Családtervezés – egyházi normák

Múlt nyáron 50 haladó katolikus csoport nyílt levélben kérte a pápától a fogamzásgátlás tilalmának feloldását. Hiába.

1956-tól kezdve 20 éven át katolikus papként működtem Magyarországon, és volt alkalmam megismerni a hívek problémáit a fogamzásgátlással kapcsolatban. Doktori értekezésemmel és akkori cikkeimmel igyekeztem a lelkiismereti válsággal küszködők segítségére lenni. Magyarországot az elöregedés fenyegeti. A születések száma hosszú évek óta kevesebb, mint a temetéseké.

A hivatalos egyházi álláspont következtében sok gyerekszerető és lelkiismeretes hívő két malomkő között őrlődik. Aki tiltott módon gyakorolja a fogamzásgátlást, halálos bűnt követ el. Ha elmegy gyónni, megfogadja, hogy a jövőben nem fog tiltottan védekezni. Ha mégis megteszi, nem gondolhatja, hogy csupán "gyengeségből" esett bűnbe. Aki újra és újra tiltott fogamzásgátló eszközt használ, az nem ígérhette meg komolyan Istennek, hogy ezt nem fogja tenni. Vagy pedig állandóan attól retteg, mikor esik újból bűnbe vagy teherbe. Az ilyen őrlődés könnyen vezethet neurózishoz vagy meghasonláshoz.

A fajfenntartás ösztöne az embernél nincs úgy programozva, mint az állatoknál. A nemileg érett férfi és nő termékenységre állandóan képes. Az emberiség történetében hosszú évezredeken keresztül a korlátlan nemzés egyben a fennmaradás biztosítása végett történt, mert a megszületett gyerekek fele sem érte meg a tizenötödik életévét. A járványok, természeti katasztrófák és törzsi háborúk okozta magas halálozást csak a legerősebbek és a legéletrevalóbbak élték túl. Adva volt a feladat, hogy a férfiak legyőzve félelmüket, riválisukkal küzdjenek meg a nőért, majd pedig az ellenséggel a családi tűzhely védelmében, a nőknek pedig az anyasággal járó veszélyeken kellett túltenniük magukat, hiszen naponta szembesültek a szülő anyák, illetve újszülöttek halálával. A kereszténység mindehhez jó másfél évezreden keresztül erkölcsi normáival támogatást adott, és biztosította a társadalom szexuális rendfenntartását. Megkívánták a házastársaktól, hogy tartsanak ki egymás mellett, akkor is, ha már nem lenne kedvük hozzá, mert ez garantálta az életképes utódok felnevelését. A sok szülés létkérdés volt.

A XIX. század ipari és gazdasági forradalma oly mértékben javította meg az életkörülményeket, hogy a korai elhalálozás rohamosan csökkent. A fennmaradás biztosítása megoldódott, a túlnépesedés viszont problémává vált. A világ lakossága 200 év alatt egymilliárdról hatmilliárdra növekedett. Ha így megy tovább, 2050-ben már az lesz a kérdés, hogy a kb. tízmilliárd lakosból hányan fognak éhen halni vagy AIDS-fertőzésben szenvedni. A katolikus egyház nem tartott lépést a soha nem tapasztalt változásokkal.

Magyarországon Trianon után a társadalom posztfeudális maradt. A nemzeti fájdalmat és felszított sovinizmust egy végzetes háború, majd szovjet mintájú diktatúra követte. Mindezek hatására a közfelfogásban a hierarchikus alkalmazkodás készsége és elvárása mind a mai napig fennáll. A nehéz időkben az egyház reményt fenntartó támasz volt, ugyanakkor egy megváltoztathatatlan szexuális értékrendet hirdetett.

A '89-es fordulat után a szekularizált demokráciában aztán kiderült, hogy az egyháznak a társadalom fennmaradását célzó évszázados szexuális normái nem adnak választ az egyének mindennapos problémáira. Ma már nem elegendő csupán hősies helytállásra, önmérsékletre és áldozatvállalásra buzdítani egy úgymond erkölcstelen, liberális és ateista világgal szemben.

Az egyház azonban hallgat, vagy mellébeszél. Erre mutat rá Somfai Béla jezsuita professzor, amikor elmondja: örül, hogy a püspöki kar körlevele a házasságról nem foglalkozott a fogamzásgátlással, mert a hivatalos egyházi tanítást ma nem lehet megvédeni abban a formában, ahogyan azt a tanító hivatal hirdeti. A magyar püspöki kar a házasságról és családról szóló körlevelében (1999) támogatja ugyan a 2-3 gyermekes családmodellt, de az egyház tanítása igen távol van ezen eszmény megvalósíthatóságától.

Fennkölten mondja a pápa, hogy a házasok fenntartás nélkül, ajándékként nyújtsák magukat egymásnak. De a mi európai kultúránkban a szexuáletika gyújtópontjában az áll, hogy a férfi és a nő közötti szeretetkapcsolat hogyan tud testi-lelki kölcsönhatásban nap mint nap megvalósulni. Nem az AIDS terjedésének fékezése a fő kérdés, hanem az, hogy mit tegyenek azok a szülők, akik már 2-3 gyereket vállaltak, vagy azok, akiknél ez nem lehetséges. A mindennapok valóságától igen távol áll az a pápa, aki minden egyes nemi aktus termékeny nyitottságát hirdeti, de még sohasem élte át vagy vette számításba a nemi kapcsolat testi, érzelmi, sőt lelki kölcsönhatásait, melyek a megtermékenyülés lehetősége nélkül is kihatnak a teljes személyiségre. Emellett azzal a kisugárzással sem számol, amiben azoknak a szülőknek a gyerekei részesülnek, akik örömteli szexuális összhangban élnek. Arra a pozitív befolyásra sincs tekintettel, amit az ilyen családok az egész társadalomnak nyújtanak. Ezt a szociális hatást az egyház értékeli azoknál, akiknek nem lehet gyerekük, miért lenne tehát az ún. "természeti" rend ellen az, ha indokolt esetben a megtermékenyülés lehetőségét mesterségesen zárják ki?

A pápai előírás szerint az Isten által elgondolt "természetben" a nemi kapcsolat elválaszthatatlan része a megtermékenyítés lehetősége. Az embernek van ugyan joga ezt leleményes számítással kikerülni, de nincs joga mesterségesen megakadályozni. Elgondolkoztató, hogy a "természet" befolyásolására hivatkozva miért ítéli el a pápa az antibébi-tablettát, a szívátültetést pedig nem?

A biblia szerint az ember azt a feladatot kapta Istentől, hogy "szaporodjatok, sokasodjatok, és hajtsátok uralmatok alá földet". Az állatoktól eltérően az embernél éppen az "természetes", hogy fajfenntartásának irányítását is saját kezébe tudja venni, miután leleményességével (lásd uralom) legyőzte a vad természet fenyegető veszélyeit. Az emberiség fennmaradása most egyre inkább a minőségtől függ, és nem a mennyiségtől.

A pápai tanítás fontosnak tartja ugyan a családtervezést, de ennek magvalósítását csak a terméketlen napok kiválasztásával vagy teljes önmegtartóztatással tartja megengedhetőnek.

Közismert, hogy az időszakos megtartóztatás, az ún. naptármódszer mennyire megbízhatatlan. Az ún. Billings-módszer, mely hőmérőzéssel és egyéb női genitális változások feljegyzésével állapítja meg a terméketlen napokat, csak egy igen szűk csoport számára alkalmas, és még azoknak sem kockázat nélkül.

A kereszténység a "testiségen" belül mindig a szeretet központi jelentőségét hirdette Jézustól kezdve, aki a zsidó ószövetséget idézi: "a férfi ezért elhagyja apját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és kettő testben egy lesz". A testi, nemi kapcsolathoz tartozó érzéki, érzelmi és lelki élvezet a szeretetkapcsolat szerves része. Hosszú időn keresztül azonban a kereszténység gnosztikus befolyás alatt állt. A gnosztikusok szerint az érzéki élvezet rossz, és csak a termékenyítő szeretet teheti jóvá. A gnosztikus befolyás még ma is élősködik. Erre mutat Szenes Márta felmérése, aki vallásos főiskolások és egyetemisták intimitását kutatva figyelt fel arra, hogy interjúalanyai úgy nyilatkoztak a szexről, mint ami "mocskos dolog", s a fizikai örömök bűnös, megvetendő cselekedetek. A gnosztikus szellem kiküszöbölése ezzel szemben azt jelenti, hogy ha egy fiú és egy lány egyenrangú társként szeretik és élvezik egymást, akkor élvezetük az önátadó szeretet egyik elemi kifejezőeszköze, akkor is, ha meggátolják a fogamzást.

A biblia mutat rá, hogyan lehet a szeretetet aprópénzre váltani: "Mindazt, amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük." Az élvezettel járó szexuális önátadás tehát tapintatot és önfegyelmet feltételez. A fogamzásgátló módszer megválasztásánál sem kerülhető el az egymásra figyelés és az összhang.

A családtervezés etikájának lényege a szándékban van, és nem az eszközben.

Végül néhány szó az abortuszról, melyről az a véleményem, ha csak lehet, NE, NE és NE!!!

A 10 milliós Magyarországon még most is évente kb. 40 000 abortuszt hajtanak végre, míg Hollandiában 16 millió lakos mellett az évi abortuszok száma 33 000. Az abortusz megelőzése nem tiltással, és nem a tájékozatlanság fenntartásával érhető el. Egy váratlan terhesség által kiváltott pánik gyakran vezet abortuszhoz. A legjobb megelőzés az a szexuális nevelés, mely a szeretetteljes védekezésre is felkészít. A holland egészségügyi államtitkár pl. újabb felvilágosító kampányt tervez. Felmérések szerint a fiatalok gyakran azt sem tudják, hogyan lehet védekezni, és problémát jelent nekik nemet mondani, amikor valaki szexuális kapcsolatot erőltet. Több figyelmet próbálnak ezért fordítani arra is, hogy megtanulják saját intim igényeiket tapintatosan egymás tudomására hozni, egymás érzéseit tiszteletben tartani, tekintettel lenni egymás elvárásaira.

Dr. Petróczi István nőgyógyász kérdésekre interneten többek között a következőket válaszolta:

"Ha nemi életet él, hatásosan védekezhet tablettával vagy spirállal. (Én 40 év alatt nem találkoztam a védekezés komoly, maradandó hátrányával.)

Ha viszont nem védekezik, vagy csak gumival, illetve számolással, a folytatás az abortusz a maga 20% komoly szövődményével, meddőséggel, vetéléssel. Három, 15 éves lány méheltávolítását néztem végig életveszélyes vérzés miatt."

Nem merném gyilkosnak bélyegezni a súlyos egészségi állapota miatt tépelődő terhes asszonyt vagy tapasztalatlansága miatt megesett lányt, ha végső mentőövként abortuszra szánja el magát. Az elijesztés még súlyosabb következményekkel járhat. Maga a természet is abortál kíméletlenül.

Mindent összefoglalva: reális, széles körben megvalósítható, de mindenekelőtt szeretetteljes szexuális életideálé a jövő. A hősiesség a mindennapi élet kevés szentjének van fenntartva. Az átlagember realista célkitűzései nem azonosak az önző és élvhajhász hedonizmussal.

Magyarországon egy revideált, ellentmondásmentes egyházi norma sokat segíthetne a gyermekáldás elfogadásának támogatásában és a születések számának nagyon is kívánatos növelésében.

Budapesten, 2008. november 7-8-án rendezett konferencián elhangzott előadás lerövidített és aktualizált változata. Teljes szöveg megtalálható www.felelosseg.atw.hu.