Erdő Péter karácsonyi gondolatai

Nem mindig az a valóban rászoruló, aki hangosan kopogtat pénzt kérve a plébánia ajtaján. Erdő Péter szerint ezekben a viszontagságos időkben fontos egyházi feladat az is, hogy felkutassák: hol a legnagyobb a szükség. Az egyházfő szerint a bajban felértékelődik az összefogásban rejlő hit és erő.

- Egy esztendeje arról beszélgettünk, hogy várhatóan 2009-ben még jobban elmélyül a válság. Akkor azt mondta, hogy a családokon, baráti közösségeken is múlik, hogy miként éljük túl ezt a nehéz időszakot. Nagyobb ma az összefogás  Magyarországon?

- Látok egy-két biztató jelet, de azt nem merném mondani, hogy általános jelenséggé vált a szolidaritás. De az egyház arra törekszik, hogy a mindennapokban érezhető módon segítsen. Erre jó példa a Caritas mozgalmunk, amelynek keretében egyházi és világi emberek járják az egyházközségeket, és segítenek a munkájukkal az arra rászorulókon. Nekik a feladatuk az is, hogy észrevegyék azt, hol a legnagyobb a szükség. Ez azért fontos, mert nem mindig az kopogtat az egyház ajtaján különféle kérésekkel, akinek a legnagyobb szüksége volna rá. Van egy csöndes szegénység is. A Caritas segítőinek feladata megtalálni az igazán rászorulókat, de azokat is, akik képesek segíteni.

- Milyen ez a segítő munka a Komárom-Esztergom megyei régióban?

- Itt már van olyan segítő hálózatunk, amely rendszeres továbbképzésben is részesül. A jubileumi ünnepségünkön nemrég több mint 250 ember volt jelen. De természetesen mi is segítünk az egyházmegyei központból anyagi tehetségünkhöz mérten. Az idősek számára indult gyógyszer támogatási programunkban az igényfelmérésen már túl vagyunk, és ezt a tevékenységet folytatjuk a jövőben is. Sajnos egyre több hitelcsapdába szorult családdal is találkozunk, akiken igyekszünk segíteni, de nyilván korlátozottak a lehetőségeink.

- Több segítségkérő levél és üzenet érkezett idén, mint egy esztendeje?

- Valóban megszaporodott ezeknek a száma, ahogy sokkal többen kopogtatnak a plébániák ajtaján is pénzt kérve. De még egyszer hangsúlyoznám, hogy nem mindig ők a valóban rászorulók. Sok esetben, aki pénzt kér, az nem fűtésre, vagy élelmiszerre költi a tapasztalatok szerint. A plébánosoknak van egy olyan gyakorlata, hogy ha valaki éhes, akkor enni adnak neki. Ha az illető az ételt visszautasítja, akkor tudjuk, hogy nem ez volt a fő motiváció. Tény, hogy munkahelyeket adni mi nem tudunk, de ajánlhatunk helyette valami mást.

- Mi segíthet még a bajban?

- Például az, hogy egy helyi közösségben az emberek vegyék igénybe egymás munkáját, szolgáltatását. Kezdő pap koromban voltam Németországban plébánosokat helyettesíteni. Ott azt tapasztaltam, hogy a leendő plébánosoknak módszeresen tanították, hogy ha bármilyen munkára szükségük van, azt a helyiektől rendeljék meg. Még akkor is, ha egy kicsit többe kerül. Erre érdemes manapság is figyelmet fordítani, mert egyrészt növeli a közösség összetartását, másrészt életben tart egzisztenciákat. Olyanokat, akik a szakmájukból akarnak megélni. Saját példát is mondhatok, hiszen a szüleimtől örökölt, tönkrement bútorokat eszem ágában sem volt kidobni, hanem inkább megjavíttattam a kárpitosnál. Igaz ugyanannyiba került, mintha újat vettem volna, de egyrészt ezeket a régi megszokott bútorokat használom, másrészt az utcában volt megbízása egy iparosnak.

- A munkahelyek megőrzése ma nem egyszerű. Szeptemberben kiadták XVI. Benedek pápa legújabb enciklikáját, amelynek egyik alapvetése az, hogy a gazdaság nem vonhatja ki magát az erkölcs hatálya alól. De megteheti ma egy cégvezető, hogy morális szempontok alapján mérlegeljen?

- Minden emberi cselekedetnek van erkölcsi vonatkozása. De bővíteném a gondolatot azzal, hogy nem csak a gazdaság, hanem a politika sem vonhatja ki magát az erkölcs hatálya alól. Machiavelli óta újra és újra hangsúlyozni kell, hogy minden emberi cselekvés, amelyben a tudatos és szabad ember nyilvánul meg, egyben felelősséggel is jár. Ha pedig felelősséggel jár, akkor ott az erkölcsnek is van mondanivalója. Magyarán mi nem gépek és csavarok vagyunk a politika és gazdaság gépezetében, hanem ott is emberként kell részt vennünk. Ezért a politikának kötelessége olyan jogi-gazdasági környezetet teremteni, amelyben nem az erkölcstelen emberi magatartás a siker egyetlen záloga.

- A politika és az erkölcs viszonyát jól érzékelteti az a nemrég nyilvánosságra hozott felmérés, amelyben arról kérdezték az embereket, hogy kinek hisznek ma leginkább Magyarországon. Az eredmény szerint magasan Erdő Péter bíborosnak, miközben a politikusok nem kaptak túl sok voksot. Hogy értékeli ezt az eredményt?

- Ezt a felmérést én is ismerem, de tudni kell róla, hogy ott egy másik kategóriában művészeket és sportolókat is felsoroltak, akiknek ugyancsak inkább hisznek az emberek, mint a politika szereplőinek. Tehát itt nem arról van szó, hogy a közéleti-politikai szférában bennem bíznak leginkább az emberek, hanem arról, hogy én nem tartozom ebbe a körbe, de oda tettek. Ezzel együtt igaz, hogy van egy hatalmas bizalmi válság a politikával szemben, ami a volt kommunista országok viszonylatában különösen indokolt. A társadalmi bizalomhiány egy önmagán túlmutató súlyos csapás, hiszen a gazdaság hatékonyságát is rontja. Ezt nemrégiben egy zágrábi püspöki konferencián is megvitattuk, és azt tapasztaltam, hogy ez a probléma mindenütt jelen van a volt szocialista országokon belül. Ez azt bizonyítja, hogy a kommunizmus mégiscsak egy nagyon nehéz diktatúra volt, amelyet ezek a társadalmak - a puha átmenet következtében is – a mai napig nem dolgoztak fel. Nem csak politikai és gazdasági értelemben, hanem lélektanilag sem.

- Ebből pedig az következik, hogy itt ma is lehet társadalmi feszültségeket, ellentéteket gerjeszteni a múltba vetített fikciókkal, ennek pedig nagyon nagy ára van.

- Van, aki Dél-Afrikáéhoz hasonlítja ezt a helyzetet, ahol szintén egy viszonylag sima átmenet volt az apartheid időszak után. Sok tekintetben persze nem teljesen jó az analógia, de alapvetően igen. Viszont nekünk, katolikusoknak van egy jó hírünk: az ember képes arra, hogy kiengesztelődjön. Isten megbocsát, tehát létezik bocsánat az emberek között is, és ez nem a büntetőjog szintje. Ráadásul a bocsánathoz az emberek között még az sem szükséges, hogy a másik bocsánatot kérjen. Ez nagyon fontos lehetőség, mert a másik emberben is növelheti a bizalmat. Ennek a bizalomnak a visszanyerése alapvető a társadalmi kapcsolatok minden szintjén.

- Egyelőre ennek inkább az ellenkezője tapasztalható. Ahogy fogy a bizalom a politikával szemben, ahogy súlyosbodnak a gazdasági problémák, úgy lesz egyre nagyobb a feszültség. A történelem azt igazolja, hogy ezt a kisebbségek fokozottan érzik a bőrükön, miközben a demagóg és populista szélsőséges nézetek teret nyernek. Hogy látja ebből a kiutat?

- Az egyház minden fórumon elutasítja az emberek egyenlő méltóságát sértő, erőszakos nézeteket, ám erre a globális problémára azonnali megoldást nem tud nyújtani. De mindig fontos megvizsgálni a következményeken túl az okokat, hátha abból nyerhető jó módszer a megoldásra. Például a romák esetében sok tekintetben húsz évvel ezelőtt előrébb tartottunk az integráció tekintetében. A szakképzetlen munkaerőnek ugyanis akkor még volt mit dolgoznia, hiszen a foglalkoztatás keretei ezt lehetővé tették. A sokak által emlegetett feketevonatok időszakában azért az feltétlenül hasznos volt, hogy főként az építőiparban alkalmazták ezeket az embereket, akár a lakóhelyüktől távol is. A roma integráció egyik alapkérdése azóta sem változott: miként lehet munkahelyek vagy önálló gazdálkodási lehetőség teremtésével visszavezetni a munka világába ezeket a rétegeket? Ennek kapcsán alapvető fontosságú az oktatás is, hiszen minden kiművelt fő egyfajta minta lehet a kitörésre a többiek számára, ugyanakkor pozitív üzenet a többségi társadalom számára is. A legfontosabb mégis az, hogy milyen példát látnak maguk előtt a gyerekek, mert azt fogja követni a következő generáció is.

- A gyerekek amúgy is a legsebezhetőbbek és legkiszolgáltatottabbak ebben a viszontagságos időszakban. Ismert az egyház véleménye a népesség-politika vonatkozásában, ám mégis felmerül a kérdés, hogy felelős döntés-e manapság két állását vesztett szülőnek gyermeket vállalni?

- Megfordítanám ezt a kérdést. Felelős döntés-e manapság nem vállalni gyermeket? Felelősen gondolkodik-e valaki akkor, ha tudja, hogy nem lesz aki eltartsa, mert egyre több az öreg és egyre kevesebb a fiatal, ennek következtében a nyugdíjrendszer összeomlóban van. De más nézőpontból azt tudom mondani a példára, hogy egy gyermek mindig áldást hoz a családra. Azt tapasztalom, hogy új lehetőségek nyílnak a szülők előtt, ha új jövevény érkezik. A segítség sokszor ráadásul onnan érkezik, ahonnan nem is számítana rá az ember. Személyes példával is tudom ezt igazolni. Nagy családban nőttem fel, hatan voltunk testvérek. Mindig segítettünk a szüleinknek és egymásnak. Az egyik karácsonykor a közös bejglisütéshez készülődtünk éppen, amikor édesanyám azt mondta, hogy idén dupla annyit sütünk. Kiderült, hogy egy másik nagycsaládos édesanya beteg lett. Ott hét gyermek volt a családban. Ezek a vallásos nagycsaládok pedig összetartottak. Hiszek abban, hogy ma is létezik a közösségekben olyan összetartó erő, amelyben természetes a segítségnyújtás. Csak fel kell fedezni, hogy hol van szükség segítségre, hol van csöndes szegénység és akkor eljön az összefogás ünnepe.

Névjegy

Erdő Péter 1952. június 25.-én született Budapesten.
Bíboros, prímás, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye érseke, teológus, egyházjogász. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
1975. június 18-án szentelték pappá Budapesten.
1980 és 1986 között teológiai tanár az Esztergomi Hittudományi Főiskolán.
1986 és 2002 között a Pápai Gergely Egyetem tanára.
1988 és 2002 között tanszékvezető a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián, amely 1992-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hittudományi kara
1998–2003-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora.
1994–1995-ben az Esztergomi Érseki Bíróság helynöke.
1994 és 1998 között az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye püspöki helynöke.
2000. január 6-án Rómában, a Szent Péter bazilikában püspökké szentelte II. János Pál pápa. 2002. december 7-étől az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye főpásztora.
2003. október 21-én kreálja bíborossá a pápa.
2005. szeptember 7-én megválasztják a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökévé, ugyanez év október 6-án pedig az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnökévé.
Az Apostoli Szentszék öt központi hatóságának tagja.