Festett papírral pótolták az ellopott orgonasípokat

Az orgonaszó szinte mindenkiben egyet jelent a keresztény istentisztelet, az áhítat légkörével. Épp ezért a hangszerek között évszázadok óta mindig különleges szerep jutott az orgonának, bár ma már sok helyen olcsóbb digitális eszközök pótolják a közben megfizethetetlenné vált hagyományos berendezéseket.

Pont olyan a hangja az új, digitális csodamasináknak is, mint a régieknek. Még az elhangolódást is beléjük programozták a modern kor technikusai. Nem kell már orgonasípokat tisztogatni, nem kell arra sem ügyelni, ha a sípok nagy hideg hatására kiszáradnak, vagy a párolgás zavarja meg őket.

„Az értő fül már-már zavarba jön, hogy mennyire tökéletes a hangzás, pedig ezek tulajdonképpen csak gépek” – konstatálja Juhász Ferenc gyöngyösi kanonok-plébános. Ő volt az, aki Gyöngyösre érkezve felmérte az egyházközség hangszerszükségletét is. Több templomba kellett beszerezniük orgonákat Hollandiából.

„Egy hagyományos orgona ára tízmilliótól negyvenmillió forintig terjedhet, ezek megvásárlására ma gondolni sem mer az ember – fogalmaz a kanonok. – Kevés templomban épül most vadonatúj orgona. Mi is használt orgonákat veszünk a templomainkba, bízva a jobb idők eljövetelében.”

Dicstelen vég: papírsípok az ellopottak helyén

A közelmúltban Mátrafüredre is jutott egy hangszer, s a Szent Erzsébet-templom villám sújtotta büszkeségét is lecserélték adományokból, egyházi gyűjtésből. Pár hete ismét csak Hollandiából hoztak be egy orgonát, pótolandó egy nagyon rég tönkrement példányt: a Szent Urbán-templom hangszerének sípjait és díszeit ugyanis már évtizedekkel ezelőtt ellopdosták. Régóta festett papírból készült hengerek hirdetik a gaztettet, habár messziről nézve tényleg olyanok, mint az eredeti sípsor.

„Még a hatvanas évekből maradtak fenn rendőrségi feljegyzések az esetről, de az akkori viszonyok közepette nyilvánvalóan nem tudták orvosolni az egyház tulajdonán esett sérelmeket – világítja meg a történteket Juhász Ferenc. – Pedig az az orgona a térség legidősebb orgonája, Egerben is szolgált.”

Merthogy amikor a mai Egri Bazilikát Pyrker érsek megépíttette, annak az előd-templomát még le kellett bontatnia. A korábbi templom orgonáját megkapta az ottani Minorita-templom, a Minoritáét pedig – folytatva a sort – Gyöngyösre hozták át. Ezért áll egy XVII. század végi orgona a Szent Urbán-templomban, ma már sípok híján tökéletesen elnémulva.

Az idők során sokféle „pótlékot” találtak ki az orgona helyettesítésére. Használtak például lábbal taposós harmóniumokat is, de azok szintén tönkrementek – teszi hozzá az atya.

„Ma pedig ott áll egy gyönyörű orgonaház, fel kellene újítani, de illúzió, hogy többé valaha is megszólaljon. Ugyan értékes, és nagy becsben tartjuk, ám elképzelhetetlen a restaurálása. Kivéve, ha jön valaki, aki megszállottja a régi orgonáknak” – jegyzi meg a pap.

A hívők nagy része – kivéve a vájtfülűeket – természetesen nem hallja meg a különbséget. Mert nem is ez a lényeg: mint oly régóta mindig, továbbra is a zenei dallamokra épülő közös áhítat ereje a fontos – legyen bár valódi vagy „utánzék” az orgonaszó.

Orgonamúzeum lehet a Fő téri templomban?

Ahogy az atya járta a környék és a távolabbi térségek kegyhelyeit, egyre több félig-meddig használhatatlan orgonarészekkel találkozott. Síp híján már kevéssé lehet hasznosítani az úgynevezett „játszóasztalokat”, de kidobni ugyanakkor vétek lenne a koros ipartörténeti remekeket. Juhász Ferenc atya elmondása szerint egy-egy játszóasztal csak oda jó, ahová építették, máshol nem használható. A gyöngyösi Szent Bertalan-templom karzatain elképzelhetőnek tartja egy „játszóasztal-múzeum” létesítését, ide lehetne összegyűjteni az itt-ott feleslegesen kallódó tárgyakat. Azt is feltüntetnék, melyik kántor milyen zeneműveket adott elő korábban rajtuk. Az országban eleddig nincs ilyen tárlat – hangsúlyozza a plébános.