Félholt nyelvek

Az ENSZ által kiadott Veszélyeztetett nyelvek atlasza (Atlas of Endangered Languages) 199 olyan nyelvet sorol fel, amelyet kevesebb, mint tíz ember beszél a világon, közülük tizennyolcnak pedig már csupán egyetlen beszélője maradt. A kiadvány szerint nagyjából kéthetente tűnik el egy-egy nyelv a Föld színéről.

Hogy ne jusson a kihalás szélére a Kambodzsában veszélyeztetettként feljegyzett 19 nyelv, helyi és külföldi nyelvészek óriási erőfeszítéseket tesznek. A legnagyobb veszélyben a s’aoch van, amelyet már csak tíz bennszülött és egy francia nyelvész beszél folyékonyan.Jean-Michel Filippiugyanis vette a fáradságot, s az elmúlt kilenc év alatt nem csupán elsajátította ezt a nyelvet, hanem annak négyezer szavát le is írta. Különös, hogy buzgalmát nemhogy nem osztja, de nem is értékeli az alig ötszáz lelket számláló s’aoch közösség. A törzsfőnök fia, Tuen szavait idézve értéktelennek, az általuk is inkább beszélt khmer nyelven taowknak tartják mind magukat, mind nyelvüket. Tény, hogy igen szegény közösségről van szó, hiszen még egy olyan országban is a legnyomorultabbak, a kirekesztettek közé tartoznak, mint Kambodzsa, ahol a lakosság egyharmada él napi egy dollárnál kevesebb pénzből. Lám, mire képes a hatalom. Az 1975–1979 között rémuralkodó vörös khmerek – más népcsoportokkal együtt – elűzték otthonukból és munkatáborokba zárták a s’aochokat is, és kivégzés terhe mellett megtiltották nekik, hogy anyanyelvüket használják. Ez a félelem talán még ma is él bennük.

Természetesen nem mindig a politika a felelős egy nyelv haláláért. Az újkortól kezdődően –az asszimilációs törekvéseken túl – az európai civilizáció térhódítása, életmódjának ráerőltetése mind eldugottabb területek népeire egyaránt a kisebb lélekszámú népek és nyelveik megszűnését eredményezte, s ez a folyamat gőzerővel tart ma is, nyelvészek, néprajztudósok nem sokat tehetnek ellene, legfeljebb, megörökíthetik a veszni látszó értékeket.

Nem véletlen, hogy a kihalás szélén álló – hiszen egyetlen ember beszélte – nyelvek többnyire a korábbi lakóhelyüket vesztett, lassanként asszimilálódott egykori bennszülött törzsek nyelvei. Könnyen lehet, mára el is tűnt némelyikük, hiszen többnyire idős emberek őrzik még egyedül őseik nyelvét. Földrajzi eloszlásuk is érdekes. Az nem meglepő, hogy Európában nem találunk ilyen nyelvet, az viszont annál inkább, hogy messze az amerikai földrész „vezet” e tekintetben (11 nyelvvel), s ebből az Egyesült Államok területén hármat (patwin, tolowa, wintu), mindegyiket Kaliforniában jegyeztek fel.

Ugyancsak három kihalás szélén álló nyelvvel találkoztak a kutatók Brazíliában (apiaka, diahoi, kaixana), de egyetlen ember beszéli már csak Argentínában a chana, Venezuelában a pemono, Peruban a taushiro, Kolumbiában a tinigua és Chilében a yaghan nyelvet.

Feltűnő, hogy Afrikában csupán az egymással igen közeli rokonságban álló kameruni bikya és bishuo tartozik e sorba, az Atlasz nem is kezeli őket külön nyelvként. Könynyen lehet, hogy már el is tűnt a Föld színéről, hiszen mindkettőről utoljára 1986-ban készült feljegyzés.

Hasonló sors vár a tajvani pazehre is, amelynek utolsó ismert beszélője, Pan Jin Yu asszony tavalyelőtt töltötte be 95. életévét. Az indonéziai dampal és taje nyelvek egyetlen ismerőjével utoljára tíz éve találkozott az UNESCO kutatója. A sort a pápuai laua és yarawi, valamint a Vanuatu szigetén 2008-ban még fellelt volow zárja.