Bencés recept: „Imádkozzál és dolgozzál!”

Légy szegény, és bízd magad Istenre – leegyszerűsítve ez a kép él a fejekben, ha a katolikus egyházról, annak gazdasági szerepvállalásáról esik szó. A gondolkodásmód egybevág Assisi Szent Ferencével. A magát mára civil társadalmi „elvárássá” kinövő Szent Ferenc-i elvektől azonban több szerzetesrend filozófiája, életszervezési szokásai némileg eltérnek. Így az elsőként alapított bencéseké is, akiknek jelmondata – „Imádkozzál és dolgozzál!” – is jelzi: a gazdálkodást és annak gyümölcseit Isten nem nézi rossz szemmel.

Felemás tulajdonhoz jutás

„Egy szerzetesrend lényege nem a gazdálkodás, a monostornál nem a mérlegfőösszeg a lényeg, és a bazilika sem befektetett eszköz. A hangsúly az oktatáson, a kulturális értékek ápolásán és a vallási élet biztosításán van. De ehhez az anyagi háttér is kell, és ha az éppen egy kft. keretein belül valósítható meg, akkor legyen kft.” – teszi helyére a dolgokat Hortobágyi Cirill pannonhalmi perjel. „A gond ott van, hogy nincs vagyonunk” – hangsúlyozza az 1948-ig, illetve 1991-ig visszavezető problémát.

Az egyház az államosításig birtokai, üzemei és egyéb – mai terminológiával élve – gazdasági társaságai által összeadott vagyonából tartotta fenn iskoláit, szociális otthonait, működtetett múzeumokat, illetve látta el a lelkipásztori teendőket. Ez az évszázadok alatt bejáratott rendszer akadályként állt a szocializmus építésének útjába, ezért 1948-ban kiiktatták. Az öröknek hitt felállás aztán 1991-ben megváltozott. Igaz, felemás módon. Az egyházak tulajdonhoz juttatásáról szóló törvény elismerte a felekezetek értékes közhasznú szerepét – a tanítást, a kulturális értékek őrzését, a szociális szerepvállalást –, de az ehhez szükséges pénzek előteremtését már nem akarta vagy merte az akkor kétségtelenül még felkészületlenül álló érintettekre bízni.

Így rendházat, apátságot, régi iskolát vissza lehetett kérni, az anyagi forrásokat megteremtő malmot, pincét, gazdaságot, gyógyfürdőt, földet, erdőt viszont nem. Így maradt a sajátosan magyar megoldás: az állami normatíva, ami egészen addig jól hangzik, amíg az államnak van pénze. Ha egy picit is kevesebb van – mint napjainkban tapasztaljuk –, akkor az állam igyekszik egyre több finanszírozási feladatot visszaadni a tulajdonos, üzemeltető számára. „Arról nem is beszélve, hogy e felállásnak köszönhetően az aktuális politikai irányzat kegyétől függ, hogy kit milyen mértékben támogatnak” – elemzi a helyzetet Hortobágyi Cirill.

Nem biztos azonban, hogy ezen nem lehet változtatni – hangzik a bencések válasza. A bizonyíték maga Pannonhalma: a hármas halmon néhány év alatt nőtt ki a földből egy turisztikai központ és egy látványpincészet. A latin omne principium difficile – azaz minden kezdet nehéz – mondás igazsága alól azonban a rend sem vonhatta ki magát. A magyar bencések modern kori gazdasági eszmélésének első fontosabb próbálkozása a nyolcvanas évek elejéhez köthető. Paradox módon ugyanis a magyar állam kezdett jó előre azon gondolkodni, miként lehetne méltó módon megünnepelni az államalapítás ezredik évfordulóját Pannonhalmán.

A pártközpontban végül arról döntöttek, hogy a jeles évfordulóra puccparádéba kell vágni Pannonhalmát. Az irányelveken kívül pénz is jutott az addigra a történelem viharainak minden jelét magán viselő épületkomplexum felújítására, igaz, csak mértékkel. „Saját rezsis beruházás volt. A műemlékvédelem és az érintett hivatalok minden évben meghatároztak egy keretösszeget, amit a rekonstrukcióra fordíthattunk. Így a munkák 1996-ig eltartottak. De ez idő alatt, mivel úgy döntöttünk, hogy amit lehet, elvégzünk saját magunk - kialakult egy százfős építészeti részleg. Ekkor született meg az a koncepció, hogy ha rendelkezünk felújítási tapasztalattal, azt próbáljuk ki a piacon” – pörgetik vissza az idő kerekét Pannonhalmán. A cég azonban 1996 után nem tudott megállni a lábán, ezért végelszámolással megszűnt.

„A rendszerváltás után koncepcióalkotásba kezdtünk. Tisztában voltunk az államosítás előtti helyzetünkkel, láttuk, hogy azok a nyugati – osztrák, német – apátságok, ahol a háborút követően is megmaradt a vagyon, milyen pályát futottak be és hol állnak most. A titok nyitja a megmaradt régi birtokszerkezet és a jól kipróbált gazdasági modell volt. Ez kibővült a turisztikával” – avat be az útkeresés rejtelmeibe a perjel, bemutatva egyúttal Pannonhalma gazdasági szegletkövét.

A szocializmusban sem volt a világ elől elzárt intézmény az apátság, csakhogy ahhoz vajmi kevés köze volt a bencéseknek, hogy ki mikor, milyen formában látogatja meg őket. A „hegy ura” a természetesen állam tulajdonolta Ciklámen Tourist volt, mely azon túl, hogy meghatározta, beszedte és zsebre tette a belépődíjakat, cserébe nem éppen a hely szellemébe illő történetekkel traktálta a betévedteket. „Ezért gondoltuk, hogy ha kinyitjuk a kaput, akkor álljunk a nyitás élére, mert csak így tudjuk átadni, hogy kik vagyunk, milyen értékeket őrzünk az utókornak. Persze egy olyan kevésbé elhanyagolható érv is volt, hogy a bevételek így hozzánk folynak be, így felettük is mi rendelkezhetünk ” – szól a bencés recept. Ennek hála, mára egy több százmillió forintos forgalmat bonyolító vállalkozáscsoport nőtt ki a Győrtől délre fekvő dombokon.

Persze az induláshoz nem volt elegendő a Bencés Kiadó kiadványaiból és a levendulamezők terméséből befolyó pénz, ebben nyújtottak segítséget az európai uniós támogatások. Még a csatlakozás előtt össze is jött a szomszédos Kosaras dombnak nevezett halmon egy turistafogadó épület, melyet aztán a több világszínvonalú bort is prezentáló, 52 hektáros pincegazdaság követett. A turisták pedig szép számmal vásárolják az apátsági termékcsaládot.

„Kitaláltuk, hogy mivel az apátságnak nincs tőkéje, hogy lábra állítson egy egész kereskedelmi láncolatot, viszont van know how-nk – receptúrák, leírásaink a gyógynövényekről stb. –, akkor keressünk egy együttműködő céget, melynek van gyártási tapasztalata, kereskedelmi bázisa, és közösen vigyük végbe a termékfejlesztést” – lebbentik fel a fátylat a koncepció újabb részletéről.

Ez olyannyira sikeresnek tűnik, hogy az apátsági termék brandre bejelentkező cégek mellett már a politika sem mondana nemet egy-egy közös fotóra a főapáttal. „Mi nem az egyik vagy másik oldal érdemeit, erényeit vagy társadalmi bázisát szeretnénk erősíteni. Pannonhalma, mint a világörökség része, nemzeti kincs, és pártérdekek fölött áll” – utasítják el diplomatikusan a felajánlkozásokat. A politika pedig hellyel-közzel, de érti az üzenetet, és egy-egy erősebb próbálkozást leszámítva nem szól közbe.

A Regionális Fejlesztési Tanács döntött úgy, hogy 85 százalékos finanszírozási aránnyal támogatja a 1,5 milliárd forintos turisztikai fejlesztést. Az építkezés pedig folytatódik: kiemelt projekt keretében, uniós támogatással építik át az apátság környékét, ahol egy parkolóval körülvett éttermet és hozzá kapcsolódó konferenciatermet építenek, a hegy tövében pedig ifjúsági turistaszállót húznak fel, de hamarosan sor kerül a gyógynövényes kert fejlesztésére is.

Béremelés helyett

Az apátságnak évente két szociális otthont, két gimnáziumot és kollégiumot, közgyűjteményt, levéltárat, könyvtárat, 15 plébániát és egy természetvédelmi területet kell fenntartania, aminek költségvetése eléri az 1,5 milliárd forintot. „Ma Magyarországon egy olyan cég, amely ekkora adózott eredményt produkál, nem ötven hektár szőlőt művel, képeslapot és levendulaolajat árul” – veszi számba az apátság költségvetését a perjel. Majd hozzáteszi: a kistérség legnagyobb munkáltatójaként – a Pannonhalmi Főapátság közel 250 főt foglalkoztat – a gazdasági válságban még nagyobb lett a társadalmi felelősségük: idén a béreken épp ezért nem emelnek, mert az a cél, hogy megtartsák az eddigi munkahelyeket.

Gyógyitalok – csak mértékkel

A bencés apátságokban ezeréves hagyományra tekint vissza a gyógynövények termesztése, ezért elsőként azzal a levendulával, illetve az abból készült termékekkel jelentek meg a piacon, amely nemcsak a légutak tisztítására, a szaunázáshoz jó, hanem oldja a lehangoltságot és a depressziót is. Mindemellett pedig jótékony hatását fejti ki a ruhásszekrényben is.

A több száz éves receptúrák piacon megjelenő következő „nemzedéke” a rendalapító Szent Benedek útmutatásainak megfelelően az egészséget és a gyógyítást szolgálja. Az egyelőre nyolc teából álló kínálatban helyet kapott a salaktalanító, fogyókúrát kiegészítő, májvédő és szívnyugtató vagy az ízületi bántalmak kezelését segítő gyógynövénykeverék is.

A főapátság kolostorkerti gyógyászati múltjának feltárása közben került elő az a több száz éves, kéziratos és nyomtatott könyvekből álló gyűjtemény, amely bizonyítja, hogy a pannonhalmi bencések a gyógyfüvekből nemcsak teákat, hanem gyógyhatású likőröket is készítettek. Ezt a hagyományt elevenítette fel a rend, amikor a kulináris élvezetek tisztelőinek egészségét őrző, valamint a fertőtlenítő, nyugtató hatású likőrcsaládot piacra dobta. A szerzetesek azonban hozzáteszik: a gyógyfőzetek a mértékkel történő fogyasztás esetén érvényesülnek igazán.

A gazdasági szárnypróbálgatások leghíresebb termékei az ugyancsak mértékletes fogyasztás esetén gyógyhatású borok. A bencések az ezredfordulón kezdték feléleszteni korábban szoros kapcsolatukat a szőlőtermesztéssel és a borkészítéssel. 2003-ra felépítették a főapátság többségi és az MKB Bank Zrt. kisebbségi tulajdonhányadával, kétezer négyzetméter alapterületen, háromezer hektoliter tárolókapacitással létrejött Pannonhalmi Apátsági Pincészetet, mely az évek során több nemzetközi borversenyen is sikereket ért el. A csokoládék, szappanok és gyógyhatású italok mellett szakrális zenei CD-k, DVD-k, valamint a Bencés Kiadó könyvei is megtalálhatók a termékpalettán.