Doberdó példája – Erdélyi Géza nyugalmazott püspök a békében való építkezést szorgalmazza

– Lehet tudni, hogy a mai Felvidék, Szlovákia területéről behívott katonák közül hozzávetőlegesen hányan haltak hősi halált az első világháborúban?
– Nincs tudomásom arról, hogy ezt precízen összeszámolták volna, azt viszom elmondhatom, hogy a Felvidék egész területén, református templomainkban és egyes köztereken emléktáblák hirdetik az első világháborúban elesettek emlékét. Ezek alapján tehát tudható, hogy például egy négyszáz lelkes település mintegy harminc fiatalt gyászolhatott az első világégés idején. Több ilyen példa alapján látható, hogy összességében nagy számról lehet szó.

– Az olasz frontra a történelmi Magyarország északi részeiről is számos katona került.
– A mai kelet-szlovákiai Nagykapos környékén vagy itt, Gömörben is még mindig lehet erről hallani. Nekem is az egyik nagybácsim végigjárta azt a poklot.

– A kommunista Csehszlovákiában valamiképpen meg lehetett emlékezni az 1914 és 1918 között elhunyt magyar hősökről?
– Nem lehetett, ezért mélyen megemelem a kalapom azon lelkészek, presbiterek és gyülekezetek előtt, amelyek táblákat helyeztek ki, és akkor, a második világháború után is ott hagyták a templomok belső falán, amikor a hatalom parancsára el kellett volna tüntetni azokat.

– Miképpen értékeli felvidéki nyugalmazott és tiszteletbeli magyar református püspökként, hogy néhány éve komolyan, méltó módon megemlékeznek az első világégés magyar áldozatairól az egykori olasz fronton?
– A Széchenyi Tudományos Társaság kuratóriumi tagja vagyok, az Emberi Méltóság Tanácsának pedig az alelnöke, és ebbéli minőségemben is nagyon örültem, amikor megtárgyaltuk ezt a kérdést, majd elmentünk az ottani megemlékezésre. Tavaly magam is szolgáltam a doberdói Magyar Kápolnánál az olasz katolikus érsekkel és magyarországi lekészekkel, amit nagyon lényegesnek tartottam. Fontos hangsúlyozni, hogy valójában sem az első, sem a második világháború nincs lezárva: diktátumok születtek, akiket bűnösnek nyilvánítottak, azoknak hallgass volt a nevük, a többiek pedig azóta is azt mondanak, amit akarnak. Így természetesen csak örülhet az ember annak, hogy megemlékezhetünk azokról a szerencsétlen magyarokról, akik a háborúban elestek, illetve a fronton kápolnát építettek. Ez az épület aztán az évek múlásával hihetetlenül romos állapotba került, ám nemrégiben gyönyörűen felújították. A tárgyi emlékeket összegyűjtve egyébként állandó kiállítást is szeretnénk tető alá hozni, hogy zarádokhellyé váljon a kápolna. Azon népeknek, amelyeket egymás ellen uszítottak, ez a megbékélés helye lehetne, ahol most már végre baráti jobbot nyújthatnánk egymásnak. S jóllehet, az emlékezés rendkívül fontos, és nem is szabad hagyni kitörölni az emlékezetünkből semmit, de önmagában kevés: előre kell tekinteni, és végre valahogy együtt, békében kellene építkezni, közösen a térségben, hogy ne pusztuljanak az életek, hanem gyarapodjanak, gazdagodjanak és nemesedjenek, illetve hogy az emberi kapcsolatok tisztuljanak. Az észak-olaszországi helyszín minderre nagyon alkalmas lenne, hiszen sok nemzet rengeteg fia pusztult el az első világháborúban, a magyarok közül több mint százezer.

– A nemzetek közötti megbékélést tehát erősíthetik az ilyen megemlékezések. És a magyar nemzet összetartozását?
– Erősíthetik. Azt mondom, végre tudatosabban el lehet indulni a közös jövő felé. Elnökük halálakor a lengyeleket csodáltam, mivel a tragédia megtörténte után azonnal félretették minden pártoskodásukat, ellentétüket, tehát az a nemzet egységet tanúsított. Mi, magyarok voltunk már ilyenek, és újra ilyenné kell válnunk: e magaslatra gyorsan is el lehet jutni, de ehhez kellenek ilyen temetők és emlékhelyek is.

Életút

Erdélyi Géza 1937-ben született a felvidéki Abarán. 1958-ban teológiát végzett a prágai Koméniusz Egyetemen, majd a zsinati iroda sajtóelőadója lett. A prágai Károly Egyetemen 1975-ben művészettörténész diplomát szerzett. 1988-ban teológiából doktorált, 1989-ben megvédte habilitációs munkáját. 1992 és 1996 között a Károly Egyetem Teoló­giai Fakultásán és Komáromban gyakorlati teológiát adott elő. 1996 májusában a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Zsinata püspökké választotta. 2009 óta tiszteletbeli és nyugalmazott püspök.