Egyházfinanszírozás: Isten fizesse meg?

Több mint kétmilliárd forinttal kapnak jövőre kevesebb támogatást az egyházak a kormány elképzelései szerint. Az elvonás döntő része, több mint 1,3 milliárd forint az egy százalékokon alapuló támogatás számítási módjának megváltoztatásából származik, további 700 millió forint pedig az egyéb költségvetési címek - a hittanoktatás, a közgyűjtemények és a kistelepülésen szolgáló lelkipásztorok támogatásának - csökkentéséből.

Módszertani változtatás

Az egyházak a csökkentések tálalása és a rendszer egyoldalú módosítása miatt is elégedetlenek. A 2010-es állami pénzek mértékéről ugyanis eleinte csak kiszivárogtatások nyomán értesülhettek, végül pedig, amikor Bajnai Gordon miniszterelnök megbeszélésre hívta a négy történelmi felekezetet, már szó sem volt egyeztetésről. Bölcskei Gusztáv, a református zsinat püspök-elnöke szerint ott csak tájékoztatást kaptak arról, mi változik, érdemi hozzászólás lehetősége nélkül. A püspök még azt sem zárja ki, hogy az egyházak mozgásterének szándékos korlátozása motiválta a kormányt. A kabinet ugyanakkor a válságra hivatkozva a felekezeteket is önkorlátozásra kérte, amit azok végül "az ország, illetve a nemzet iránti szolidaritásból fogadtak el", amint Ittzés János, az evangélikus egyház püspökelnöke fogalmazott.

A változás komoly szemléletváltást is jelent a támogatási rendszerben. A vatikáni szerződés alapján kidolgozott rendszerben az adózók által felajánlott egy százalékokat eddig az állam a teljes személyijövedelemadó-bevételek (szja) 0,9 százalékáig egészítette ki, és az egyházak a felajánlók arányában részesültek a támogatásból. A vatikáni szerződésben rögzített legalább 0,5 százalékos támogatást még az Orbán-kormány emelte 0,8 százalékra, majd 2004-től, miután a Medgyessy-kabinet megszüntette az egyházi intézmények áfamentességét, a befolyt szja 0,9 százalékáig egészítette ki a támogatást. Tavaly új rendszer talált ki Hiller István kulturális miniszter: a Nemzeti Civil Alapprogram finanszírozásának mintájára az egyházi támogatásokban is bevezette az 1+1-es rendszert.

Ennek lényege, hogy a kormány megduplázza az egyházak számára felajánlott egy százalékok összegét, és az állami hozzájárulást a felajánlók arányában osztja el a felekezetek között. "A két rendszer közti lényeges módszertani különbség a pénzalap nyitottságában rejlik" - magyarázza lapunknak Schanda Balázs egyházjogász. A százalékos rendszerben az egyházaknak juttatott pénzt az szja valamely százalékában maximálják, így a felekezetek a felajánlók toborzásával csak egymás rovására tudják növelni bevételeiket. Az 1+1-es rendszer viszont nyitott: annál nagyobb lesz a szétosztható összeg, minél többen és minél többet ajánlanak fel.

Utóbbi rendszer így még nagyobb motivációt jelentett az egyházak számára, hogy tevékenységeiket reklámozva minél több embert buzdítsanak arra, rendelkezzen adója egy százalékáról. A jelek szerint ezt különösen sikeresen tették - egyesek szerint túl sikeresen is, ezért volt kénytelen kihátrálni mögüle a kormány. Az evangélikus egyház egyszázalékos kampánya még kreatív díjakat is kapott, és mindegyik egyháznak évről évre többet ajánlottak fel híveik. (Néhány éve az adózóknak még csak harmada, idén már majdnem 40 százaléka nyilatkozott az egy százalékról.)

"Ezért van rossz üzenete a mostani lépésnek, amely ennek ellenére csökkenti a kiegészítés mértékét" - véli Prőhle Gergely, az evangélikus egyház világi elnöke. A csökkentés nem elhanyagolható mértékű: az állami kiegészítés mértéke a reformátusok esetében például 34 százalékkal lesz kevesebb, mint tavaly. A katolikusok pedig hiába kaptak az adózó hívektől 4,4 százalékkal többet idén, mint tavaly, jövőre az egyház-finanszírozási törvény módosítása miatt 17,1 százalékkal csökken az egy százalékokból származó bevételük.

Kevesebb a perselypénz is

Az egy százalékokat az egyházak működésre kapják az adófizetőktől: egy részük ebből tartja el a lelkipásztorokat, de ebből fizetik épületeik rezsijét is. Az átvállalt közfeladatok - oktatás, egészségügy, szociális intézmények - után külön normatív támogatás jár, ám ez általában nem elég. Így az egyházaknak is sokszor kell további pénzt befektetniük az intézményeikbe, hogy működőképesek maradjanak. Ezt is legtöbbször ebből, a tételesen fel nem címkézett pénzből teszik.

Az egyéb költségvetési címeken juttatott összegek egyházak közti felosztása egyelőre nem tudható, csak az összes felekezet számára biztosított együttes összeg változása ismert. A vissza nem adott ingatlanok utáni járadékon kívül az egyéb jogcímeken tervezett összegek együttesen csaknem húsz százalékkal csökkennek jövőre - mondják a Magyar Katolikus Püspöki Kar titkárságán. Az elvonásokat tovább súlyosbítja, hogy az egyházi műemlékek rekonstrukciójára szolgáló keret megszűnik, így a nemzeti kulturális örökségnek számító épületek állagmegóvása is az egy százalékokat terheli - már amenynyi marad belőle erre. Abban ugyanis egyetértés van a felekezetek között, hogy további hatékonyságnövelő intézkedésekre kicsi a mozgástér, hiszen már nincsenek tartalékok.

"Még nem döntöttük el, hogy melyek azok a feladatok, amelyeket kényszerűen el kell hagyni" - mondja kérdésünkre Csoma Áron, a református egyház szóvivője. Az viszont biztosnak látszik, hogy a rekonstrukciós keret megszűnése a beruházások, felújítások leállítását is maga után vonja, s feltehetőleg csak a halaszthatatlan munkákat végzik el az egyházi szervezetek. Arra sincs még elképzelés, honnan lehetne pótolni a kieső bevételeket, sőt a katolikus püspöki karnál azt mondják, a gazdasági válság miatt még a perselypénz összege is csökkent.

A számvevőknél a labda

A hosszú távú egyház-finanszírozási javaslatokkal foglalkozó szakértői bizottság a miniszterelnöknél tartott egyeztetés után a közeljövőben újra összeül. A testület utoljára februárban tanácskozott. A fő kérdés az, hogy a kormány a következő alkalomra akar-e és tud-e kompetens embert küldeni. "Az eddigi egyeztetések ugyanis legtöbbször azért jutottak zsákutcába, mert a kabinet részéről küldött embereknek eddig nem volt döntő szavuk a legégetőbb kérdésekben" - mondja Prőhle Gergely. Pedig az egyházak legfontosabb kérése nem olyan bonyolult: kiszámítható támogatási rendszert szeretnének, mellyel el lehetne kerülni, hogy minden ősszel a nekik juttatandó pénzről szóljanak a hírek.

A viták azonban minden évben állandóak, noha az egyházak mindig az államtól kapott adatokkal számolnak. Ékes példája ennek a kormány legutóbbi állítása, miszerint a felekezeteknek 366 millió forintos tartozásuk van, előbb ezt kell rendezniük, s csak utána kerülhet be az egyházi iskolák tanulói után járó kiegészítő támogatás a zárszámadási törvénybe. Kiderült viszont, hogy a kormány tévedett, hiszen ami a 2008-as normatívát illeti, még az állam tartozik közel 900 millióval az egyházaknak.

Az államnak még régebbi rendezetlen számlái is vannak: az Állami Számvevőszék szerint a kiegészítő normatív támogatások ügyében 2005 óta 2,8 milliárd forinttal adósa az állam az egyházaknak. Hiába hirdetett az ÁSZ igazságot már többször a finanszírozások ügyében, a kormány a füle botját sem mozdította mindeddig. A legújabb vitában pedig ismét a számvevőszéknél pattog a labda: az egyházak gyanúja szerint az egyszázalékos felajánlások összegelszámolása nem felel meg a valóságnak. Az ÁSZ-nak most ebben kell igazságot tennie.

NYUGATON A HELYZET

Nincs Nyugat-Európában egységes gyakorlat az egyházak állami támogatására. A legextrémebb példa Franciaországé. A francia állam központilag nem támogatja a hitéleti tevékenységet, ugyanakkor a XX. század elején államosította az összes katolikus templomot. Így az épületek fenntartását a központi költségvetés állja, az egyházak pedig a hívek adományából és gazdasági társaságaik bevételeiből finanszírozzák működésüket. Németországban önálló egyházi adó létezik, amelyet az erre jogosult felekezetek vetnek ki. Ezt az adóhivatal szedi be, majd utalja vissza. A magyar támogatási rendszer az Olaszországban működő százalékos felajánlások mintájára készült. Itáliában ugyanakkor az ott felajánlható 8 ezreléket teljes egészében a klérus fizetésére használhatja az egyház: a szépszámú felekezeti épületet ugyanis itt is az állam tartja fenn.