Bukásában is csodálják a püspöknőt
Milyen mértékben és formában kell vállalnunk tetteink után a felelősséget? – ezt a kérdést boncolgatta a német sajtó azt követően, hogy lemondott minden egyházi vezetői posztjáról Margot Kässmann, a Német Evangélikus Egyház (a hivatalos és helyes! név: Németországi Portestáns Egyház – a szerk.) (EKD) élén álló püspök. Forrás: nepszava.hu / Kepecs Ferenc
Kässmann-nak, aki az első nő volt ebben a tisztségben, nevetségesen kisszerű vétek miatt kellett visszalépnie: ittasan vezette gépkocsiját.
A püspöknő késő este, Volkswagenje volánjánál ülve az egyik hannoveri kereszteződésnél áthajtott a piroson. Egy rendőr megállította és megszondáztatta. A műszer 1,1 ezreléket mutatott. Kässmann asszonynak el kellett mennie a rendőrörsre, ahol vért vettek tőle. Ebből derült ki, hogy alkoholszintje a valóságban 1,54 ezrelék volt – csaknem ötven egységgel magasabb, mint az az érték, melytől fölfelé már súlyos törvényszegésről beszélnek Németországban.
A német nyomtatott és elektronikus sajtó gúnnyal és kárörömmel reagált az eseményre. Könnyű dolga volt, hiszen a püspöknő igen magas labdát adott fel. Ő, aki mindig töretlen erkölcsi kiállásáról volt ismert, most egy egészen banális ügyön bukott el. A lapok élvezettel idézték Kässmann asszony három évvel ezelőtti interjúját, amelyben a gépkocsivezetők „hiányos felelősségtudatát" ostorozta, különös tekintettel azokra, akik kábítószeres vagy alkoholos befolyásoltság alatt vezettek. A püspöknő helyzete kezdett tarthatatlanná válni.
Pedig igen sokan kiálltak mellette. Hannoveri háza előtt, melybe bezárkózott, nem csak fotósok és televíziósok ólálkodtak, de eljöttek azok is, akik a hívei maradtak.
Olyan tömegű virággal és támogatói levéllel árasztották el, hogy végül már arra kellett kérni őket, irányítsák küldeményeiket más címre. S ami még ennél is fontosabb: kiállt mellette egyházának vezető testülete is.
Mert végül is nem akárkiről volt szó. Margot Kässmann nem csak az evangélikus egyház, de talán egész Németország legnépszerűbb közéleti alakja. Az 51 éves vallási vezető nyíltságáról és őszinteségéről ismert. Kendőztlenül beszélt válásáról – azóta négy lányát egyedül neveli – és rákbetegségéről is. Szinte megtestesítette azt a modern, felvilágosult vallási felfogást, amely egyébként is jellemzi a mai német protestantizmust. És nem tartott attól sem, hogy direkt módon avatkozzon bele politikai kérdésekbe. Legismertebb megnyilatkozása az volt, mellyel – a parlamenti pártok túlnyomó többségével szembeszállva, ám a közhangulatot kifejezve – kétségbe vonta az Afganisztánban folyó háború értelmét és kiállt a német csapatok hazahozatala mellett. Mindez igen jó beszélőkével társult: ahol a püspöknő tartott előadást, ott garantáltan megtelt az előadóterem.
Margot Kässmann minden további nélkül posztján maradhatott volna, hiszen így tettek Németországban olyanok is, akik nálánál sokkal súlyosabban vétettek a törvények ellen. Számára mégsem maradt más, mint hogy négy nappal az ominózus eset után beadja lemondását. Nem csak az evangélikus egyház vezetői tisztségének intett búcsút, de a püspökinek is. Mint mondta egyszerű lelkipásztorként kívánja tovább folytatni pályafutását. Ha másként dönt, azzal eleve hiteltelenné teszi minden jövendőbeli erkölcsi állásfoglalását. Amint bejelentette lemondását, a megítélése is megváltozott, mégpedig egy csapásra. A gúnyt és a kárörvendést csodálat váltotta fel.
Nem csak részeg volt, de ölt is a volánnál
Otto Wiesheu, a Német Keresztényszociális Unió (CSU) főtitkára a nyolcvanas években nem csak hogy részegen vezetett, de balesetet is okozott, melyben egy ember meghalt, egy pedig súlyosan megsebesült. Egy évi felfüggesztett börtönt és pénzbüntetést kapott, posztjáról pedig le kellett mondania. Tíz évvel később azonban már ismét magas – miniszteri – tisztséget töltött be Bajorországban.
