Drága temetői szolgáltatások: Kegyelettel adóznak

„Havi húsz temetést lebonyolító kisvállalkozás a miénk, ám ezen belül az utóbbi hónapokban mindössze egy-két koporsós szertartást rendeltek meg tőlünk. Ügyfeleink több mint fele még egy urnás temetést sem képes kifizetni, inkább hazaviszi a földi maradványokat” – számolt be tapasztalatairól a HVG-nek Kozma Attila, a piacon viszonylag új szereplőnek számító, mindössze hat főt foglalkoztató Immanuel Temetkezési Zrt. első embere. „Ha nem is ennyire drámai módon, de mi is érezzük, hogy egyre kevesebb a temetés” – fűzte hozzá Erdős János, a Közép-Kelet-Európa legnagyobb sírkertjét, a 207 hektáros Rákoskeresztúri új köztemetőt igazgató szakember, jelezve, hogy az utóbbi hónapok gazdasági krízise még ezen a területen is spórolásra készteti az embereket.

Sajátos választ adott a helyzetre a leleményességével és vállalkozó kedvével már többször kitűnt lelkész, László atya. „Viszonylag olcsó megoldást kínálva egy 9 méter mély, 7 méter széles osszárium várja a hamvakat, amelyeket, akár Krisztus testét, háromszoros gyolcsba csavarjuk, majd kellő végtisztességgel egy csúszkán leeresztjük a nyolcvanegyezer forintért örökre megváltott közös sírhelybe” – számolt be az újdonságról a gazdagréti Szent Angyalok-templom lelkésze. A szertartásokat tekintve az egyház változatlanul lépéselőnyben van a világi búcsúztatókkal szemben, annak dacára, hogy a közvélemény-kutatások szerint csupán a lakosság negyede-ötöde hitgyakorló. „A szertartások 90 százalékában a gyászolók papot rendelnek” – mondta a HVG-nek Simóka Kálmánné, aki tíz esztendeje áll az évi 40 milliárd forintos kegyeleti iparágból 4 milliárdot kihasító Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. (BTI) élén. A cég 1999-ben még 846 főt foglalkoztatott, manapság már csak 470 dolgozóval működik, és tulajdonosa, a fővárosi önkormányzat sem túl mohó, amennyiben beéri a teljes árbevétel 1,5-1,6 százalékára tehető nyereséggel (2008-ban a mérleg szerinti eredmény 48 millió forint volt). 

Évente 120-130 ezer ember hal meg Magyarországon, közel hatodukat temetik el a fővárosban, ahol 2008-ban 9700 urnás és 2940 szórásos búcsúztatás mellett mindössze 3900 esetben kértek hagyományos, azaz koporsós temetést a BTI-től. Utóbbi aránya Debrecenben még mindig 50 százalék, de Tatabányán csupán az elhunytak 10 százalékát temetik koporsóba, amiben bizonyára nem csupán a családok anyagi helyzetének a különbsége, hanem a tradíciók is tükröződnek. Pedig a legnagyobb – a szakmabeliek szerint akár 80 százalékos – haszonkulcs éppen a koporsó árába épül be. A hamvak szétszórása azért számít jó üzletnek, mert anyagigénye szinte nulla, és nem terheli semmilyen előzetes sírhely-kialakítási költség; egy ilyen szertartás haszonkulcsa 50-60 százalék körüli. Ezek a számok persze csalókák, hiszen a kegyeleti iparág sok szempontból egészen különleges szerkezetű (nem véletlen, hogy bár jogilag lehetséges volna, egyetlen magántemető sem létesült). A temetési szolgáltatások alapvetően két csoportra oszthatók ugyanis. A temetés úgynevezett közszolgáltatási része csakis az illetékes önkormányzat által jóváhagyott áron értékesíthető, függetlenül attól, ki a szervező, és hogy az elhunyt vagyonos vagy éppen nincstelen. Idetartozik a ravatalozás, a sírásás, a halotthűtés, a temetőn belüli szállítás, a szórás, valamint a temető fenntartására kiszabott díj. 

A vállalkozók haszna az ezeken felüli szolgáltatásokból adódik, ami meg is mutatkozik az árakban. A koporsókért 80 ezertől 600 ezer forintig kell fizetni, az urnákért 5–50 ezret, ehhez jönnek a szemfedők, a koszorúk, a százféle kiegészítő, maga a búcsúztató az esetleges zenei kísérettel, akár többtucatnyi szolgáltatás. Mivel a kegyeleti törvény értelmében szigorúan tilos az árakat – például a honlapokon – feltüntetni, az amúgy is kiszolgáltatott hozzátartozók nem nagyon válogathatnak a szolgáltatók közül. A HVG összesítése szerint egy átlagos szórásos temetés ára 150–180 ezer forint, az urnásé 180–300 ezer. A jóval drágább koporsós temetés Budapesten 300–700 ezer forint (a kisebb vidéki temetőkben minden jelentősen olcsóbb). 

„Valóban visszaesett a koporsós temetések száma, ám piaci helyzetünket mindez nem veszélyezteti” – büszkélkedett a HVG-nek Marján Tibor, a Keletfa Kft. kereskedelmi igazgatója, aki ma már Romániába, Németországba és Franciaországba is szállít koporsót. A 90 alkalmazott évente 24 ezer darabot készít, a cég éves forgalma 800 millió forint. A néhány tízezer forintos példányok mellett a csúcsminőséget a President jelenti, amely nemcsak steppelt, párnázott bélésével kínál exkluzív megjelenést, de azzal is, hogy a tető mellkasrészig felnyitható. Ezt a luxust Magyarországon évente egy-két tucat gyászoló család engedheti meg magának és veszi is igénybe. 

„Különösnek tartjuk mi is, de a nyári szabadságok idején mintha kevesebben halnának meg. A búcsúztatások száma ilyenkor legalábbis visszaesik” – avatja be a HVG-t a temetések szezonális ritmusába Erdősné Komlósi Katalin, aki négy esztendeje igazgatja a Farkasréti temetőt. Az 56 hektáros területen több mint 100 ezer síremlék található, új helyet csakis a régi sírok felszámolásával lehet kialakítani. Már csak azért is, mert a temető – lélegzetelállító panorámájú – legfelső szintjén, egyben utolsó szabad területén, 2006-ban átadták a minden négyzetméterében exkluzív megjelenésű Angyalok Kertjét. A beruházás értéke 300 millió forint, amiből 100 millió már meg is térült, jelezve a hatalmas igényt – az új sírhelyek harmada „lábon” elkelt. A mediterrán, elsősorban olasz és spanyol minta alapján kialakított kert területén – a 25 évre szóló általános gyakorlattól eltérően – 100 évre is meg lehet váltani a sírhelyeket. Egy első kategóriás, 8 személyes családi kriptakápolna 10 414 125 forintot kóstál, a sírboltok valamivel még ennél is drágábbak, a kiemelt hatszemélyesért 10,5 milliót, az egyetlen kétszemélyesért 6 178 750 forintot kért és kapott a BTI, amely a beruházást saját forrásból finanszírozta. 

A drágaság láttán egyre többen döntenek úgy, hogy maguk gondoskodnak a haláluk utáni méltó búcsúról. A BTI-nél például lehetőség van arra, hogy az előre kiválasztott szertartást egy év alatt előtörleszthesse a megrendelő. A cég 2008-as mérlege szerint az előlegként kezelt és értékpapírokba fektetett összeg 400 millió forint. Kegyeleti termékeket ma már több biztosító is kínál. A CIG Közép-európai Biztosító Zrt. idén márciusban indította el a Pannon Alkonyt, a fővárosban kizárólagos szerződést kötve a BIT-tel. A HVG tudomása szerint ma ez az egyetlen olyan életbiztosítás, amelynek lejártakor a társaság nem pénzben, hanem szolgáltatásban teljesít. „18 és 80 éves kor között korlátlanul, előzetes elbírálás nélkül megköthető a biztosítás. A teljesítés az aláírást követő egy éven belül bizonyos korlátokkal, azt követően pedig teljes körűen úgy történik, ahogy a biztosított a szertartást megrendelte” – ismertette a HVG-vel a kondíciókat Tóth Árpád, a CIG szerződéses partnere. 

A Signal biztosító Testamentum nevű szolgáltatása 40 éves kortól köthető 800 ezer forintos értékhatárig – orvosi vizsgálat nélkül. Az ennél olcsóbb szertartásra jogosító, 500 ezer forintig igénybe vehető szolgáltatás esetében is csupán arra kell válaszolnia a biztosítottnak, volt-e kórházban az utóbbi három évben, és ha igen, csatolni kell a zárójelentést. A Memento felső értékhatár nélkül köthető, azonban annál már egészségügyi nyilatkozat, esetleg orvosi vizsgálat is szükséges. A biztosítási összeget csak a kedvezményezett kaphatja meg, aki lehet rokon, ismerős, akár egy temetkezési vállalat is – mondta a HVG-nek Csata Dénes vezérigazgató-helyettes. Az ING Naplementéje 50 és 70 év között köthető meg, egészségi kockázatelbírálás nélkül. Két éven belül a szerződött díj harmadát, azt követően a teljes biztosítási összeget fizeti ki a kedvezményezett részére a biztosító. 

A nincsteleneket és hajléktalanokat, a hozzátartozó nélkül távozókat, az egyéb okokból nem azonosítható személyeket Budapesten az új köztemetőben helyezik végső nyugalomra. „A legtöbb ilyen esetben maga a temetés inkább csak technikai feladatok sora, mintsem kegyelettel teljes főhajtás” – jellemzi a köztemetést Erdős János. Az igazgató szerint az összes gyászszertartás másfél százalékában fordul elő, hogy a végső tisztesség megadására senki sem érkezik a felravatalozott urnához. Az ismeretlen holttesteket a későbbi exhumálás megkönnyítése végett tilos hamvasztani; bár ez megdrágítja a köztemetést, nem értelmetlen előírás. Nemrégiben éppen e szabály jóvoltából tudta azonosítani egy évvel korábban eltűnt fiát egy apa – hoz példát Erdős –, miután nem nyugodott bele, hogy elsőszülött gyermeke egyszerűen elkóborolt.