Czakó Gábor: Válság a válságban

2008 őszén, a mostani válság kipattanásakor kiderült: hogyha a külső – pénzügyi-gazdasági – növekedés leáll, megtorpan a fejlődés, a gazdaság, a termelés-fogyasztás menten hanyatlik, jön a munkanélküliség, az infláció, a világméretű összeomlás, éhség, zendülés stb. Mi történik, ha a válságot kiküszöböljük? Újra indul a növekedés, a szennyezés, a légkör melegedése, a sivatagosodás, az erdőirtás, következik a világméretű összeomlás, éhség, zendülés stb. Csapda?

A Jelenések könyvében olvassuk: (8,8-9) "A második angyal is megfújta harsonáját, a (…) tengerben élő állatok harmadrésze elpusztult." A Természetvédelmi Világszövetség jelenti: "Az emlősök negyedét pusztulás fenyegeti. 1970 és 2005 között a szárazföldi fajok negyede, a tengeri élőlényeknek pedig 28 százaléka tűnt el a Föld színéről." A kihalás nem a széplelkűek fájdalma: a növények és állatok mindegyike közreműködik abban, hogy a Föld alkalmas legyen az életre. Például egyedül a poszméh porozza meg a lucernát. Ha kivész, nincs takarmány, nincs marhahús, tej, nadrágszíj. Egyedül az ember lépett ki a Rendből, sőt szembefordult vele, holott éppen ő az, akire hajdan az egész teremtés bízatott, "hogy művelje és őrizze" a világot (Ter 2,15). Itt a világ vége? Nem. Eddig minden civilizáció kimúlt. Összeomlásuk azonban helyi jelentőségű maradt: Róma bukásáról Tenochtitlánban vagy Japánban még csak nem is hallottak a kortársak. A történelemben először jött létre olyan civilizáció, amelynek pusztulása is, fönnmaradása is mérhetetlen veszély minden földi lény számára.

A szellemi fordulat miatt? A vallási társadalmakban mindenütt – Perutól Kínáig, bolygószerte – közös elvek és értékek működtek. A népek hittek Istenben, alapvetőnek tartották a családot és a közösséget, továbbá elutasították/korlátozták a magántulajdont. E négyességen alapult az erkölcs, a kultúra, a közélet, a gazdálkodás. Hogy Charles Polányi könyvcímével kérdezzek: mi A Nagy Átalakulás lényege? Polányi így felel: "Ahelyett, hogy a gazdaság lenne beágyazva a társadalmi viszonyokba, a társadalmi viszonyok vannak beágyazva a gazdasági rendszerbe." Jómagam a tíz évvel korábban megjelent Gazdaságkor esszémben foglaltam össze először, hogy a totálissá vált gazdaság fedőneve alatti folyamat szétzúzta a Lét szerkezetét, az Ég-Föld, Isten-ember viszonyt, az addigi élet vallási, metafizikai alapjait.

Alapjait, igen. Megszűnt a tulajdon szellemi, azaz isteni, szent, vagyis közösségi természete is. Ezért személy, család, nemzet, hit, művészet, jog, kultúra, lélek, munka, politika, szórakozás, sőt a természet is mind a gazdaság, a magánhatalmak prédája lett. Elvileg nincs semmi, ami ne lenne a Pénz szolgája. A magántulajdon szentsége az Antikrisztus szentségtörése. Az uralkodó nem istencsászár vagy papkirály, még csak nem is holmi zsarnok, Hitler és Sztalin vagy állat, Caligula lova, hanem Dolog, személytelen folyamatok, törvényszerűségek szövevénye, benne felelősségre vonhatatlan istenekkel vagy inkább démonokkal, mint Pénz, Fejlődés, Piac, Tudomány, Verseny, Politikai Korrektség és hasonlók. Beszélő bálványok, amelyek megföllebbezhetetlen parancsokat osztogatnak, utasításaikat tudósok, újságírók, politikusok, pénzemberek harsogják a fülünkbe.

Az új hatalmak neve a kereszténység nyelvén Antikrisztus. A világon először jött létre csórén civilizációs – vallás, kultusz és kultúra nélküli, sőt Krisztus-gyűlölő – rendszer. A többszázados társadalomkísérlet csődje nyilvánvaló. A metafizikai dimenzióból nem sikerült kiszökni, ám Krisztus helyett az Antikrisztus lett az úr. Midőn a hitehagyott fehér ember megpróbálta kikapcsolni a szellemi dimenziót számításaiból és életéből, nem épített többé katedrálisokat sem a városaiban, sem a lelkében. Az örök isteni javak: igazság, szépség, jóság, szeretet és a belőlük fakadó emberi értékek, a család, a hűség, a közösség stb. föláldozásával nyert mérhetetlen energiát mulandó tankokra és bankokra fordította. A káprázatos technikai-tudományos, anyagi gyarapodás mellett suttyomban új törvények léptek hatályba;

az áldozat irányának megfordítása: nem áldozzuk életünket/időnket gyermekünkért, Istenért, a hazáért, hanem hitünket, a hazát, a családot áldozzuk – a Pénznek, az Antikrisztus beszélő bálványainak;

szétválasztás törvény: a dolgok leválnak szellemi alapjukról: az erkölcs a Kinyilatkoztatásról, a jog az erkölcsről, kultúra a kultuszról, a tudomány a bölcsességről stb.;

szembefordulás törvény: a leváltak mérgezik, pusztítják forrásukat, például a jog az erkölcsöt, az erkölcs a Kinyilatkoztatást – harc indul minden nemes és magasrendű ellen, a bűn erénynek nyilváníttatik;

valóság leváltása: olyan látszat költése, mintha immár nem a földből és az áldásból élnénk; a tömegtájékoztatás, a reklám, a butító iskola és a szórakoztatás iparszerűen gondoskodik ontológiai téveszmék terjesztéséről, a hagyományok megszakításáról – tolvajok, bunkók, cédák, hazugok példaképpé emeléséről, kikapcsolódás tulajdon életünkből;

Az Úr "férfinak és nőnek" teremtett bennünket. Ontológiai alaphelyzetünket törölné a "gender mainstreaming", a nemtelenségi főcsapás, miszerint társadalmi nemünk is van, amit váltogathatunk, s ami fölülírja a biológiait. Jellemző a tudományra, hogy amilyen fickósan kitiltotta köreiből Istent, oly alázatosan szolgája az Antikrisztus pokoli tudománytalanságait;

semmisségi törvény: minden távolodik a Földtől és az Égtől, s a virtualizálódás = semmisedés felé tart – a legerősebb folyamatok elektronikus jelek, köztük az istenített tömegközlés és a pénz. A személy és közösségei bomlanak, a hazugság intézményesül, az álszent "politikailag korrekt" nyelvterror megtiltja a disznóságok néven nevezését;

mértéktelenségi törvény: a gazdaság létmódja a rákos növekedés. A kis halakat a nagyok fölfalják. A kapzsiság ősi bűne immár törvény! "Aki azt hiszi, hogy egy zárt rendszerben bármi, pl. a gazdaság korlátlanul növekedhet, az vagy őrült, vagy közgazdász." (Kenneth Baulding) Vagy konzumidióta/barbi, vagy politikus, vagy az ördög ügynöke;

giccstörvény: a kultusztalan kultúra műipara leginkább giccset termel: "szép a rút és a rút a szép" – ez a szemétkultúra;

szeméttörvény: minél fejlettebb egy iparág, annál gyorsabban avulnak a termékei, tehát annál több szemetet termel;

értéktelenségi törvény: minél közelebb dolgozik valaki a Földhöz, az értékteremtéshez, annál kevesebbet keres, minél távolabb, annál többet, nézd a paraszt és gabonatőzsdés jövedelmét; lásd még demokrácia: a legszámosabb réteg dönt, noha gőze sincs önérdekéről s a közügyekről;

haláltörvény: minél életellenesebb egy ügy, annál több sajtó-, pénzbeli stb. támogatást kap;

személytelenségi törvény: alapművelete a gyökértelenítés, eredménye az áru-ember; a tulajdon minél hatalmasabb, annál személytelenebb, részvénytársaság: société anonyme;

felelőtlenségi törvény: teremtésnek nincs gazdája. A "szakértő": csak szakmailag felelős a maga parcellájáért, az egészért senki; a határeset másé, a magántulajdonos nem tartozik viszontszolgálattal, az ideológus nem önmagán próbálja ki elméletét;

barbi: a konzumidióta, a korhős, e törvények szerint él. Élvezi. A szentség élettervét elvetette. Az Antikrisztus jelét viseli kezén és homlokán – gondolataiban és tetteiben. A Dolgok alá zuhant: Isten-arcát elvetette, személytelen lett, gyökértelen, nemtelen egyén (gender), termelési viszony, piaci tényező, áru. Senkihez és semmihez semmi köze. Azon mesterkedik, hogy fölverje az árát a piacon – olvasható minden érvényesülés-tankönyvben. A csúcsragadozó, a Pénz urai, a főbarbik rejtőzködnek, teljes felelőtlenségben. No, ők is szolgák, ám erről mit sem tudnak. Az antikrisztusi alapőrület az üdvhelyzet nem tudása.

A magyar helyzet előnye, hogy tudjuk, mi a helyzet. Látjuk, hogy vezetőink, értelmiségünk – elit – hatalmas tömegei hódoltak be az Antikrisztusnak s kötötték az ország szekerét hozzá. Vajon mi, többiek Krisztus vagy az antikrisztusi törvényei szerint élünk-e? Ha egy pillanat alatt eltűnnének a multik, a szadibolsik, s mindenki, aki itt rombol, vajon a most szétrohadó világot próbálnánk-e újra tákolni nemzeti színekben, vagy Isten Országává építenénk-e Magyarországot?