Cserhátsurány evangélikus temploma – Beszélgetés Füke Szabolcs evangélikus lelkésszel
Füke Szabolcs 1969-ben született Vácott, Budapesten végezte tanulmányait az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, majd segédlelkészként dolgozott Aszódon és Rákoskeresztúron, Tardoson pedig már parókosként teljesített szolgálatot. Galgagutára 2005-ben költözött családjával, s az itteni szolgálat révén maradt rá idővel Terény és fíliája, Cserhátsurány, melynek kis evangélikus templomának felújítására nyert pályázatot az egyházközség. Forrás: palocok.com
Nógrádot mindazonáltal már korábban megismerte, Ősagárdon, a keresztyén ifjúsági táborok maradandó élményt jelentettek számára, ekkortól számítja „megtérését”.
− Hogyhogy megtért?
− Édesapám oldaláról katolikus vagyok, is így nevelkedtem, hittanra jártam, aztán elsőáldoztam, bérmálkoztam is. Vácon kezdtem tanulni a zene miatt zenei általános iskolában, majd evangélikus kántorképzőben, s így jutottam el Ősagárdra, ahol Győri János, evangélikus lelkész nagyon élő gyülekezetet és nyáron ifjúsági táborokat vezetett. Az Agárdra járó fiatalok közül többen választották hivatásuknak a lelkészi pályát.
− Látom, a zenét nem hagyta el.
− A gitárokat vette észre? Hát igen, a zene szeretete megmaradt, persze ma már nem rockot játszom az együttessel, hanem a hitből fakadó dalokat.
− És úgy látom, a számítógéptől sem idegenkedik. De ez nem a mindenütt használatos program.
− Nem, ez Linux. Egyszer egy beszélgetés során a fiatalokkal a lopásról esett szó, s persze a keresztyén magatartásról, mire az egyik fiú fölvetette, hogy én milyen programot is használok. Jogtisztát-e? Meg kellett követnem magam, úgyhogy az internetről megszerezhető Linuxot tettem föl a gépre. Persze mostanra már beszereztem jogtiszta operációs rendszert is a hagyományosból.
− Visszatérve az ön élettörténetére: Mi hozta Nógrádba? Az ősagárdi élmények?
− Nem teljesen, a feleségem galgagutai, s házasságkötésünk után egy évig itt éltünk. Úgyhogy van egy romantikus oka is annak, miért döntöttünk úgy, hogy 2005-ben ide költözzünk. Meg persze adódott a lehetőség is, megüresedett a hivatal, ismertek már a helybéliek, s nagyon barátian invitáltak, teljesítsek itt szolgálatot. Kicsit szégyenkeztem is, mert úgy éreztem, még meg sem szolgáltam és máris nagy szeretettel fogadnak. Ez különben jellemző Nógrádra. Aztán 2007-ben rám maradt Terény is, az ottani lelkész, aki jól tudott szlovákul, egy budapesti gyülekezetet kezdett vezetni.
− Surány pedig Terény fíliája.
− Így igaz, persze az egy jóval kisebb közösség, lassan elkopna, nyolc-kilenc tagja, ha van. Nem tudnak törődni az ottani templommal, amely mára nagyon megrongálódott. Remélem, a templom helyrehozatalával föllendül a hitélet is. Reménykedünk, hogy összejön a felújításhoz szükséges pénz. Sajnos, amit a pályázaton elnyertünk, kevés lesz, nagyon fontos lenne a tetőt is rendbe hozni, hisz hiába renováljuk a falakat, ha az beázik.
− Pedig az műemlék jellegű épület, ha jól tudom.
− Igen, régi kis templom, a Sréter család építtette 1818-21 között késő barokk stílusban. Ez egyébiránt a megyében az egyik legrégibb barokk evangélikus templom. Próbálkoztak a helybéliek rendbe tenni, de kevés sikerrel, ha sikerül rendbe tenni, egyszerre lelkesíthetné a híveket, s egy szép épületet is meg tudnánk óvni. De meg tudom mutatni fényképen, itt van a számítógépen, hogyan is néz ki. Látható, hogy föl van állványozva, aztán ez a munka abbamaradt. Ma elég elszomorító itt istentiszteletet tartani, tulajdonképp a romok között. Ugyanakkor épp emiatt is érzem úgy, hogy nem szabad veszni hagyni sem a kis gyülekezetet, sem a templomot, mert az sokat jelent, hogy ilyen körülmények közt is felhangzik ott az ének, s legalább hetente egyszer élet költözik a falak közé.
További képek a templomról:
