Eljutni a határig – húsz évvel ezelőtt történt

A moderátorok Kelemen Dorottya és Walter Reiss, az ORF Burgenland szerkesztői voltak.

Húsz év távlatából a jövő felé - ez volt a mottója valamennyi felszólalónak. Németh Miklós akkori miniszterelnök mindenekelőtt köszönetet mondott a magyar civil társadalomnak és az egyházaknak az eseményekben nyújtott segítségükért, majd hangsúlyozta: Gorbacsovval való találkozásakor nem engedélyt kért, hanem közölte a tényt: megnyitjuk a nyugati határt, leszereljük az elektromos jelzőrendszert, és többpárti demokráciát építünk. Gorbacsov válaszolt: "amíg én az elnki székben leszek, nem ismétlődhet meg 1956". Az 1989-es Páneurópai Piknik eseményeit tesztelésként fogta fel Németh Miklós, mit tesznek a hazánkban állomásozó szovjet csapatok? Mint említette, "izgultam augusztus 19-én, s örültem, hogy rendben lezajlottak a történések". Aztán augusztus 25-én már Kohllal, az akkori nyugatnémet kancellárral tárgyalt a hogyan továbbról. Ausztriát is bevonták e folyamatba.
A keletnémet Christine Hartmann férjével és az akkor tízéves fiával, Ronival menekült át a zöldhatáron Magyarországról Ausztriába. Lépésről lépére elmesélte, hogyan is jutottak el a szabadság földjére. "45 évem volt, csak azt vittem magammal és a családomat" - utalt a körülményekre, majd részletezte: Nyugat-Németországban élő rokona segítségével két héten belül lakást és munkahelyet is kaptak.

Susanna Hackl, az ORF korábbi munkatársa - a petőfalvi evangélikus gyülekezet felügyelője - is élményszerűen vetett számot az akkori idők osztrák-magyar kapcsolatairól, a Magyarországon ugrásra kész keletnémetek megsegítéséről. Hangoztatta, a megismert keletnémetekkel azóta is jó a kapcsolat, gyakran felkeresik Burgenlandot.

Balog Zoltán református lelkipásztor, akkori parlamenti bizottsági elnök, Prőhle Gergely, korábbi magyarországi nagykövet a részletekbe avatott bennünket: a csillebérci táborban elhelyezett keletnémetek rendre megkeresztelkedtek, s amikor kérdezték, elég lesz-e a kancsó víz e sokaságnak (volt, hogy egyszerre 25-en hajtották fejüket a keresztvíz alá), tréfásan vetették fel: slaggal gyorsabban menne... "Történelmi pillanat előkészületeinek lehettünk szemtanúi" - mondták.

Dr. Oplatka András történész, a Neue Züricher Zeitung korábbi külpolitikai szerkesztője kiemelte: a történekről nyilvánvalóvá vált, hogy történelmi, sőt, világtörténelmi jelentőségű eseményeknek lehettünk részesei.
Horst Weber, Locsmánd polgármestere, korábbi rendőrfelügyelő a határáttörés utáni időszakot elevenítette fel, miként segítették a keletnémeteket. Mint mondta, az idősebb korosztálynak voltak ilyen jellegű tapasztalatai, még 1956-ból, amikor az ezres település ideiglenesen 30 ezer menekült magyart látott el.

Thomas Wipf, az Európai Protestáns Egyházak Közösségének elnöke és dr. Michael Bünker főtitkár (az Ausztriai Protestáns Egyház püspöke) hangsúlyozták: bár az egyház gyakorlatilag nem játszott szerepet a határáttörésben, jelentős volt az a közösségi hit és erő, amely révén támogatni tudták az embereket. Ugyanakkor feltették a kérdést: megvalósult-e azóta a kibontakozás? Van-e új határ Kelet és Nyugat között? Szembe kell nézni a múlttal, a jelen problémáival, hogy az egységes jövő minden európai számára egy új szolidaritás elve alapján épülhessen fel.

Képgaléria:

http://www.kisalfold.hu/_kepgaleria.php?gid=2009353&kid=2266545