Emberi méltóságra is futja
Sokan hiszik, hogy a feltételek nélkül folyósított segélyek nem segítenek a szegénység kultúrájának felszámolásában. Egy namíbiai falu példája azonban cáfolni látszik a kételyeket: az alanyi jogon járó alapjövedelem segíthet a felemelkedésben. Forrás: NOL / Pogonyi Szabolcs
„Siggi von Lüttwitz tenyerével csapkodja az asztalt, miközben elmagyarázza, miért van kudarcra ítélve a kísérlet. 'Mind iszik. Ha kapnak száz dollárt, akkor még többet isznak' – mutatja be a német származású farmer a földjével szomszédos namíbiai Otjivero falu nyomorban élő fekete lakosságát. – 'Lopnak, egy csomó gyereket vállalnak, így mennek itt a dolgok. Sajnálom szegény nyomorultakat, de őrültség nekik pénzt adni' - állítja a fehér férfi, aki a földjein dolgozó feketéknek az óránkénti 20 eurócentes minimálbér mellé némi húst és tejet ad, hogy kevésbé éhezzenek. Szerinte a feltétel nélkül folyósított alapjövedelem nem segít a munkakultúra meghonosításában" – olvassuk Dialika Krahe namíbiai riportját a Spiegelben.
Nem érdekeltek a gazdasági növekedésben
Az Afrikának az elmúlt 60 év során nyújtott összesen ezermilliárd dollárnyi fejlesztési segély ellenére a kontinens gazdasága nem kezdett növekedni: az egy főre jutó GDP ma kevesebb, mint harminc éve volt, és a lakosság több mint felének naponta egy dollárnyi jövedelem sem jut. Kritikusok szerint a segélyek többet ártanak, mint használnak: csak a korrupt rezsimek hatalmát erősítik, és ellehetetlenítik a tartós gazdasági növekedés és a nyomor felszámolásának lehetőségét. Az afrikai diktatúrák vezetői ugyanis nem érdekeltek a gazdasági növekedés feltételeinek megteremtésben – minél nagyobb a nyomor, annál több segélyt lehet kérni a fejlett országoktól, és ráadásul annál könnyebb elnyomni az ellenzéki kritikákat. Nem véletlen, hogy a legtöbb segélyt kapó afrikai országban volt az elmúlt három évtized során a legkisebb a gazdasági növekedés, pontosabban negatív növekedés, hiszen a leginkább támogatott államok GDP-je évi átlagban 0,2 százalékot zsugorodott harminc év alatt.
Sokan, például a namíbiai fehér farmerek, úgy gondolják, hogy a nyomor felszámolása csak az oktatás segítségével lehetséges, és több generációt vesz igénybe. A pénzbeli támogatást feleslegesnek tartják, mondván a segélyeket úgyis csak elisszák és elverik. Az elmélet tudományos megalapozása Oscar Lewis amerikai antropológustól származik. Lewis a mexikói farmerek körében végzett kutatásai során már a hatvanas években felismerte, hogy a tartós mélyszegénység legfőbb okai bizonyos szocializációs és kulturális jellegzetességek: az alkoholizmus, az iskolakerülés, a macsó értékvilág, és egyéb, a szegény családokban nemzedékről nemzedékre szálló szokások, amely lehetetlenné teszik a felemelkedést. Lewis baloldali volt, úgy gondolta, hogy a nyomor öröklődő kultúrája elsősorban a kapitalizmus és az egyenlőtlenség következménye. Mostanában azonban inkább a konzervatívok hivatkoznak a szegénység kulturális sajátosságaira, amikor azt igyekeztek bizonyítani, hogy a szociális kiadások növelése csak pénzkidobás, hiszen segélyekkel nem lehet megváltozatni a szokásokat és az értékrendet: hiába kap némi pénzt egy szegény család, ha a gyerekeknek ugyanazt a kultúrát adja tovább.
Út a munkába, alapjövedelemmel
De nem mindenki ért egyet vele, hogy lehetetlen kitörni a szegénység kultúrájából. Németországban például már jobboldali politikusokat is sikerült megnyerni az ügynek. Dieter Althaus, Türingia konzervatív kormányzója is támogatja az alapjövedelem bevezetését célzó civil kezdeményezést.
A namíbiai Otjiveróban segélyszervezetek és a falu papja 2008-ban elhatározták, hogy a település minden lakosának – a tehetősebbnek számító fehér farmereknek is – feltétel nélkül alapjövedelmet biztosítanak. A havi 100 namíbiai dollár (2500 forint) ugyan nem sok, de legalább élelemre elég. Egy nagycsalád a gyerekek után pedig már elég szép summát kap. Az ezer fős falu számára a Friedrich Ebert Alapítvány, a német evangélikus egyház és egyéb segélyszervezetek biztosítják a pénzt. Az akció kezdeményezői arra voltak kíváncsiak, hogy vajon a feltétel nélkül folyósított segély vajon tényleg a kocsmában végzi, vagy segít a nyomor felszámolásában.
A program megkezdése előtt Otjivero lakosságának jelentős része éhezett. A munkanélküliek aránya 70 százalék fölött volt. A gyerekek közel fele alultáplált volt, az iskolakerülés általánosnak számított. Sok volt az alkoholista, és a bűncselekmények száma kirívóan magas volt. A falut körülölelő földek tulajdonosai áramot vezettek a kerítésbe, hogy elriasszák a tolvajokat.
Az első tapasztalatok bíztatóak. Most, hogy a szülőknek van pénze tandíjra, jelentősen nőtt az iskolába járó gyerekek száma: a falu gyerekeinek 92 százaléka tanul. Jelentősen csökkent az éhezők és az alultápláltak száma, sőt, az embereknek orvosra is futja. Sokaknak még félretennie is sikerült. Volt, aki tyúkokat vett, és csirkéket nevel, más cipésznek állt, szabóság is nyílt, sőt, már pékség is működik a faluban. Egy fiatal nő az erdőben gyűjtött spenótot árulja, egy férfi betontéglákat gyárt. A program hasznáról készült tavalyi éves jelentés szerint 10 százalékkal élénkült a falu gazdasága és jelentősen javult a közbiztonság.
„Ember lettem”
„Észre sem vetted? Végre van nadrágom és trikóm. Ember lettem" - ujjongott az egyik helybeli, aki a segélyből megvette élete első tisztességes ruháját. „Úgy látszik, a havi száz namíbiai dollárból még emberi méltóságra is futja" – jegyzi meg Krahe.
A farmereket azonban még ez sem győzi meg. Sőt, ők mintha még jobban aggódnának az otjiverói kísérlet sikere miatt. Attól tartanak ugyanis, hogy ha bebizonyosodik, hogy az alapjövedelem valóban elősegíti a nyomor felszámolását, akkor a kormány adóemelést hajt végre, hogy minden namíbiainak alanyi jogon alapjövedelmet biztosítson.
