Andropovnak írt leveléért ölhették meg a plébánost
Kong a harang Tiszavárkonyban. A katolikus templomot zsúfolásig megtöltik a püspöki misére érkező hívek. Többen a környező településekről jöttek imádkozni a falu egykori plébánosának boldoggá avatásáért. Kenyeres Lajos 1957-ben szenvedett vértanúhalált, ám történteket még mindig leginkább elbeszélésekből ismerni. Forrás: szoljon.hu / Teleki József
„Napra pontosan egy évvel halála után került elő a holttest a Tiszából. Ennek ellenére csodálatos épségben megmaradt, még az ütések, kínzások nyomait is lehetett látni. A pénztárcájába lévő húsz forintossal pedig fizetni is lehetett volna” – állítja Kocsis Józsefné, akinek nagybátyja volt a vértanúhalált halt plébános.
Ő és nővére, Török Antalné gyerekként sok időt töltött Kenyeres Lajosnál. A pap nagybácsi szinte gyermekként szerette őket. Emlékeik szerint kemény tartású, igazságos ember volt, aki megszabta, mit szabad, és mit nem. Édesanyjuk a végzetes napon, 1957. február 28-án délelőtt meglátogatta testvérét, Kenyeres Lajost. Ekkor látták egymást utoljára. Másnap a plébános házvezetőnője értesítette a családot, hogy eltűnt a nagybácsi. A hatóságok azt igyekeztek elhitetni, hogy külföldre szökött, ám a környéken már beszélték, megölték a várkonyi papot.
„Kevesen élnek már azok közül, akik ismerték Kenyeres Lajost. S vannak, akik még ma is félnek beszélni. Az azonban bizonyos, hogy az akkori rendszerhez erősen kötődő emberek végeztek vele” – mondja Pogány Alajos. A férfi néhány éve költözött a faluba, és akkor kezdett foglalkozni a vértanú pap emlékével.
Mi történt Kenyeres Lajossal? 1957. február 28-á Vezsenyre ment hittant tanítani. Este a hazafelé tartó plébánost lesben várták a köves útnál és a gátnál is. A pap az utóbbin kerekezett. Megállították, és puskatussal ütni, verni kezdték. A nagytermetű, erős emberrel azonban így sem tudtak végezni, ezért agyonlőtték. A holttestét a vízparton elföldelték, kerékpárját a folyóba dobták. A biciklit néhány nappal később, ahogy apadt a Tisza, a gátőr találta meg, és a vérnyomokat is. Kenyeres Lajos állítólag nem adta könnyen az életét. A szóbeszéd szerint, volt, aki hallotta segélykérő kiáltását, a lövést.
Ki volt Kenyeres Lajos? Rákóczifalván 1908. január 3-án született. Édesapja harangozó volt. Pappá 1930-ban szentelték. Több településen volt káplán, hitoktató. Tiszavárkonyra 1946-ban került plébánosnak, állítólag azért, mert közel szeretett volna lenni családjához. Sokat fogalakozott a hitoktatással. Írt katekizmust, prédikációit is kiadta könyvben. Bátran kiállt hívei, és az igazság mellett, szavára pedig sokan figyeltek. Talán ezért is kellett meghalnia. Az utolsó csepp a pohárban azonban az akkori szovjet nagykövetnek, Andropovnak írt levele lehetett, melyben a forradalmat követő megtorlások ellen emelte fel a szavát.
„Nekünk nem mondta el, de többször elvitték és megverték. Sőt, egyszer falhoz is állították, hogy most lelövik” – mondja Török Antalné, az unokahúg.Kenyeres Lajos holttestét éppen egy esztendő múlva, 1958. február 28-án mosta ki az újból megáradt Tisza. Martfűnél találta meg egy halász. Újabb fél évnek kellett eltelnie, míg Rákóczifalván immár örök nyugalomra helyezhették a Kenyeres Lajost. „ A jó pásztor életét adta juhaiért” – olvasható a felirat a sírján.„Az ember életét nagyon nehéz elképzelni magányban. Ha valaki szeretetből odaadja életét másokért, akkor nincs egyedül. Közösségben van. Kenyeres Lajos vértanúsága azt üzeni, legyen valaki, akiért életünket is hajlandóak vagyunk feláldozni” – véli dr. Varga Lajos. A váci segédpüspök körül legalább húsz pap készülődik a szentmisére.
Elhallgat a harang. A templomban a rózsafüzért imádkozzák a boldoggá avatásért. Az üdvözlégy Mária közben a hívek sokasága ajkáról hangzik a fájdalmas titok: „akit érettünk keresztre feszítettek”.
Egy hosszú út elején
Sándor István, lehet az első megyénkhez köthető vértanú, akit boldoggá avatnak. A szalézi szerzetes iskolás éveit töltötte Szolnokon. Később Budapestre került, ahol fiatalokat tanított. Ezt a rend feloszlatása után is folytatta. 1952-ben letartóztatták, egy évvel később szervezkedés és hűtlenség vádjával halálra ítélték és kivégezték. Vértanúként tartják számon ugyanakkor a jászkarajenői plébánost és káplánt is. Kósa Józsefet és Hornyik Károlyt 1919-ben Szamuely terorrcsapatának egyik volt tagja lőtte le.
A boldoggá avatást meglehetősen hosszú, egyházjogi eljárás előzi meg, ami akkor indul el, ha valaki kezdeményezi és kialakul a megfelelő tisztelet. Ez utóbbi kezdődött el Kenyeres Lajos, tiszavárkonyi plébános esetében.
