Értékelnünk kell a lehetőségeinket – felkészítés a családi életre az iskolában

Beszéltek osztályfőnöki órán a West-Balkánban történt tragédiáról?

A gyerekeket nagyon intenzíven foglalkoztatta kortársaik tragédiája, arra döbbentek rá, hogy ez az eset akárhol megtörténhet. A West-Balkán típusú szórakozás, bulizás tömegével vonzza a fiatalokat, és nekünk tanároknak fel kell tennünk a kérdést, tudunk-e mi nekik szombat esti programot felajánlani. Be kell vallanom, nagyon keveset, erre egy tanárnak sincs energiája. Inkább a család feladata, hogy gondoskodjon hétvégén a gyermekeik szórakozásáról.

Programok tekintetében a keresztény iskola azzal a gazdag kapcsolati háttérrel, amit az egyház nyújt, mégis sokkal jobb helyzetben van.

Valóban vannak lehetőségeink, próbálkozásaink. Apró lépések ezek, mégis biztató jelenségeknek lehetünk a tanúi. 23 éve tanítok folyamatosan osztályfőnökként. Kezdettől fogva szerveztem a tanév folyamán rendszeresen szülői találkozókat. A kezdeti óvatosság után egyre tartalmasabbá váltak a beszélgetések, az iskola befejezését követően is megőrzött kapcsolatok jöttek létre. Nehézségek idején a szülőtársa vigasztalása nagyon sokat tud jelenteni, valóban segítséget nyújt. Újabb keletű, de ugyancsak biztató programnak látom a Biztos út keretében tartott beszélgetéseket, meditációkat, melyeken tanítványaim egészen fiatal házaspárokkal találkoznak. Az életkori közelség felbátorítja a gimnazistákat és meg tudják szólítani a párokat. A megszólalásokból kiderült, hogy a házaspárok értik a diákok problémáit és tartalmas párbeszéd indult el. A Mocorgó – kisgyerekes családoknak szervezett – vasárnapi misék is folyamatosan gazdagoknak. Egyre több család vesz részt kétheti rendszerességgel. Besegítenek a diákjaim, megénekeltetik a gyerekeket. A fiatal családok nagyon igénylik a kapcsolattartást egymással, meglehetősen magukra vannak hagyva a gyereknevelésben.

A végzést követően van rálátása diákjai életére? Sokan kötöttek házasságot?

A hét osztályból, akiknek az osztályfőnöke lehettem, a nagy többség házasságban él. Sokan kértek fel esketésre, keresztelésre. Nagy öröm kezemben tartani egy egykori tanítvány gyermekét. Ezekben a családokban kicsit én is családtag vagyok. Rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, élünk a találkozási lehetőségekkel, tudok aktuális élethelyzeteikről. A gyerekeik ismernek és elfogadnak. A másik örömöm, az, hogy eddig mindössze egy válás történt tanítványaim körében.

Diákjai mesélték, hogy már az első pannonhalmi tiszta fiú osztályában is számos programot szervezett a párválasztást elősegítendő.

A koedukáció nélküli iskolákban az azonos nemmel való kapcsolat elősegíti a saját nemi identitás kifejlődését. A másik nem megismerése úgy történhet, ha erre találkozási alkalmakat teremtünk. Lelkigyakorlat, kirándulás, bál, tánciskola, színházlátogatás, beszélgetős klubdélután – hosszú ezen programok sora. Ugyancsak a találkozások igénye hívott létre egy nagyszerű kezdeményezést 1996-ban. Tornay Petra Miasszonyunk Iskolanővérek és Halmos Ábel OSB  Barátok útja címmel hívta nyári zarándoklatra a keresztény iskolák diákjait. Az indulás óta háromszor lecserélődött a vezető-szervező gárda. Akik családot alapítanak és szülővé válnak, nem bírják idővel, energiával, eddig mindig a helyükre állt a következő nemzedék. Ez a zarándoklat túra és lelkigyakorlat egyszerre. Általában 100-150 fiatal vesz részt, de Lengyelországban például több mint kétszázan gyalogoltunk Częstochowába. Jártunk már a Felvidéken, Erdélyben és természetesen a magyar dombvidékeken is. Mindig egy lelki központ a végcél. A szervezés komoly munkát igényel. Év közben tréningen vesznek részt a szervezők, lejárják a teljes útvonalat, felmérik a szállás, ellátás lehetőségeket. Nagyon jó dolognak tartom.

Számos pozitív példát hozott, mennyire bizakodó a jövőt illetően?

Változik a világ, az emberek hozzáállása, igénye. Nincsenek receptek, nincsenek garanciák. Az emberel családi viszonyai és viszonya a valláshoz nagyon sokféle. Nem szabad előítéletekkel, korábbi elvárásokkal közelednünk a gyerekekhez és szüleikhez. Gyakori, hogy családok azért választják a keresztény iskolát, mert értékelik a színvonalas oktatást és maguk nem vallásosak. Sokuk kifejezte, mennyire pozitív számára, hogy nem kérik rajtuk számon a vallásosságot. A gyerekük miatt azonban hajlandók részt venni a vallás adta eseményeken, sőt, szívesen teszik. Az iskola úgy is tud pasztorálni, ahogy a hagyományos keresztény miliő nem. Azt gondolom, értékelnünk kell azokat a lehetőségeket, melyek adódnak.