmas.

Egy evangélikus felületen azon is gondolkodhatunk, hogy a protestáns egyházszervezet alulról építkező rendszer, ahol minden tisztséget a gyülekezeti tagok vagy delegált testületeik szavazatával töltenek be. Így a püspöki tisztséget is, akik beszámolási kötelességgel is egy választott testületnek tartoznak. A protestáns vezetőnek nem felettesként, hanem elöljáróként (azaz utat mutatóként) kell döntenie.
Talán felvethető, hogy egyházaink vezetői mennyiben töltik be az utolsó (elvileg szabad) évtizedekben útmutató feladataikat, akár a Trianon kérdésében is, és mennyire csak sodródnak a ma már nem igazán kemény politikai korlátok között. Vezetőink a régen várt lehetőségekkel élni akaró hívek előtt járnak, hátul kullognak, vagy szembe mennek-e velük? Általánosan jellemző válasz ugyan nincs, de azért időnként érdemes lenne mindannyiunknak csendesen félrevonulva, szigorúan a tükörbe néznünk.

Kérem, legyünk türelmesebbek, és mások meg-és elítélése előtt legalább komoly ügyekben fontoljuk meg a régi bibliai üzeneteket: "Ne ítélj, hogy ne ítéltessél!" és "Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!"