Egyesülnek a magyar unitáriusok

Sokan az egyetlen magyar alapítású keresztény felekezetnek tartják a majdnem 450 éves múltú unitarizmust, noha legalább annyira „magyar vallás” a svájci eredetű, a Kárpát-medencében jóval elterjedtebb reformátusság. A Dávid Ferenc alapította unitárius hitvallás és egyház a történelmi Magyarországon belül főleg Erdélyben terjedt el és maradt fenn, míg a trianoni csonka-Magyarországon csupán néhány ezer unitárius élt az 1980-as évekig. Ma becslések szerint tizenöt-húszezer unitárius hívő él hazánkban, többségében Erdélyből települtek át a Ceausescu-diktatúra utolsó szakaszában, majd a rendszerváltást követően folyamatosan. Az unitáriusok tizenegy anyaegyházközségben gyakorolják vallásukat, a legrégebbi a még a Monarchia idején alapított budapesti Nagy Ignác utcai egyházközség.

 

A trianoni diktátum elszakította a hazai unitáriusokat a kolozsvári központú unitárius egyháztól, de csak 1971-ben jött létre önálló unitárius püspökség Budapesten. Elekes Botond főgondnok elmondása szerint a Magyarországi Unitárius Egyház fogalmat csak 1990 után kezdték használni, de nem tud róla, hogy lett volna zsinati döntés az önálló egyház létrehozásáról, vagyis az voltaképpen csak államjogi értelemben létezik. Tavaly júliusban meghalt Rázmány Csaba magyarországi unitárius püspök, és azért nem töltötték-töltik be a megüresedett püspöki széket, mert már régóta gondolkodnak az Erdélyi Unitárius Egyházzal való egyesülésen. Ennek több nyomós oka is van. Először is a Magyarországon élő unitáriusok zöme Erdélyből települt át az utóbbi húsz-huszonöt év alatt, mint maga a főgondnok is, akinek apai nagyapja egykor erdélyi unitárius főgondnok volt. Az erdélyi kötődés és a kis (tizenöt-húszezres) létszám mellett az is az egyesülés mellett szól, hogy a magyarországi unitáriusok szervezetileg és intézményileg gyengék: nincsenek oktatási, szociális, karitatív intézményeik, nincs ifjúsági szervezetük, de ami talán a legnagyobb gondot jelenti, hogy nem megoldott a lelkészutánpótlás. Magyarországon ugyanis nincs unitárius lelkészképzés és -továbbképzés. Mindegyik szolgáló lelkipásztor Erdélyből települt át, de a tizenegy egyházközségből kettőnek jelenleg nincs lelkésze.

 

„Minden hitelvi, hitéleti és szervezeti, működési problémánk abból fakad, hogy nem vagyunk egységesek. Megérett bennünk az a meggyőződés, hogy nincs két magyar unitarizmus, csak egy” – mondja a főgondnok. A református és evangélikus elődökkel is bíró Elekes Botond szerint példaértékű a magyar reformátusok tavaly májusi újraegyesülése, de míg a reformátusoknál szervezetileg önállók maradtak a Kárpát-medencében működő egyházak és egyházkerületek – élükön a püspökökkel –, addig a csupán két országban élő unitáriusok teljes szervezeti egységet hoznának létre egy püspök irányítása alatt. Ezáltal a mintegy százezer magyar unitáriust összefogó egyház az első öt legnagyobb magyar keresztény felekezet közé kerülne. Továbbá így megoldódna a lelkészképzés és -továbbképzés problémája, Magyarországon is tudnának oktatási és más intézményeket alapítani s fenntartani.

 

Az egyházegyesítést tavaly novemberben kezdeményezte a Magyarországi Unitárius Egyház képviselőtanácsa, s a határozatot a tizenegy egyházközségből nyolcnak a képviselői támogatták-támogatják. Így a február 6-i zsinaton valószínűleg többségben lesznek az egyesülés hívei. Mint Elekes Botond hangsúlyozza, elindult az egyesülési folyamat, ami alulról jövő kezdeményezés, ő csak az élére állt, és olyan nagy a lelkesedés, olyan egyértelmű a hívek többségének akarata, hogy „ezt a folyamatot senki nem tudja megakadályozni, mert a magyar unitárius jövő elkezdődött”. Miután az Erdélyi Unitárius Egyház elnöksége január 10-én üdvözölte a magyarországi unitáriusok kezdeményezését, és kifejezte a reményét, hogy rövid időn belül létrejön az egységes Magyar Unitárius Egyház, az itthoniak azt szeretnék, hogy a gyászos emlékezetű 2004. december 5-i népszavazás hatodik évfordulójáig valósuljon meg az egyesülés.

 

Elekes Botond hangsúlyozza: „Mi is a keresztény közösséghez tartozunk, ezért a kölcsönös szeretet és türelem jegyében szeretnénk javítani és mélyíteni kapcsolatainkat a többi keresztény felekezettel.” Az unitárius főgondnok az ökumenikus párbeszéd és együttműködés elkötelezett híve a keresztény, és egyben a nemzeti egység erősítése érdekében, mert meggyőződése szerint nem lehet szétválasztani a Kárpát-medence magyarságának felekezeti és nemzeti identitását.

---

A szeretet szivárványhídján

 

 

A keresztény és nemzeti egység hitvallásának igazán szép és őszinte példáját mutatta Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, aki 2009. július 30-án beszédet mondott Rázmány Csaba unitárius püspök budapesti gyászistentiszteletén. A neves író és politikus többek között ezt mondta: „Katolikusként állok előtted kedves Püspök úr, kedves Barátom, katolikusként, akit Te tiszteletbeli unitáriusnak fogadtál. Köszönöm Néked, közösségednek, egyházadnak a magyarság lelki egységét szolgáló felekezeti együttműködést. Nékem és Erdély emberi és történelmi kincseit föltáró társaimnak, a hetvenes évek nomád nemzedékének az ökumenikus gondolat és gyakorlat egészséges forrásvidékei voltak és maradtak az unitárius közösségek, családok, a lelkipásztorok magyarságvédő küzdelme, áldozatos munkája. (…) Folyamatos feladat, küldetés marad, hogy az unitárius egyház visszahódítsa méltó helyét, rangját a keresztény magyar történelmi egyházak közösségében. Az újjászülető keresztény Magyarország szolgálatába kell állítani a több évszázados unitárius egyházad lelki, szociális, közösséget szervező tapasztalatát, a családot, a keresztény értékrendet megtartó, erősítő hitet és gyakorlatot, a tehetséges fiatalt felfedező, nevelő, gyámolító erőt. Ez is a Te hitvallásod öröksége, kedves Püspök úr, kedves Barátom! Azért jöttem ravatalod elé a katolikusok és a protestánsok közötti úton, Prohászka püspök szép metaforájával „a szeretet szivárványhídján”, hogy fogadalmamat megerősítsem: társad maradtam, tiszteletbeli unitáriusként közösséged társa maradok annak szolgálatában is, hogy történelmi egyházad rangjához méltón tovább erősödjön a keresztény magyar történelmi egyházak közösségében.”