Az Úr eljövetelét várja minden benne hívő
Adventus Domini, vagyis az Úr eljövetele. Ebből a latin kifejezésből származik a mai advent szó, amely a karácsony, vagyis Jézus Krisztus születésének ünnepét megelőző időszakot jelenti. Első vasárnapja minden évben a keresztény egyházi év első napja, november 27. és december 3. közé esik. Az idén tehát most vasárnapra. Hitünk szerint a karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát. Ahogy az evangélista fogalmaz: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” Az elkövetkező hetekben erre a mindenkit megillető örömre készülünk fel lelkiekben. Forrás: Magyar Hírlap
Ezt a hagyományt valószínűleg a római liturgiától eltérő gallikán szertartásrend honosította meg, még a 4. században: a hívők vízkeresztkor keresztelkedtek, a megelőző három hét pedig a felkészülésről szólt. Az 5. században az adventi időszak karácsony elé került, kezdetben hat hétig tartott, majd később négy hétre csökkent. Akkoriban a hívő emberek szigorúan böjtöltek karácsonyig, az advent kezdetét pedig éjféli harangszó hirdette. Napfelkelte előtt hajnali miséket tartottak, amelyeket „angyali misének” is neveztek. A nagyszombati zsinat 1611-ben advent első vasárnapjától vízkeresztig megtiltotta az esküvőket, zajos összejöveteleket és mulatságokat.
Ősi időket idéz az adventi koszorú hagyománya is, kapcsolatban van a téli napforduló szokásaival. Első nyomait a néprajzkutatók északon, a Keleti-tenger partvidékén és szigetvilágában találták meg. Fűzfavesszőből koszorút fontak és örökzöldet csavartak köré, ez a szokás később Európa más vidékein is meghonosodott. A valódi adventi koszorú készítése a 19. században jött divatba. Egy hamburgi lelkész otthonába hatalmas fenyőkoszorút erősített a mennyezetre, amelyen huszonnégy gyertya volt, minden adventi napra egy-egy. Később – az egyszerűség kedvéért – csak négy gyertyát helyeztek el a koszorún.
