Dzsihád! Helyszíni riport Egyiptomból
„Ezek meg akarnak minket ölni.” – üvölti egy férfi, aki óriási fa keresztet lóbál dühösen. Őrjöngő emberek állnak a megrongált templom előtt, a katonaság nem engedi be őket. A koptok elleni merénylet helyszínén jártunk. Forrás: mindennapi.hu / Michael Ayyad Shafik, Jászberényi Sándor
Újévkor bomba robbant az egyiptomi Alexandriában a Szent Márk és Szent Péter kopt keresztény templomban, az éjféli mise után. A robbanásban huszonegyen haltak meg. Egy autóban helyezték el a robbanószert, de a hatóságok nem tartják kizártnak az öngyilkos merényletet sem. A városban azóta sorozatosak az összecsapások a keresztények és a muszlimok között.
„Meghalunk a keresztért!” – kezdi kiabálni valaki, az utca végében pedig muszlim bolt tulajdonosok verekszenek keresztény férfiakkal, akik dühüket rajtuk vezetik le.
Általános a káosz. Csoportba verődve muszlimok érkeznek és nekiesnek a keresztény tüntetőknek, botokkal, ököllel verik egymást az emberek. „Allah, Allah” – hangzik mind a két oldalról, mert az arab szó Istent jelent, vallástól függetlenül.
A katonák kétségbeesetten próbálják fenntartani a rendet, végül megérkezik az erősítés: gumibotos katonák rohannak neki a verekedő tömegnek, könnygázgránátok repülnek. Mindenki menekül. Vasárnap délután van Alexandriában.
Tetovált kereszt a jobb csuklón
A kereszténység, leszámítva Izraelt és Palesztinát, a legkomolyabb történelmi hagyományokkal Egyiptomban rendelkezik a Közel-Keleten. A 79 milliós ország tíz százaléka keresztény, ez a szám pedig évszázadok óta tartja magát, dacára annak, hogy már a VII. században a lakosság nagy része áttért az Iszlám vallásra.
A keresztények az országban az évezredek során elkülönültek a muzulmán többségtől: más névadási, étkezési, temetkezési szokások jellemzik őket. Ritkán látni olyan kopt keresztény férfit, aki nem hordaná tetoválásként a kereszt jelét jobb csuklóján, a vegyes házasság pedig elképzelhetetlen.
Bár a XX. századra a modern törvénykezésbe már nem kerültek bele a szankciók a keresztény kisebbség ellen Egyiptomban, a mai napig nem fordulhat elő, hogy a közéjük tartozó személy képviseletéhez köthető komoly pozícióba kerüljön. Társadalmi egység tehát csak a felszínen létezik.
Minden évben botrányok százai tarkítják az együttélést: 2009-ben a sertésinfluenza jegyében a kormányzat elrendelte minden disznó megölését, mellyel elsősorban a szegény sertéstenyésztő keresztényeket, a dzsibelineket sújtotta. Az egyiptomi többség gyakran felhorkan olyan h koholt vádak hallatán, min, hogy keresztények muszlim nőket erőszakolnak meg, illetve kopt nők térnek át az iszlámra, hogy elválhassanak férjüktől.
Szent harc a „bálványimádók” ellen
III. Senuda pátriárka válaszul a merényletre bejelentette, hogy nem tartják meg a január 7-re eső hagyományos karácsonyi ünnepeket, a legnagyobb kopt magazin, az Al-Autáni főszerkesztője, Juszef Szidon pedig a lap hasábjain a kormányzatot vádolja azzal, hogy a merénylet megtörténhetett.
„Folyamatosan jeleztük a rendőrség felé, hogy templomainkat merényletekkel fenyegetik. Nem vették komolyan, egyszerűen hagyták, hogy megtörténjen.” – írja. Bár a nyomozás még igencsak a kezdeti fázisában jár, több egyiptomi napilap is arról számol be, hogy a hatóságok kilenc embert őrizetbe vettek, többjük pedig nem egyiptomi állampolgár.
Az, hogy a merényletért még egyetlen iszlamista csoport sem vállalta fel arra utal, hogy az Al-Kaida valamelyik fiókszervezete tehető felelőssé a robbantásért. Meg nem erősített források szerint a letartóztatottak között iraki állampolgár is található.
Tavaly novemberben az Al-Kaida egyik katonai szárnya hasonló jellegű, 58 halálos áldozatot követelő merényletet hajtott végre Bagdadban, arab keresztények ellen. Ez a fajta támadás a terrorszervezet stratégiájában bekövetkezett változásokra utal. „A jelek szerint kiterjesztették a dzsihádot minden keresztényre, nemcsak a nyugatiakra” - állítja David Stanford újságíró és politikai elemző.
Az elmúlt évek közel-keleti háborúi az arab fundamentalista retorikában „keresztes hadjáratként” jelentek meg, táplálva a két vallás közötti feszültségeket, egybemosva a helyi, évszázadok óta az arab országokban élő keresztény kisebbséget a „megszálló erőkkel.” Ezek a közösségek pedig sokkal könnyebb célpontok, mint a nyugati támaszpontok vagy a jól őrzött turisztikai helyek. Egy terrortámadás könnyen, viszonylag nagy véráldozatok nélkül kivitelezhető.
A keresztények célponttá válásában a politikai iszlámnak is döntő szerepe van. A '80-as évektől kezdődően az irányzat egyre haragosabban lép fel a „bálványimádó”, „erkölcstelen” és nem muszlim vallások ellen, több olyan kevésbé nyugatias országban, mint például Szudán vagy Nigériai, gyakoriak az etnikai tisztogatások is ennek a szellemében.
Minden keresztény templom előtt komoly biztonsági erők ellenőrzik az embereket, hogy az elejét vegyék egy újabb merényletnek. Kint az utcákon a keresztények és a muszlimok között összecsapások zajlanak.
Éjszaka a kopt családok gyertyát gyújtanak és összegyűlnek, mert félnek. Az egyiptomi kormányzat előtt komoly feladat áll: nemcsak a forrongó kedélyeket kell lecsillapítania az országban, de új alapokra is kell helyeznie a kapcsolatát az ország keresztényeivel, akik hagyományosan a legkomolyabb szövetségesei az országban egyre nagyobb teret nyerő politikai iszlámmal szemben.
