Egy forintért vettek templomot

Ez persze meglehetősen kevés, hiszen a teljes felújítás az előzetes számítások szerint hétmillió forintba kerülne, de arra elég, hogy ne pusztuljon tovább az idén éppen százéves templom. S hogy miért vállalta az évente mindössze 16 millió forintból gazdálkodó önkormányzat az anyagilag kifizetődőnek korántsem mondható tulajdonba vételt? Szabó László polgármester szerint azért, mert vétek lenne veszni hagyni. No, meg azért is, mert kell, hogy legyen legalább egy temploma a falunak.

Gadács, az alig több mint száz lelkes somogyi zsáktelepülés kétszer is az országos média érdeklődésébe került, s mindkétszer az utóbbi egy évben. Egyiknek sem örültek az itteniek.

Elsőként - még tavaly - egy telepőr meggyilkolása, másodjára meg idén tavasszal a rendkívül segélyezésre vonatkozó önkormányzati - mint utóbb kiderült: alkotmánysértő - rendelet adott témát a sajtónak. A gyilkosokat éppen napokban ítélte el jogerősen a Pécsi Táblabíróság, az önkormányzat pedig azóta módosította az Alkotmánybíróság által kifogásolt rendeletét, így azok is kaphatnak rendkívüli segélyt, akik isznak és dohányoznak.

Mindkét ügy nagy érdeklődést váltott ki, Szabó László polgármester alig győzte megválaszolni a rázúduló újságírói kérdéseket. Az MTI is kereste őt, s amikor elfogytak a kérdések, a polgármester afelől érdeklődött: "nem akar esetleg arról is írni, hogy egy forintért megvettük és felújítjuk romos templomunkat"?

Eltelt a nyár, és a polgármester templomnézőbe invitált: kezdik a felújítást.

A nyáron várossá lett Igalon át vezet az út Gadácsra. Az ismert fürdőhelyhez közeli falut azonban már nem érinti meg a turizmus szele. Nem vettek házakat külföldiek, hogy innen járjanak el a néhány kilométerre levő gyógyfürdőbe, a falusi turizmus is kimerül a csendre és friss levegőre vágyó rokonlátogatásokkal.

A bolt, és mellette a kocsma ajtaján is tábla tudatja, hogy szabadulna tőle a tulajdonos. A házak többsége megérett a felújításra. A busz naponta kilencszer fordul meg a faluban, a Mozgó ABC kétszer. Orvoshoz a szomszédos Somogyszilbe járnak az itt élők, misét már régóta nem tartanak a faluban.

A templommal szemközt a polgármesteri hivatal, így Szabó László polgármester jövet-menet, és a hivatal ablakából is naponta látta a romlás újabb jeleit. A homlokzati vakolat nagy darabokban lehullt, a régi cserepeken átszivárgó esővíz áztatta a falat, alulról a tégla szívta a vizet, embermagasságúra kúszott fel a falakon a nedvesség.

Szú ette padok

Mindez jól látszik az út túloldaláról, ahol a polgármesteri hivatalnak is árnyat adó termetes gesztenyefa alatti padon ülve figyeljük a polgármesterrel az állványozókat.
- Jól haladnak - jegyzi meg elégedetten a falu elöljárója, és máris előbbre jár az időben. - Karácsonykor egy kis ünnepséget tartanánk itt - mondja, és rögvest hozzáteszi: reméli, a katolikusok nem veszik zokon, hogy evangélikus templomba hívják őket.

- Megvettük, mert a falu nem maradhat templom nélkül - közli kellő határozottsággal a polgármester, egyúttal magyarázatot adva az egyházzal kötött egyforintos üzletre.

- A megvételt az önkormányzat kezdeményezte, de az elképzelésünk találkozott az egyházi vezetőkével, így megállapodtunk - osztja meg a templom tulajdonba vételének történetét Szabó László. - Most csak kívülről hozzák rendbe, de lassan majd a többi is meglesz - utal az önkormányzat szűkös anyagi lehetőségeire, majd annak igazolásául, hogy ha lassan is, de mennek előre a falu dolgai, a hivatallal egy fedél alatti kultúrházra mutat, amelyet szintén most újítanak fel.

- Mindig jól szokott sikerülni a falunap, a szüreti mulatság, sokan a környékből is eljönnek - büszkélkedik az elöljáró, jelezve, hogy jövőre már a templom környékén kialakított faluközpontban szeretnék megtartani a rendezvényeket. Addigra a polgármesteri hivatal mögötti területet is parkosítják. Ebben öt közhasznú munkás is segít, akiket az önkormányzat foglalkoztat.

Miközben beszélgetünk, egy fiatal és egy idősebb ember köszönés nélkül halad el mellettünk, látszólag tudomást sem véve rólunk. Befordulnak a templom melletti düledező ház gazzal felvert udvarába, onnan a fóliával takart ablakú vályogházba.

A polgármester érzi, hogy furcsállom a tüntető némaságot, nagy sóhajjal veselkedik neki a válasznak. - Ők azok, akik folyton feljelentenek. Az Alkotmánybíróság is miattuk ült össze a segélyezés ügyében. Apa és fia, egyikük sem dolgozik. A fiatalnak adott munkát az önkormányzat, de megtagadta, ezért fegyelmivel el kell bocsátani. Most kaptak háromezer forint rendkívüli segélyt, de keveslik. Úgy hallottam, bírósághoz fordultak miatta. Az is baj, hogy felújítjuk a templomot, és nem nekik adunk abból a pénzből - magyarázza.

Félbeszakítjuk a munkát, szeretnénk belülről is megnézni a templomot. Szabó László a szú ette padok és a zárlatos villanyvezeték felújításáról beszél, és azt latolgatja, vajon milyen szigetelés vethetne gátat a falak vizesedésének. Szavaiból úgy tűnik, hogy a munkálatokat szeretné továbbra is közelről, akár a polgármesteri hivatal ablakából is figyelemmel kísérni. Azt mondja, jövőre ismét indul a választáson. Függetlenként és tiszteletdíjért dolgozna - ahogy most is -, mert egy főállású polgármester szerinte túl sokba kerülne egy ilyen kis falunak.