Elmélkedés Zákeusról

A történetnek többféle cím is adható: Hogyan nőheti ki magát az ember? vagy A vámszedő révbe ért!, de talán a legmegfelelőbb ez lehetne: A kicsi ember nagy napja, az a nap, amelyen gyökeresen megváltozott Zákeus élete.

Mi jellemezte őt ezt megelőzően? A bank jegyében született, ruháit pénzeszsákból varratta, a vendéglőben pedig szűzérmék helyett pénzérméket rendelt. Mindennapjait az ad-vesz, pontosabban az elad-elvesz elv és gyakorlat határozta meg, mégpedig úgy, hogy eladta lelkét a pénzistennek és elvett mindenkitől mindent, amit csak lehetett, kizárólag a saját zsebére dolgozott. Lopott, csalt, sikkasztott, pályázati pénzeket nyúlt le, végkielégítést vett fel törvénytelenül, fertőzött élelmiszereket forgalmazott, s az így szerzett nem kis vagyonát valamelyik külhoni adóparadicsomba menekítette. Sokáig a pénzvilág gőgös Góliátjának szerepében tetszelgett, ám szűkebb és tágabb környezetének egyre erősödő véleménye, miszerint ő egy közveszélyes, népnyúzó erkölcsi-lelki törpe, lassanként önvizsgálatra késztette és annak belátására, hogy pénzimádata nem őt, hanem csak sötét árnyékát tette naggyá.

És ekkor, határozott kiútkeresése és őszinte megváltozni akarása közben értesül Jézus érkezéséről. Úgy érzi, látnia kell, beszélnie kell vele, a már oly sok emberen segítő Mesterrel, aki bizonyára most rajta is megkönyörül. A sokaság ugyan akadályozza Zákeust szándékában, de ő nem adja fel, s jobb híján felmászik egy fának a tetejére, amely alkalmas hely számára arra is, hogy még egyszer felmérje múltjának eseményeit, várható következményeivel együtt. A fa teteje így arra utal egyrészt, hogy szakmájában - nem válogatva az eszközökben - hamar feljutott a csúcsra, „fővámpír" lett, másrészt érzékelteti azt is, hogy e magas lóról rövid időn belül nagyot eshet, mert valójában maga alatt vágja a fát.

A nagy zuhanástól Jézus menti meg, amikor leszólítja a magasból és magához hívja: „Szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Zákeus emberré válása tényleg az e fáról való lejövetellel kezdődik. Az a fa fásult életének, óemberének akasztófájává válik. Ott lóg a pénzhajszában elveszett régi énje, lent pedig, Jézus társaságában már formálódik az új, Ábrahám fia. Neo-Zákeus elkönyvelheti élete legjelentősebb keresetét, az Istenre találást. Most lép át az elad-elvesz világából, mely az elvész-be visz, a megad-megoszt birodalmába, mely a megmaradást, az örök megtartatást biztosítja. Feladva korábbi „meggyőződését” megadja magát Jézusnak, befogadja őt, jelentős felárral megadja tartozásait azoknak, akiket megrövidített, azaz jóváteszi elkövetett vétkeit, és megosztja javait a rászorulókkal, ajándékozóvá változik, mert immár Isten ajándékának tekinti életét és mindazt, amije van.

„Ma lett üdvössége ennek a háznak." Jézusi házszentelő Zákeuséknál. Mit láthat a betérő egy ilyen üdvházban? Háromajtós reménységet, a falon lelki tükröt és az istenképűség legszebb pillanatait bekeretezve, továbbá a szeretet lángjától izzó családi tűzhelyet, égre nyíló ablakokat, angyali álmok melegágyait, és a kertben a Lélek gyümölcseit termő fákat. Üdv ránk és házunk, egyházunk, valamint hazánk népére!

Sági Endre, református lelkész
Füredi úti Református Gyülekezet