Bosnyák sors délen – A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet is segít

"Ma csak romok állnak a Régi Szerbiában. A szláv élet itt szinte megszűnt, elmosta a brutális albánok és muzulmánok özöne – írja 19. századi úti beszámolójában Alexander Fjodorovics Gilferding orosz utazó Dél-Szerbiáról. – Az olvasó bizonyára unná, hogy omladozó kolostorokat és templomokat írjak le, de nem tehetek mást, csak ezekről mesélhetek, hisz itt nem látni egyebet. Csak az államalapító Nemanjic-dinasztia létesítette kolostortemplomok tanúskodnak arról, hogy itt egykoron virágzott a szláv és keresztény élet."

Bő kétszáz évvel Gilferding beszámolója után mindennek csak az ellenkezője állítható. Az orosz utazó a mai Szandzsák központjából, a Novi Pazartól a koszovói Pecig tartó útját írta le, magam a Pannon-síkság felől közelítettem meg az 1908-ig az Osztrák–Magyar Monarchia felügyelte "Új-Bazár"-t, Novi Pazart. Romok már nincsenek, a Nemanjicok templomait irdatlan ütemben renoválják. Mindegyikben büszke ortodox pópák regélnek a 7. és 13. század közötti időszak fényes eseményeiről, a szerb gyökerekről, a dicső múltról. A szlávok ma – viszonylag – jól élnek, a muzulmán bosnyákok viszont fejvesztve menekülnek. A szerbek iparkodnak is útilaput kötni a talpukra: 1993-ban, amikor felhúzták ágyúikat a várost körülölelő dombokra, nem lőttek, a muzulmánok maguktól is elindultak szerte a világba. A szandzsákiak keserédes büszkeséggel beszélnek arról, hogy ma már háromszor több szandzsáki muzulmán él külföldön – főleg Nyugat-Európában –, mint otthon. Ismet Suljovic, a Merhamet szandzsáki muzulmán humanitárius szervezet vezetője. Miközben a szandzsáki bosnyákok jogfosztottságáról beszél, egyre több hasonlóságot vélek felfedezni a székelyföldi magyarok sorsa és az övék között. Például aránytalanul kevesebb bosnyák dolgozhat a rendőrségen, az állami hivatalokban a cirill ábécét erőltetik a bosnyákokra, s egy egyszerű építkezési engedélyért Belgrádig kell elmenni. "Még őrizték is a bosnyákok pár száz évig az ortodox szent helyeket, miután a szerbek 1699-ben innen és a kőhajításnyira lévő Koszovóból kivonultak, sőt nagyon sok kolostort fel is újítottak. Mégis ők akarnak elüldözni bennünket Szerbia szent szívéből" – folytatja Ismet Suljovic.

Miközben a szerb állam nem fejleszti a térség infrastruktúráját, s ma minden második Novi Pazar-i lakos munkanélküli, Belgrád regionalizációs elképzelései is a kedélyeket borzolják: a maradék Szandzsákot két részre osztanák fel. Az ellenzéki pártok viszont azt kérik, hogy Novi Pazar legyen a régió központja, s valami hasonlóban gondolkodik a város polgármestere is. Mirsad Derlek nem megy szembe a kormánnyal, amelynek pártja is a tagja. Ő nem kér autonómiát, csak annyit, hogy Szandzsákot Novi Pazar vezethesse. "Első dolgunk az éhezők problémájának a megoldása. Mások a prioritásaink" – mondja, majd hozzáfűzi, hogy képtelenek megoldani minden gondjukat, ezért nagy szükségük van a segélyszervezetekre, így a térségben már a tizenötödik éve tevékenykedő Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (MÖSZ) felajánlásaira is. A MÖSZ pedig valóban nem keveset vállalt. 1995-ben már a boszniai háború miatt odaérkező menekülteket segítette, majd 2004-ben hozzálátott a Merhamet fejlesztéséhez, hogy a muzulmán szervezet önállóan is bekapcsolódhasson a nagy nemzetközi segélyprogramokba. A norvég külügy támogatta közreműködésük éppen ezekben a napokban zárult le. A Merhamet felnőtt, de a MÖSZ is marad még a Balkánon, lehetőségeik szerint Koszovóra is kiterjesztik a tevékenységüket. Számos családnak ők mutattak kiutat a nyomorból. Volt, hogy kecske- vagy juhállományt adományoztak a rászorulóknak. Másokat a mezőgazdasági munkában segítenek, az állatszaporulatból pedig újabb nincsteleneket karolnak fel. Kampányt folytattak a drogfogyasztás és a házastársak közötti agresszió ellen, és teleházat indítottak, ahol ECDL-oklevelet is szerezhetnek az érdeklődők. Szerződéses partnerük a norvég Norvegian Church Aid, amely Oslóban a külügyminisztériumnál pályázta meg a nyugat-balkáni fejlesztésre elköltött alapokat. Egyébiránt a MÖSZ programjait a magyar külügyi szaktárca is támogatja. Egyik legnagyobb projektje a Koszovóból menekült, Novi Pazar szélén meghúzódó, cigányok felkarolása. A telepen víz és villany nélkül 43 család él 760 négyzetméteren. A tíz éve érkezett cigányokat a szerb és a bosnyák őslakosok ma is nehezen fogadják be. Bűz, rettenet, kosz és káosz uralkodik a telepen. A vizet egy lajtos kocsival az önkormányzat küldi ki nekik, amely néha körbejár a telepen. Szelényi Gábor, a MÖSZ szandzsáki munkatársa szerint ez mégsem a nyolcvanas évek kommunista Etiópiája, krónikus éhezés nincs a telepen. Kérdem, hogy lelkileg miként lehet feldolgozni a látványt. Azt mondja, keményszívűnek kell lenni a mindennapokban, azzal a távlati érzéssel, hogy a bajbajutottak hosszú távú segítséget kapnak. "Ne halat adj az éhezőnek, hanem tanítsd meg horgászni" – osztja meg velünk az ismert segélyszolgálati filozófiát.

A Pesteri-fennsíkon élő Sabahudin Dolovac húsz kecskét kapott a szervezettől. Ma kefírt állít elő, ami kislányával csodát tett. A gyermek ötéves korában még csak tíz és fél kilós volt, másfél év alatt gyönyörűen feljavult. Belgrádról azonban a hegyek között sem hallunk túl sok jót. A MÖSZ segítségével Delimede faluban termelőszövetkezet alakult. Igazgatója, Esef Rahic szerint létrejöttéig a fennsíkon senki sem termesztett gabonát, most pedig termékfeleslegük van. "Gazdasági és kulturális autonómiára, határokon átnyúló régiós közreműködésre lenne szükség, hiszen vannak birtokok, amelyeken a ház az egyik országban, a legelő pedig a másik területén van" – tudom meg az igazgatótól.

Nem kíméli a szerb államot Rasid Trojevic, a főmufti helyettese sem. A szerbiai iszlám közösség központjában vagyunk, alattunk terül el a ma is szinte középkori hangulatot árasztó Novi Pazar alacsony török házaival, fűszereseivel, borbélyműhelyeivel és a rengeteg dzsámival. Az egyházi vezető követeléseikről beszél: vallási egyenrangúság, iskolai anyanyelvhasználat és hitoktatás, az elkobzott egyházi ingatlanok visszaadása, a katonák külön élelmezésének joga. "Belgrád titkosszolgálati segédlettel egy párhuzamos iszlám közösséget is létrehozott, hogy így bizonyítsa: nincs jogsértés a muzulmánok körében. Továbbá a szerb címer is csak a pravoszláv egyház szimbólumait tartalmazza, s a himnusz is egyfajta ortodox ima. Ezért mi azt kérjük: a címer és a himnusz utaljon a többi nemzetiségre, beleértve a bosnyákokat is" – sorolta sérelmeiket az almufti utalva arra is, hogy "akik tíz éve autonómiát kértek, ma azt állítják, nincs gond, igaz, most belgrádi bársonyszékekben ülnek".

Határon áthúzódó régió alapításában gondolkodik a Szandzsákért Párt főtanácsának elnöke, Elmet Zbegovic is. Alakulata, mint mondja, azt várja, hogy Európa kicsikarja Szerbiától a területi regionalizációt. Tőle tudjuk, hogy a szandzsákiak semmit nem kapnak vissza a Belgrádnak befizetett adóikból. Megismerkedünk a legvehemensebb autonómiaharcossal, Dzemail Suljevictyel is. A Szandzsáki Népi Mozgalom párt elnöke nem kíméli ellenfeleit. "A bosnyák miniszterek szétverték a bosnyák egységet. Árulók! Mi autonómiát akarunk, s a gazdasági diszkrimináció, valamint az asszimiláció megszüntetését követeljük. Hogy lehet az, hogy a bosnyák gyermekek a hazug szerb történelmet, a szerb kultúrát és nyelvet tanulják, de a sajátjukról ne tudjanak semmit? Nem fogunk ebbe beletörődni. Ha a szerbek azt mondják, hogy a Szandzsák szerb, akkor kié a Vajdaság? Mikor volt a Vajdaság szerb? Magyarország nemcsak a vajdasági magyarokért, hanem a szandzsáki bosnyákokért is kiállhatna, mert így könnyebben lenne megoldható a vajdasági magyarok helyzete is." Csak úgy röpködnek a magvas szentenciák, és már nem győzöm kapkodni a fejem. Ha mindennek csak a fele igaz, Szerbiának akkor is hosszú utat kell még megtennie az európai uniós csatlakozásig.

Szandzsáki történelem
Szandzsák egykor a transzbalkáni kereskedelem színtere volt, évszázadokon át karavánutak szelték át. A 20. században fontos lett területe, mert kelet-nyugati irányban folyosót képez, Koszovó északi részét köti össze Bosznia-Hercegovina 1992 óta etnikai tisztogatást elszenvedett Drina menti részével. Az 1878-as Berlini kongresszus úgy döntött, hogy a terület kerüljön ottomán fennhatóság alá, majd 1908-ig az Osztrák-Magyar Monarchia katonái felügyelték. Bécs boszniai annexiója után azonban ez megszűnt. A balkáni háborúkban megosztozott rajta Szerbia és Montenegró, majd 1918-tól Jugoszlávia igazgatta. Szerbia és Montenegró 2006-os szétválásával a Szandzsák ismét kettéoszlott a két ország között.