Általuk is erősített hit
Pátriárkák és próféták, apostolok és tanítványok, vértanúk, szentek és boldoggá avatottak: a hitben élők példaadói és örök tanítói. Őket, a tökéletesség, az életeszmény megtestesítőit ünnepli a katolikus egyház ezen a napon. Mindenszentek ünnepe – a Festum omnium sanctorum – célja: megemlékezni a „minden igazak” máig ható szolgálatáról, a századról századra megerősített hitről. Forrás: Magyar Hírlap / Várkonyi Balázs
Az ünnepnek a keleti egyház szokásrendjében a Krisztus utáni 380. évtől van nyoma, a vértanúkra emlékeztette az egyház a híveit e napon. A nyugati egyház liturgiájában IV. Bonifác pápa óta ismert a vértanúkra emlékezés: 609-ben a pápa birtokba vette a pogány istenek tiszteletére épült római Pantheont, és május 13-án felszentelte Mária és az Összes Vértanúk tiszteletére. A nyolcadik század derekán III. Gergely pápa e napot a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává tette. Egy évszázaddal később IV. Gergely pápa helyezte november 1-jére az ünnepet.
A katolikus hit szerint a világmindenség egészének lelki közössége – az élő és a már elhalt hívek – titokzatos szövetséget alkotnak, ezt nevezi a tan a „szentek egyezségének”. Ez az egymásért való helytállás és a jövőépítés ősi szimbóluma. E hitelv szerint a földön élő lelkek közössége a „küzdő egyház” (Ecclesia militans); a már elholt, de még a purgatóriumban vezeklők közössége a „szenvedő egyház” (Ecclesia patiens); és a már mennyekbe jutott, üdvözült hívek alkotják a „diadalmas egyházat” (Ecclesia triumphans).
Mindenszentekkor az életszentségben elhunytak életútjából és tanításaiból igyekeznek erőt meríteni az e világi hívek. E jeles napon a katolikus közösségek mindazon megdicsőülteket is ünneplik, akikről nagy sokaságuk miatt a kalendárium nem szentelhet külön lapot, név szerint nem emlékezhet meg róluk. Jézus édesanyja, Mária, mint ismert, nem tagja a szentek közösségének, de felmagasztosultságát jelzi az örök titulus: Mindenszentek Királynéja.
Szent Bernát egy ünnepi zsolozsmájában figyelmeztet, hogy az emlékezés önmagában kevés, az ünnepnap arra is inti az embereket: sietve induljanak azok felé, akik készek befogadni a hívőket. A megerősítés jelképe ez.
A magyar népi kalendárium számos szokást társít ehhez a naphoz: hagyományosan ez volt a bíróválasztás, a tanácsújítás és a cselédfogadás napja, és a közelgő télnek az előzetes hírnöke. És minthogy mindenszentek ünnepének sarkában jár a másik kivételes nap, a halottak emlékező napja, a szokás szerint már mindenszentek előestéje az elmentekre emlékezéssel telik: a legtöbben a temetőben gyújtanak gyertyát halottaikért, a távollévőkre meg az otthon gyújtott mécsvilágnál emlékeznek. Általános dologtiltó nap is volt ez évszázadokon át. 2001 óta mindenszentek napja hazánkban ismét munkaszüneti nap.
