Evangélikus ünnepnapok – Ahol Luther Márton szövetségi kapitányként játszik
Látszólag minden kellék azonos egy tipikus nyári fesztiváléval: sátras színpadok a koncerteknek, hőségtől szenvedő, lenge ruhájú fiatalok, ételosztó sátor előtt hosszan kígyózó sorok. A Szélrózsa Országos Evangélikus Ifjúsági Találkozó azonban valahogy mégis egészen más. Forrás: Magyar Hírlap /Szegfű Katalin
Más, mert itt természetes módon lehet Istenről hallani és beszélni, mert hittestvéri, baráti találkozások történnek, mert a humorral átitatott jókedv elegyedik a kellő komolysággal. Az ilyen találkozásokra az evangélikus egyházban két évet kell várni. Legutóbb, július 14. és 18. között Szarvason zajlott a nyolcadik Szélrózsa találkozó. A nevet nem kell hosszasan magyarázni: a szélrózsa minden irányából érkeznek a keresztyén fiatalok, zömében az egyház gyülekezeteihez tartozók, evangélikus gimnáziumok tanulói. De jöttek külföldről is, nagyobb küldöttség a testvéregyházi kapcsolatban álló finn és bajor egyháztól, valamint a határon túli magyar evangélikusok képviseletében. Jöttek újak, de olyanok is, akik az első, 1996-os váraljai találkozás óta visszajárnak, akár kisgyermekeikkel is. Az első találkozáson nyolcszázan voltak jelen, két éve Kőszegen már csaknem háromezren, míg most becslések szerint ennél valamivel kevesebben látogattak el az Erzsébet-ligeti programhelyszínekre.
A találkozó témája ez volt: Középkezdés VELED. A cím többértelmű. Egyrészt utal arra, hogy a történelmi Magyarország középpontja éppen a Békés megyei tizennyolcezer lakosú kisváros. Másrészt utal a nemrégiben véget ért labdarúgó-világbajnokságra. A focihoz több program, az áhítatok és bibliatanulmányozások asszociatív gondolatai és a találkozó teljes szimbólumrendszere kapcsolódott. Harmadsorban pedig a cím utalás a hitbéli mondanivalóra, hogy új életet a középpontból, a centrumból, a szívből, egy valakivel lehet és érdemes elkezdeni, VELE, azaz Jézus Krisztussal. Ez utóbbiról beszélt a megnyitón az egyház elnök-püspöke, Ittzés János is, akinek a sípszavára kezdődött el az ünnep.
A fesztiválprogramok közül kiemelendő a zenei kínálat. Harmincnál is több komoly- és könnyűzenei koncert követte egymást a színpadokon és más helyszíneken. Köztük Varnus Xavér orgonahangversenye, a Nemadomfel együttes fergeteges koncertje, valamint számos könnyűzenei, javarészt az egyházhoz köthető rockzenei formáció.
A labdarúgás szinonimát igen ötletes és humoros, vagyis éppen a célcsoportnak megjelölt 16-24 éves korosztályt megszólító módon iktatták programba. Összeállt a Nemzeti Evangélikus Tizenegy, vagyis az egyházhoz köthető hírességekből felállított válogatott. Olyan személyiségekkel, mint Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Thököly Imre, Mikszáth Kálmán, Balassi Bálint, Huszár Gál, Tessedik Sámuel, Bél Mátyás, Berzsenyi Dániel, Ordass Lajos és Sztehlo Gábor. Nem mindennapi kezdő tizenegy. Eme személyiségekről sportújságírósan villáminterjúkban megfogalmazott portréleírás és egy igazi sztárplakát került a vitrinekbe a Tessedik Múzeumban. Az egyház történetét 2 x 45 perces tudósításba sűrítették. Még gombfocizni is lehetett, a bábukra a válogatott tagjainak egészen máshonnan ismert arcmása került.
„A szövetségi kapitányt, Luther Mártont a németektől importáltuk, és örömmel jelenthetjük, hogy segítségével egyelőre nyerésre állunk. A kapitány kiváló csapatot verbuvált, a reformáció korától kezdve számos evangélikus lelkész erősítette a tábort: aranylábú csatár, jobb- és balszélső, hátvédek segítik győzelemre a csapatot. Persze nem kell elbízni magunkat, mert az ellenfél is elég erős” – e szavakkal nyitotta meg a kiállítást Fabiny Tamás püspök.
A komolyabb témák között említhetők a kisebbségekkel, a szlováksággal, zsidósággal és cigánysággal kapcsolatos előadások és fórumbeszélgetések. A cigányokkal kapcsolatban tartott élénk beszélgetésen jelen volt Balog Zoltán, társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár is, aki sürgette és ígérte a romák munkához juttatását, ilyen módon történő felemelését, mert mint mondta, Magyarország nem képes a hátán cipelni más módon ezt a hétszázezres kisebbséget. Felemelkedésük, amikor majd az ország növekedésnek indul, nemzeti kérdés kell, hogy legyen. A cigányok közötti misszióval foglalkozó evangélikus lelkészek, Bakay Péter romaügyi referens és Szeverényi János országos missziós lelkész a megkezdett munka folytatásához kérték az egyház hozzájárulását, egyben a hívek segítő támogatását.
„A legtöbb, ami adható” – e szavakkal nyomtak a kezembe egy palack hideg vizet a Lehetőségek Piacán, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet standjánál. A hőség valóban mindegyik fesztiválnapon meghaladta a 35 fokot, az enyhülést a közeli Körös-holtágban való fürdőzés vagy a hideg ivóvíz adhatta. A segélyszervezet a szolidaritás fontosságát hirdetni jött el az erre talán még fogékony korosztály tagjainak. Figyelemre méltó továbbá a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövegség Bárka csoportjának jelenléte, amely kerekes székes mozgáskorlátozottakat, vakokat és szellemi fogyatékossággal élőket vett pártfogásába, és kísérte őket egyik programról a másikra. Ez a fajta áldozathozatal példaértékű lehet, egyben a keresztény egyház befogadó, mindenki számára nyitott szellemiségét mutatja.
„Még nem tudjuk, hol, de két év múlva biztosan ismét lesz Szélrózsa találkozó” – hangzott el a fiatalos liturgiájú ünnepi istentisztelettel befejezett, kimerítő négynapos szarvasi együttlét legvégén.
