Életre szóló harcot jelent a megtérés – Interjú Fabiny Tamással

– Éppen két éve, a reformáció ünnepnapja előtt ön újból kiszögezte az egyházkerületi székházuk kapujának külső oldalára Luther 1517-es kilencvenöt tételét. Ezt az idén is megismétli?

– Ez akkor egyszeri figyelemfelhívó akció volt, amelyet összekötöttünk az evangélikus egyház megújult honlapjának bemutatásával. Úgy éreztem, ezzel is tudjuk érzékeltetni a kontinuitást a lutheri reformáció kezdete és a protestáns egyházak mai tevékenysége között. Ahogyan Luther kilépett mondandójával a wittenbergi vártemplom falai közül a nagy nyilvánosság elé, mi is fontosnak tartottuk, hogy a Szilágyi Erzsébet fasori zajos forgalomban, villamosok csörömpölése és autók tülkölése közben kiálljunk a járókelő emberek elé, és elmondjuk nekik az üzenetünket.

– Mi volt ötszáz éve a reformátorok üzenete? Egyáltalán idősze­rűek-e még Luther, Kálvin és társaik gondolatai, tanai?

– Ez az üzenet ötszáz, sőt kétezer éve ugyanaz, de mindig az adott kor embereinek kell konkrétan megfogalmazni, az ő nyelvükön kell az értelmükhöz és a szívükhöz szólni. Ez mindig új kihívást és feladatot jelent minden igehirdetőnek és bizonyságtevő hívőnek. Luther a búcsúcédulákkal való visszaélések ellen lépett fel, de az ő dilemmája ma is érvényes és fontos. Ez az, hogy az ember teljesítménye számít-e, vagy pedig az ember elfogadhatja-e Isten ajándékát, a kegyelmet. A mai piac- és pénzelvű társadalomban – a családtól az iskolán át a munka világáig – minden a teljesítményről, a versenyről szól, és mivel a győztesek mellett vesztesek is vannak, ettől nagyon sokan megnyomorodnak, elcsüggednek. Jézus viszont mindenkit megszólít és magához hív ma is: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.” A megtérés és az újjászületés minden ember számára adott lehetőség, teljesítménytől függetlenül: ebben rejlik a reformáció genezise és üzenete.

– A mai materialista, fogyasztói társadalom hitetlen, úgymond felvilágosult és racionális embere számára érthető-e egyáltalán ez az üzenet?

– Igazából minden ember ateistának születik. Nem természetes az, hogy valaki hisz, még egy keresztyén családba születő gyermek számára sem. Még a keresztség sem garancia a megtérésre. Luther nyomán azt valljuk, hogy naponkénti megtérésre, újjászületésre van szükség – ő úgy fogalmazott, hogy mivel a kísértéseknek engedő, vétkező óember újra és újra felüti a fejét, ezért az óembert naponta bele kell fojtani a keresztvízbe. Erre is utal a „semper reformanda” elv, vagyis a reformáció, a megtérés, az élő hitre jutás az egyes ember halá­láig tart. Ebben nincs magára hagyatva az ember, mert a hitért folyó mindennapos harcát a Szentlélek ajándékával vívhatja meg. És ebben segíti az „élő kövek egyháza” is, amely – ez is lutheri, illetve protestáns örökség – egymással beszélgető és egymást vigasztaló, másokért lenni akaró közösség. Mi, mai protestánsok – lelkészek és laikusok egyaránt – akkor vagyunk a reformáció népe, ha magunk is erre törekszünk mindenkor, mindenhol, és ebbe beleértem a modern média minden formáját és csatornáját.

– A Magyarországi Evangélikus Egyház az idei pünkösdön megkezdte a felkészülést a reformáció ötszázadik évfordulójának megünneplésére. Mint az emlékbizottság elnöke milyen lehetőséget lát e jubileum kapcsán a keresztény spirituális és kulturális hagyományait egyre inkább elfelejtő Európa újraevangelizálásában?

– Nem csupán az ötszáz évvel ezelőtti történelmi események bemutatása, Luther életművének jobb megismertetése a célunk, hanem elsősorban a reformáció mai üzenetét szeretnénk megfogalmazni és hirdetni a lehető leghitelesebben és leghatékonyabban. A pünkösdi zászlóbontásunk azért is szimbolikus, mert pünkösd az egyház születésnapja, és a reformáció az egész egyház megújítását szolgálta. Ezért azt szeretnénk, ha nemcsak a protestánsok, hanem a katolikusok is ügyüknek éreznék a reformációt. Egyébként Németországban már régóta bevett gyakorlat, hogy október 31-én katolikus pap prédikál az evangélikus templomban. A különböző keresztény felekezetek a 2017-re készülő közös programokkal és az egymással összehangolt, építő kommunikációval Európa-szerte jó példát mutathatnak, sok ember figyelmét és vágyát felkelthetik a lelki, szellemi megújulásra. Magyarországon pedig azt szeretnénk, hogy 2017-et állami szinten nyilvánítsák a reformáció emlékévének.  

A reformáció rendíthetetlen elindítója

Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes, teológus, a wittenbergi egyetem tanára 1517. október 31-én szögezte ki a búcsúcédulák árusítása ellen írt kilencvenöt tételét a wittenbergi vártemplom kapujára. A tételeket kinyomtatták, és Luther nézetei a hit által való megigazulásról és az ingyenkegyelemről rövidesen egész Németországban, majd Európában ismertté váltak. A katolikus egyház vezetőivel folytatott többéves hitvitája azzal végződött, hogy 1520-ban a pápa kiközösítette az egyházból, és elrendelte könyvei megsemmisítését. 1521-ben a wormsi birodalmi gyűlés elé idézték, ahol a pápa fő világi támogatója, V. Károly német-római császár is felszólította tanai visszavonására, de ő így válaszolt: „Itt állok, másként nem tehetek.” Az eretnekként rá váló haláltól Bölcs Frigyes szász választófejedelem mentette meg. Wartburg várában elkezdte németre fordítani a Bibliát, majd Wittenbergbe visszatérve széles körű irodalmi, egyházszervezési és népnevelő tevékenységet folytatott. A németországi protestánsok, később pedig minden evangélikus egyház számára alapvető ágostai hitvallást Luther instrukciói alapján Philipp Melanchton fogalmazta meg 1530-ban. A több évtizedig tartó németországi vallásháború 1555-ben az augsburgi vallásbékével ért véget.  

Ünnepi istentisztelet a Deák téren

Október 31-én, vasárnap délután 5-kor a budapesti Deák téri evangélikus templomban országos reformációi istentisztelet lesz. Igét hirdet Szabó István református püspök, előadást tart Ittzés János evangélikus püspök. A liturgiát a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tagegyházainak főpásztorai végzik. A reformáció ünnepét és egyben hónapját vasárnap este orgonakoncert és a Szélrózsa Band könnyűzenei programja zárja, szintén a Deák téri templomban.