Aki a szentekhez közvetít

A tökéletes és erényes élet dokumentálása szükséges ahhoz, hogy valakit boldoggá, majd szentté avassanak – tudtuk meg páter Szőke Jánostól, aki tizennégy magyar boldoggá avatási ügyét készítette elő. Ezek közül több még a Congregatio de Causis Sanctorum elnevezésű vatikáni hivatal előtt van, amely alaposan kivizsgálja a beérkező kérelmeket, majd végső jóváhagyásra a pápa elé terjeszti őket. Legalábbis, ha megfelelnek az igencsak szigorú „követelményeknek”. A szalézi szerzetes gondozta többek között Salkaházi Sára ügyét is, akinek boldoggá avatását 2006-ban hagyta jóvá XVI. Benedek. Beszerezte a szükséges iratokat, a tanúvallomásokat, összegezte, majd lefordította őket olasz nyelvre, és elvitte a Vatikánba. Benyújtásához persze az illetékes magyarországi püspök hozzájárulása is szükséges. Ezután csaknem tíz évig vizsgálta a hivatal a kérelem jogosságát. Boldog Salkaházi Sára ügyében, mivel vértanúságot szenvedett, nem volt szükség annak bizonyítására, hogy személyéhez a tudomány jelenlegi állása szerint megmagyarázhatatlan esemény, vagyis csoda kapcsolódik. Ez utóbbi máskülönben követelménynek számít, és legtöbbször egy – vagy több – csodás gyógyulás tartozik hozzá. Persze – ahogy páter Szőke János fogalmaz – a csodák nem esnek az égből, azokat "ki kell imádkozni". Vagyis a csodás gyógyuláson áteső illetőnek vagy családjának előzőleg az adott boldog- vagy szentjelölt közvetítéséért kellett fohászkodnia. A csodák esetében rendkívül aprólékos vizsgálatot kell lefolytatni, az illetékesek végigkövetik a betegség lefolyását "az első kórlaptól kezdve egészen a szakemberek által megmagyarázhatatlan gyógyulásig".

Mindszenty József hercegprímás esetében ez a követelmény is teljesült – számolt be lapunknak Szőke atya –, azonban az ő ügyében csaknem tizenhárom éve alig van előrelépés a Vatikánban. „Jómagam készítettem elő a hazáját és az egyházát a kommunista diktatúrával szemben mindenáron védelmező érsek boldoggá avatási kérelmét, és egész egyszerűen nem értem, hogy miért nem született még döntés róla. Köztudott, hogy másfél millió honfitársunk imádkozik érte” – mondta a nyolcvankét éves posztulátor, aki 1948-ban, a diktatúra kiépülése idején hagyta el Magyarországot, és számos európai országban egyebek mellett segélyszervezetekben, valamint emigráns magyar közösségekben tevékenykedett. Páter Szőke János emlékeztetett rá, hogy Mindszenty 1975-ös halálát követően állítólag a francia és a holland püspöki kar is úgy foglalt állást, hogy üdvös lenne a hercegprímásnak a boldogok sorába emelése. Megtudtuk, hogy nem árt, ha valaki „felkarolja” a Vatikánban a szentjelölt ügyét, ez meggyorsíthatja az amúgy igencsak hosszú folyamatot. Természetesen a vizsgálat időszakában a kérelmet benyújtó nemzeti egyház vagy az annak elkészítését felügyelő posztulátor csupán annyit tudhat meg, hogy „folyamatban van az ügy”. Az Isten szólt, az emberek még vitatkoznak – így jellemezte az eljárást a szalézi atya.

Páter Szőke János szerint nem lehet akadálya Mindszenty boldoggá avatásának a hercegprímás és VI. Pál pápa közti levélváltás lemondatásáról. Való igaz, ezt a főpap önként nem tette meg, azonban a szentatya 1973-as, az esztergom–budapesti egyházmegye püspöki székének megüresedéséről szóló döntését Mindszenty nem utasította vissza. A végsőkig kitartott elvei mellett, miközben teljes mértékben engedelmes volt Rómának. „Igazmondás, karakteres kiállás, ragaszkodás a nemzethez és az egyházhoz” – Szőke János szerint e tulajdonságai miatt a hercegprímás mindenképpen megérdemli, hogy példaként állítsuk korunk és a későbbi korok embere elé.