Ballay Szilvia: Befut az üresbe - Orbán nyelve és a vallásos formák
Jobboldalinak lenni a mai Magyarországon - manapság ez sokkal inkább leírható vallásfenomenológiai, mint politikai kategóriákkal. Nemcsak úgy történt ez, hogy a keresztény egyházak bizonyos részei jobboldalivá váltak, hanem egy bizonyos politikai irányultság kapott vallásos mázat, aminek persze nem túl sok köze van a jézusi kereszténységhez; bár az tudni való, hogy sok kereszténynek ez a szempont nem sokat számít. Forrás: MaNcs, 2008. október 2.
Vakon ideológiát képviselni mindig is veszélyes dolog, de vallásos eszközökkel terjeszteni egy ideológiát, felhasználva hozzá a vallás retorikáját, hívó szavait, berögződéseit, lelki mechanizmusait - mindenképpen gyanakvással szemlélendő kísérlet, és sokkal kínosabban érinti az adott vallást, mint a politikai formációt, amely ezzel kísérletezik. Az egyház és az állam szétválasztása ugyanis nemcsak a hatalmi szférák intézményes szétválasztását, hanem a retorikai kategóriákét is jelenti: stílus- és tartalombéli különbségtételt. Igaz, nyilvánvalóan sokkal könnyebb érzelmi, mint észérveket használni egy olyan környezetben, ahol a keresztény vallás kimerült, már nem tud tömegeket megmozgatni, viszont a beidegződések még működnek. Az észérvekre adott reakció nem automatikus, az érzelmi válasz viszont az lehet; a gondolkodás pedig fáradtságára van a testnek. Jobboldalinak lenni ma Magyarországon valláspótlékot jelent: olyan, mintha vallás volna, a vallás alapvető igazságai, transzcendenciája, etikája nélkül.
*
Orbán Viktor tudatosan és sikeresen használja a vallásos nyelvezetet: mítoszt alkot és hitre apellál, térít és nem elemez, saját külön politikai vallást csinál, amelyben ő a Próféta. Sok vallás kialakulása kezdődött így, egy karizmatikus emberrel, aki egyszer csak elkezdte egyértelműen (és kizárólagos módon) használni a fogalmakat, saját külön kis világot teremtett, ahol minden egyértelmű, ahol tiszták és világosak a gondolatok, nincs benne semmi "szubjektív vergődés", sikeresen elválasztotta a mit és az őket. "Először is hadd viszonozzam Tőkés László püspök urunk, parlamenti képviselőnk köszöntését... Ravasz László egyszer azt írta, hogy ahhoz, hogy az ember kiálljon a nyilvánosság elé és vegye magának a bátorságot, hogy más emberekhez beszéljen, annak van egy súlyos, megkerülhetetlen előfeltétele, s ez úgy hangzik, hogy legyen egy igazsága. Ennek szellemében köszöntöm Tőkés László püspök urunkat, akinek nemcsak palástos emberként van egy nyilvánvaló igazsága: az út, az igazság és az élet szellemében, hanem van egy nemzeti igazsága is, amelyet megalkuvás nélkül képvisel, mióta én őt ismerem" - mondta Orbán a XIX. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen tartott beszédében, 2008. július 24-én, Tusnádfürdőn. A püspök urunk, barátunk kifejezések az önazonosság és a közösséghez tartozás szektásságra hajló formáját teremtik meg; miként a Ravasz-hivatkozás is azt jelzi, hogy a vallásos igazság fogalma milyen könnyen csúszik át a politikai igazság fogalmába. Jézus arról beszél, hogy nincs külön individuális igazság, hanem ő maga az Igazság (Jn. 14,6), tehát a vallásos igazság isteni kategória. Amikor Ravasz László arról beszél, hogy van igazsága, metaforikus nyelven azt mondja, hogy megtalálta Jézust; Orbán Viktor viszont arról beszél, hogy politikai igazsága van. A fogalmak egyértelműsítése és összemosása, a másféle magyarázat kizárása egyenes úton vezet a másság elutasításához.
A jobboldal indoktrinációjával pontosan az a baj, ami a szektásságra hajló vallásossággal: az értelmezési lehetőségek sokszínűségének hiánya. Az Ószövetség és a zsidó hagyomány története - ha nagyon sarkítok - a folyamatos átértelmezések és az értelmezési lehetőségek egymás mellett élésének története. A négy evangélium a jézusi életmű négyféle értelmezési kísérlete teológiai premisszák alapján. Nincs egységes hagyomány, nincs egységes, egyformán értelmezhető igazság, sőt, az egy Isten is három, legalábbis bizonyos keresztények szerint. A négy evangélium a kereszténység hajnalán a többféle értelmezési lehetőség bizonyítéka, bár ezt az értelmezési különbözőséget a kereszténység elég gyorsan elnyomta magában. Teljes, tökéletes rendszert felépíteni, ahol minden klappol, persze nem nehéz, mindenki egyszerű, egyértelmű világmagyarázatra vágyik, ahol világos, hogy ki hol áll, kik a rómaiak, akiket utálni kell, és sehol nem lóg ki a lóláb. A baj csak az, hogy ez a rendszer, és bármelyik, amelyik a kizárólagos igazság igényével lép fel - bármilyen tetszetős is -, hamis. Politológiai szempontból talán nem, de vallási szempontból mindenképp: és ha egy egyenlet egyik része nem stimmel, akkor a végeredmény sem fog kijönni.
A vallásos nyelvezet egyik alapvető jellemzője, hogy tetszetősen megfogalmazott nagy általánosságokban beszél, amolyan könnyen hazavihető üzeneteket gyárt. ("Nagyobb a lelkierőnk, mint amekkora az országunk" - kaptunk egy ilyet Balatonszárszón, 2008. augusztus 16-án.) A hallgatóság figyelmét megpróbálja apró, személyes, példabeszédszerű történetekkel lekötni. Minden jó prédikáció azzal kezdődik, hogy a beszélő a hallgatóságot személyesen érdekeltté teszi. Az érdeklődés felkeltése, a közönség hallgatólagos bevonása a szöveg eseményeibe elengedhetetlenül fontos: ha elmarad, az egész beszéd mellémehet.
Az idén februárban a Syma-csarnokban elhangzott országértékelő beszéd jó példa erre a gondolkodási és retorikai struktúrára. Lerágott csont ez már, de mégis, hadd térjünk vissza kicsit ehhez a szöveghez. Egy jó prédikáció alapvetően három részből áll: a tételmondatból (kicsoda Lukrécia), a használati utasításból (micsoda Lukrécia) és az indoktrinációból (legyetek ti is Lukréciák!).
A tételmondat a beszédben ez volt: egyetértés van, csak hinni kell benne. "Olyan széles körű egyetértés jött létre Magyarországon, amelyre nem volt példa a rendszerváltoztatás óta - ha ugyan, akkor volt ilyen."
A beszéd alapkategóriája az egyetértés. Ezt a fogalmat persze le kell önteni egy kis rendszerváltásos nosztalgiával, mert érzelmileg érdekeltté kell tenni a hallgatóságot. Az egyetértést itt Orbán Viktor egyértelmű, egyféleképpen értelmezhető kategóriaként használja, doktriner módon: aki ugyanúgy érti az egyetértést, mint mi (én), az velünk van, aki másképp, vagy kételkedik a kategória valóságosságában, megvalósíthatóságában, hasznosságában, az ellenség. Nem lehet rákérdezni arra, hogy mit is ért ő egyetértés alatt, a vallásos közösség összetartozását ugyanis épp az jellemzi, hogy bizonyos kulcsfogalmakat ugyanúgy értenek, és nincs szükség magyarázatra. Itt érhető tetten leginkább, hogy Orbán Viktor vallásos közeget akar maga köré teremteni, és nem politikait.
Látnivaló, hogy mennyire működőképes ez a struktúra, és hogy az emberek jelentős részének saját maga definiálásához mennyire szüksége van vallásos szokásokra; de csak a szokásokra, a külsőségekre, tartalom nélkül. Bármi, ami a vallás köntösét ölti magára, hitelessé válhat, kivéve persze az igazi vallásosságot, ahol komoly önvizsgálat és önelemzés is szükséges az etikához, nem csak a szokások. Ehhez a többségnek egyházon kívül és belül nem fűlik a foga. Noha Orbán Viktor ebbe a vallásos közegbe - úgy tűnik - megpróbál minél szélesebb többséget bevonni, és ehhez a vallási közösségek első pszichológiai jellemzője, a mi és ők elválasztása, a határ meghúzása alapvetően fontos. Az egyetértés varázsszó, vallásos hívó szó, amitől minden rendben lesz, körülbelül a megváltással egyenértékű. De ha mindenki megtér, hogyan tudja majd megkülönböztetni magát az igazak közössége? Ezért a "egység a legfontosabb kérdésekben" valláspszichológiai lehetetlenség. Ha egyetértünk, és eltűnnek a különbségek, ha mindannyiunk célja ugyanaz lesz, mint Orbán Viktoré, akkor beköszönt a mennyek országa. Orbán Viktornak biztos receptje van arra, hogyan lehet megszerezni a mennyek országát, és ez is nagyon hasonlóvá teszi a vallási szónokokhoz. Egység van, és kész, akik nem látják, azok majd látni fogják. Hinni kell, hogy van egység, akik pedig nem akarnak hinni, eltévelyedettek, rosszak. Ha majd hiszünk, akkor itt is lesz. A hit is kulcsfogalom Orbán Viktor beszédeiben.
Használati utasítás: milyen életvitel következik az egyetértésből és a hitből?
A varázsszó itt is az egység: "én mindig is tudtam, hogy a magyar nép a legfontosabb kérdésekben egységes". Ha egység van, minden van. Ha egység van, akkor Magyarországon siker is lesz, ami elengedhetetlenül fontos a boldogsághoz. Ahhoz, hogy sikeresek legyünk, vissza kell nyúlni a mitologikus múltba (rendszerváltás), a paradicsomi állapotba, újra kell teremteni a világot, meg kell ismételni a genezis aktusát ahhoz (újra rendszert kell váltani), hogy a világ meg legyen váltva.
Aki még nem hisz az egységben, annak most itt az idő.
Miután a rétor bevonta a hallgatóságot a vallásos térbe (az egység fogalmának vallásos használatával), teljes életvezetést, etikát épít rá. Ez is a protestáns prédikációk sajátja: az evangélium kinyilatkoztatása után az evangélium gyakorlatba ültetésének lehetőségei, az egységből következő etikai viszonyok kialakítása következik.
Indoktrináció: ha közénk tartozol, azt teszed, amit mi.
A tétel felállítása, bizonyítása és a gyakorlatba ültetés lehetőségei után következik a meggyőzés: menj el, és te is hasonlóképpen cselekedj! Te is képes vagy rá, ha akarod. Meg tudod csinálni. Ha akarod, te is része lehetsz a nagy és dicsőséges küldetésnek. Tehetséges nép vagyunk, tehát nekünk, mint népnek így együtt sikerülni fog.
Ámen.
*
Csakhogy Orbán Viktor technikája, amivel a szakrális-metaforikus beszédmódot világi - politikai - célokra használja fel, nemcsak a politikai diskurzusát teszi hiteltelenné, hanem, és ez a nagy baj, magát a szakrális beszédmódot is. A prédikációk ennek hatására hiteltelenné válnak. Ilyen beszédmóddal nem lehet politikai beszédet tartani, mert ez a prédikációk kifejezési módja. Ha viszont prédikál, akkor hol van belőle a prédikációhoz méltó tartalom?
Ha tényleg igaz az a mondat, hogy adjuk meg az államnak, ami az államé, és Istennek, ami Istené (ez akár a szekularizáció alapmondata is lehetne), akkor mit keres Tőkés László politikai szerepben, és miért akar Orbán Viktor prédikálni? Ha nem a hatalom és a dicsőség a kérdés, akkor nem tartozhat az egyház semmilyen politikai meggyőződéshez (nincs zsidó és nincs görög, sőt, még a rómaiakért is imádkozni kell, tehát mindenki egyforma mércével méretik), nem bonyolódhat bele evilági politikai játszmákba, mert nem erről szól.
Valószínűnek látszik az, hogy azért van szükség a nagymagyarkodásra, nacionalizmusra, politizálásra egyházi (protestáns) körökben, mert a lutheri-kálvini tradíció elavulttá vált, nemcsak külsőségekben, hanem a lelkiekben is, és nem elégíti ki a hagyományos protestánsok igényeit. Ezért kell valami vallásszurrogátum, mert a semmivel vagy éppen az Istennel szembenézni lehetetlen. De legalábbis nagy bátorság kell hozzá, hogy valaki lényének legmélyéig lemerüljön; ennél sokkal könnyebb elhazudni, elgyűlölködni vagy elbagatellizálni az egészet. Ezért el kell bújni valamibe. Itt kér magának lapot a jobboldali ideológia, és Orbán Viktor, annak vezérszónoka. Az egyház - és itt kizárólag csak a szervezett egyházról beszélek - erőtlenségét semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy ilyen mankókra kénytelen támaszkodni.
A szerző református teológus.
Ballay Szilvia
Dr. Károlyfalvi József presbiter, jegyző Kecskemét - hozzászólása
Az utóbbi években sokat gondolkodtam a magyar protestáns teológusok és a fiatal értelmiség a hithez és a magyarsághoz fűződő viszonyáról, bizonyos megnyilvánulások elemzésével, mérlegelésével sok időt töltöttem el. Ugyanis a kérdéskör érinti a magyar protestantizmus és hazánk jövőjét is.
El szerettem volna kerülni a polemikus megnyilvánulásokat, de Ballay Szilvia református teológus „Befut az üresbe- Orbán nyelve és a vallásos formák” /MaNacs 2008 október 2./ című írása végülis kikényszerítette belőlem következő Ü rövid véleményt, értékelést, ugyanis meglátásom szerint e cikk az általa felvetetteken túlmenő problémákat is érint.
Összesen azon a ponton tudok egyetérteni a szerzővel, hogy az egyháznak kerülnie kell a nyilvános pártkötődéseket, pártpolitizálást, felfogása további részét azonban rendkívül veszélyesnek és károsnak érzem. Félreértések elkerülése végett, semmiképpen nem Orbán Viktor személyiségéről, politikai megnyilvánulásáról alkotott véleménye miatt. Bár munkássága bizonyos része nyilvánvalóan értékelhető, mulasztásai is nyilvánvalóak. Messze nem tartozom az ellenzéki pártvezér fanatikus, kritikátlan hívei közé. Alapproblémám a kereszténység és a politikai praxis viszonya, hatása a magyar életre.
Röviden megpróbálom összefoglalni Ballay Szilvia érvelését. A teológiai hallgató véleménye szerint Orbán Viktor politikai diskurzusában szakrális kategóriákat alkalmaz, ezzel hiteltelenné teszi a szakrális megnyilvánulásokat, vagyis a protestáns egyházak prédikációit, megnyilvánulásait, ugyanakkor saját politikai megnyilvánulásait is tartalmatlanná teszi. Úgy látja az ilyen jobboldaliság inkább vallásfenomenológiai, mint politológiai kategóriákkal írható le, csak bizonyos politikai irányultság kap vallásos mázat, melynek nem sok köze van a jézusi kereszténységhez. Szerinte a jobboldalinak lenni csak valláspótlék, a jelenlegi /hazai és európai/ kereszténység kimerült, nem tud már tömegeket vonzani. Az Orbán Viktor által használt vallási-politikai nyelvezet szerzőnk szerint alapvetően nem más mint mítosz. Az írásból kiderül, a református teológus minden bizonnyal modern és szabadelvű gondolkodása idegenkedik a nacionalizmus és a „nagymagyarkodás” terminológiájától is. Összegezve Orbán Viktor a politikai céljai érdekében vallásos frazeológiát alkalmazva, vallásos egyetértést, miliőt szándékozik létrehozni céljai, tevékenysége körül, ebből következően vallásos elkötelezettséget teremt és ezt igényli követőitől, híveitől.
Még az sem kizárható, hogy Ballay Szilvia gondolatmenete tartalmazhat bizonyos mértékű politológiai és szemantikai részigazságokat, azonban a szerző által felvetett gondolatok- Ballay Szilvia és Orbán Viktor személyétől és politikai irányultságától elvonatkoztatva- rendKívül érdekes és fontos kérdéseket vetnek fel. Nevezetesen a szerző egyértelmű politikai irányultságából fakadóan nem kizárólagosan a részben valós politológiai, nyelvi, pszichológiai szempontok kerülnek célkeresztbe, hanem a keresztény politika alapelvei is. Egyszerűen fogalmazva, a református teológusnő a fürdővízzel együtt kiönti a gyereket is.
Ma, majd két évtizeddel a rendszerváltás után-természetesen a világban zajló folyamatoknak is betudhatóan - egyre mélyebbek hazánkban a gazdasági, politikai, szociális és morális válság jelei, ezek részelemeire nem térhetünk itt ki. Következésképp a válság megérinti a történelmi egyházakat, ezek közt protestáns felekezeteinket is.
Kiindulópontom, hogy hazánk gazdasági, kulturális, politikai viszonyainak kereteit az extrém/nem a hagyományos magyar nemesi-nemzeti/ liberalizmus, a libertáriánus, szabadkőműves erők és tényezők határozzák meg. Az ő általuk kijelölt mederben csordogálhat az egyházak hit-, oktatási élete, ők határozzák meg állásfoglalásaikat. Ez nem jelenthet perspektívát az egyház számára. Különösen, ha a protestáns fiatal értelmiség a talán jogosan bírálható nyelvi és politológiai megnyilvánulások mellett elveti protestáns és nemzeti hagyományainkat, idegen tradíciókhoz nyúl. Talán két éve az evangélikus egyetemi gyülekezet konferenciáján hanukka, trenderli melleTt olyan brit plakátok kerültek napirendre, melyek Jézus Krisztus és a Havannában 1959 után több száz embert kivégeztető Che Guevara képét montírozták össze, mondván ez jobban becsalja az utca, a posztmodern világ emberét a templomba.
Ez évben olyan megtiszteltetés ért, hogy október 31-én történelmi visszatekintést mondhattam a kecskeméti református-evangélikus közös reformációi ünnepségen. Luther és Kálvin általánosan ismert tételei mellett arra próbáltam fókuszálni, hogy a magyar reformáció olyan megtartó erő volt a XVI-XVIII. Században, mely nélkül nem létezne már Magyarország. Az erdélyi fejedelmek vitték a rendi és vallásszabadság zászlaját, a protestáns végvári vitézek véreztek Európáért. A reformkor nemzetépítő nagy alakjai: Berzsenyi, Petőfi, Kossuth és sokan mások protestánsok voltak. A magyar nagyhatalom európai élvonalbeli alakjai voltak a Tiszák, a két világháború között a nagy tekintélyű protestáns államfő nevével jelzett a konzervatív-alkotmányos államberendezkedés a magyar integritást, függetlenséget biztosította, eredményesen próbált segíteni a trianoni traumán. E keretet akarta mélyebb szociális tartalommal megtölteni a népi mozgalom, melynek meghatározó szellemi vezetői nagyrészt protestánsok voltak. A hazáért személyes áldozatot vállaló evangélikus Bajcsy-Zsilinszky Endre hősies elkötelezettséggel kapcsolta össze a szociális célokat és a nemzeti érdekeket. Tehát vannak kikerülhetetlen és nélkülözhetetlen, máig erőt adó protestáns értékeink, melyek elválaszthatatlanok a magyar politikától és kultúrától, nem kell idegen példákat keresgélni.
Hagyományaink tükrében érthetetlen, miért beszél Ballay Szilvia Orbán Viktornál mítoszteremtésről mikor az ellenzéki pártvezető-messze nem radikálisan - hivatkozik múltunk értékeire. Mintha szinte nem mindennap találkozhatnánk más eredetű őstörténeti és a közelmúltra vonatkozó mítoszokkal a hazai médiumokban.
PrŐhle Gergely egyházunk országos felügyelője nemzetközi politológiai tapasztalat birtokában helyezi el a felvetést, a Ballay Szivia által elemzett nyelvi-pszichológiai megnyilvánulás a nyugat európai politikai kultúra természetes része. Az országos felügyelő esetében csak az érthető nehezen, mit is ért „náci időkre emlékeztető tartalom és stílus” kifejezés alatt. Mintha példaként NATO egyenruháktól civil biztonsági cégek formaruhájukig nem találnánk számos esetben sötét színt. Ha kimutatja, hogy Imre királyunk (1196-1205) pajzsát Hitler tervezte, vagy inspirálta örömmel küldeném számára a rekesz pezsgőt.
Talán a legfontosabb kérdés, hogyan tudnák a negatív elfordulási folyamatot visszafordítani, egyházaink tanításait minél szélesebb rétegekhez eljuttatni, ezáltal gondolkodásuk a krisztusi irányba indítani. Csak néhány gondolatot szeretnék felvetni. 1990 előtt az egyházak a templomok falai közé kényszerültek. Mára jogilag formálisan kiszabadultak, övék a tér, de lehet, hogy kevesebb lenne a hallgatóság, mint a 90-es évek elején. A magyar történelmi egyházak nem tudnak annyit elérni, mint a lengyel katolikusok és a szerb ortodoxok, miszerint a történelem tankönyvekben a darwini evolúciós ostobaságok mellett párhuzamosan a bibliai teremtéstörténet is szerepeljen.
Mint a magyar Gedeon bibliatársaság tagja mondhatom, ezerszámra osztjuk a kis kék újszövetségeket az iskolákban, azonban rendkívül kevés a hatás, a visszajelzés. A történelmi egyházak vezetőinek el kellene érni az iskolákban a kötelezően választható laikus etika vagy a helyette választható felekezeti hittan bevezetését. Így talán többet forgatnák a Gedeon-bibliákat, a fiatalok életfelfogására is jobban hathatna. Idősebb Gedeon kollégák panaszolják, nincs út a rendőrséghez a bibliaosztásra. Had áruljam el az olasz csendőrség/carabinieri/ testületében Servizio spirituale-Lelki szolgálat működik. Bárki megkeresheti a testület honlapján.
A magyarországi médiumokban alig kap helyet a kereszténység, de sajnos a komolyabb értékeket megjelenítő kultúra is. Ezzel szemben ömlenek a nagy tömegek gondolkodását manipuláló posztmodern, biológisztikus értékrendszert közvetítő műsorok. Nagyobb, hatékonyabb tért kellene kapni az egyházaknak. Néha rendkívül rossz nézni az értékalapú keresztény értelmiségek egyenlőtlen küzdelmét vergődésszerű versenyét a rombolás erőivel.
Európa alkotmányába nem kerülhet be az a kereszténység, amely a vén kontinens kultúráját, morálját, politikai rendszerét teremtette meg. A huszadik század nagy politikusa mondta, akkor lesz Rómában mecset, amikor Mekkában keresztény templom. Tudjuk, Európa nagyvárosaiban növekszik a mecsetek száma, Mekkában soha nem lesz keresztény templom. Természetesen nem a keleti vallások ellen kell háborúzni, hanem a laicizálódott, posztmodern gondolkodású tömegeknek kell megmutatni, van és lehet olyan keresztény és magyar irány és út, amely Kálvinként pestisnek minősíti az önszeretetet, valamint képes összekapcsolni a krisztusi szeretetet-cselekvést és a nemzeti politikai gondolkodást. Ennek kellene lennie a magyar élet szervező működtető elvének, erejének. Az ehhez való tényleges igazodástól függ Ballay Szilvia, Orbán Viktor személyes jövője is. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy nemzetünk számára is csak ilyen közösség jelenthet perspektívát és kiutat.
Egyébként nem kell semmit tenni csak meghallani és követni Krisztus urunk tanítását: ”Éljetek úgy mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.” (Ef. 5,8-9)