Eljött a belső építkezés ideje

- Még két évvel ezelőtti püspöki székfoglalójában hangzott el az Ön szájából a “megőrizni és megújítani” lutheri mondat, mely egyházkerületének mottója. Mi megőrzendő és mi újítandó meg a ma egyházában?
- A konzerválásnak többféle jelentése van, ebben az esetben természetesen a szó nemes , bibliai értelmében értem: valamit úgy konzerválni, hogy a romlástól megőrizni. Ahogyan például egy étel esetében, úgy az egyháznál is fennáll az a veszély, hogy romlottá válik.
A konzervatív jelleg az én olvasatomban visszatérést jelent a biblikus és a reformátori hagyományokhoz. Megőrizzük azt, amit a Biblia lelkülete, betűje mond, és megőrizzük a reformátori örökséget.
Jézus azt mondja: Ti vagytok a föld sója – kovásza – tehát az egyháznak só, kovász szerepet kell betöltenie.
Ha Luther “solusaira” gondolunk, előttünk áll talán a reformátori hagyomány lényege. A Solus Christus, a Sola Sriptura stb. gondolatai olyan zsinórmértéket húz elénk, melyek megvilágítják, komolyan, komolyabban kell vennünk a Szentírást, és magát Jézus Krisztust. Mind a biblikus hagyomány, mind a reformátori az evangélikus egyház alapját kell, hogy képezze.
- Egy a gyökereivel tisztában lévő egyháznak, mely évtizedek óta rohamosan fogy, miben kellene megújulnia? Létezik erre vezetői szinten alkotott stratégia? Külső szem számára ez nehezen felfedezhető
- A tavalyi évben dolgoztunk ki egy úgynevezett “evangélikus stratégiát” – ez egy tizenegynéhány fős szakértői csapat munkája-, mely azt hivatott összefoglalni, hogy a 2017-es reformáció évfordulóig – és arra – mik azok a feladatok, melyeket el kell végeznünk. Vagyis lényegében egy munkatervet készítettünk arra, milyen egyházat szeretnénk a reformáció 500 éves évfordulójára és ehhez mit kell tennünk.
- Mire jutottak?
- Péter apostol első levelében található ez az igerészlet: “Ti magatok is mint élő kövek, épüljetek fel lelki házzá.” Ebből kiindulva választottuk elnevezésnek az “Élő kövek egyházát”, mely szerintem igen találó. Megfigyelhettük az elmúlt évtizedekben – különösen a rendszerváltás után -, hogy az egyház szinte egy nagy építési vállalathoz volt hasonlítható. Az volt a mérce, mennyi templomot, iskolát parókiát építünk, közben pedig elfeledkeztünk a lényegről: a belső építkezésről.
Természetesen szükség van építkezésekre – sőt, ennek akkor itt volt az ideje, hisz rengeteg rossz állapotú épületet kaptunk vissza az államtól -, csakhogy a külső gyarapodás nem volt szinkronban a belső építkezéssel.
Egy aranyos történetet hadd mondjak el erről. Egy kisgyerek, hittanóráról hazatérve felháborodva mesélte a szüleinek: az emberek régen “állványokat (sic) imádtak”.
Lényegében az egyháznak kísértés az, hogy állandó építkezésekben próbálja lemérni fejlődését.
- Ha úgy tetszik, a belső építkezés egy aspektusa az is, miként jelenik meg az egyház a társadalomban, a nyilvánosság előtt. Sikerül-e az egyházi kommunikáció “fogyatékosságait” levetkőzni, vagyis megtalálja-e az egyház a megfelelő csatornákat ahhoz, hogy az emberekhez szóljon. Őszintén szólva a tapasztalat nem ezt mutatja.
- Való igaz, sok igazság van a kérdésfelvetésben. Ahogyan Luther zseniálisan élt a maga kora médiájával, úgy a mai egyháznak is meg kell találnia a megfelelő csatornákat. Álláspontom szerint ez ma mindenképpen és elsősorban az internet “meghódítása”: jelen kell lennünk a világhálón, ha kell blogot írni vagy más internetes műfajt használni.
Luther a 95 tételt a wittembergi vártemplom külső kapujára szögezte ki, nem a belsőre: sajnos az egyház kommunikációja nagyon sokáig a belső kaput jelentette. Ránk is jellemző volt, hogy megelégedtünk az egyház belső közvéleményére koncentrálni csupán, noha épp az egyház missziója lenne a vallástalanok, a laikusok megszólítása.
- Gazdasági válság van. Mit tud, tud-e ilyenkor mondani valamit az egyház?
- Emlékszem egy a Népszabadságban évekkel ezelőtt megjelent karikatúrára, mely az egyház számára igen figyelmeztető. A képen egy pap áll a szószéken, és a következőt mondja: -kedves testvérek, ma elmarad a prédikáció, mert valami fontosat akarok mondani. Az egyházról ilyen képet őrzőknek sajnos sok esetben igazuk is van: a prédikáció sok esetben nem azonos a “fontos-mondással”.
Ezt a kritikát megfogadva – és nem megsértődve rajta – egyszerűen hozzá kell szólni a kérdésekhez, ha ez gazdasági válság éppen, akkor ahhoz.
Ugyanakkor, és ez talán még sokkal fontosabb az előzőeknél, tenni kell mindezt hozzáértő módon. Az egyház ugyanis nem a papokat és a püspököket jelenti csupán, ők reprezentálják a szervezetet, ugyanakkor nem várható el egy püspöktől, hogy mindenhez értsen. Ha engem megkérdeznek a pénzügyi válságról, egyeztetek szakértőkkel és csak ezt követően alakítom ki az álláspontomat, hiszen nem vagyok szakavatottja a témának.
Az elmúlt évtizedekben megszokott dolog volt, hogy kérdéses szituációkban mindenki ment a püspökhöz, hogy ő majd megmondja a “tutit”.
Találóak érzem ezzel kapcsolatban a Vatikáni Zsinat e kijelentését: a laikusok az egyház reprezentánsai a világban.
- Lezárult a Biblia Éve, melyet - laikusként úgy tűnt – jól “oldottak meg” az egyházak. Ön miként értékeli?
- Sokat vártam tőle, és sokat kaptam, az a reményem, hogy nem is ér véget a Biblia Éve, hiszen következő nyárig tart a katolikusok által meghirdetett Szent Pál éve, mely folytathatja, szép végkicsengést adhat a kezdeményezésnek. Másrészről, bízom benne, hogy olyan értelemben sem ér véget, hogy az emberek valóban kedvet kaptak a Szentírás olvasásához. Magam részt vettem több országos rendezvényen, ahol előadásokat tartottam vagy épp tanulmányt írtam, úgy érzem több olyan nagyszabású eseményt sikerült megvalósítani, mely a társadalom széles rétegeit megszólította, és nem mellékesen a sajtó ingerküszöbét is elérte.
Emellett fontosnak és jónak tartom a helyi, települési szinten megszervezett kiállításokat is, azok személyessége miatt. A Budavári gyülekezetben például kézzel írt Biblia-sorozatot indítottunk, melynek annyi a lényege, hogy a templom előterében található egy toll, egy papír és egy Biblia , aki épp ráér, kézzel másolhatja az Írás egy részét, amit majd valaki folytat, a végén pedig kódexbe kötik.
- Miként alakul a következő évek programja, készülnek-e a Biblia Évéhez hasonló, nagyszabású eseménysorozatra?
- A Szent Pál évet már említettem, a reformátusok 2009-ben tartják a Kálvin évet, 2010 pedig a tervek szerint az ökumené éve lesz.
A mi számunkra 2017 lesz a következő nagy esemény, a reformáció 500 éves évfordulóján úgy gondolom, talán a katolikusoknak is lesz mondandója: az a várakozásunk, hogy talán ki fogják mondani, valami számukra is elfogadható, vállalható a reformációból. XVI. Benedek pápa nem is olyan régen nyilatkozta azt, azonosulni tud a lutheri megigazulás tannal. Ez óriási dolog.