A Vatikán körültekintő eljárást kér – Erdő Péter bíboros Szőke Jánosra bízta a boldoggá avatási kérelem elkészítését
A katolikus egyházban minden megkeresztelt embert boldoggá és szentté lehet avatni. Ehhez több feltételnek is teljesülnie kell. A boldogok és a szentek lehetnek hitvallók, akik az isteni erényeket, mint a hit, a remény és a szeretet, hősies fokon gyakorolták, s „életszentségük Isten népe előtt nyilvánvaló”. A vértanúknál fontos, hogy meglegyen bennük a készség, hogy Istenért, egyházukért és hitükért az életüket áldozzák, de vértanúknak nevezzük nemcsak azokat, akiket megfosztottak életüktől, hanem azokat is, akik a börtönben szerzett betegség következtében, már szabadlábon vesztették életüket. Forrás: Magyar Hírlap / Kacsoh Dániel
Meszlényi Zoltán segédpüspöknek azért kellett meghalnia, mert a Rákosi-rezsim önkénye ellenére az egyházi joghoz hűen vállalta Mindszenty József hercegprímás letartóztatása, majd Drahos János érseki helynök halála után az esztergom-budapesti főegyházmegye vezetését, holott jól tudta, hogy tettéért életével fog fizetni. Az állambiztonsági szervek emberei 1950 júniusában hurcolták el lakásából, majd a kistarcsai internálótáborba vitték, ahol a sorozatos kínzások, ütlegelések következtében elhunyt. Egy sorstársa később felidézte: amikor arról faggatta a püspököt, hogyan tudja ilyen nyugodt szívvel elviselni az igazságtalan megpróbáltatásokat, a vértanú püspök csak az égre mutatott, és annyit mondott: „Ő többet szenvedett.”
Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek még 2004 márciusában kérte fel páter Szőke Jánost, hogy készítse elő Meszlényi boldoggá avatási kérelmét, amelyet két esztendeig tartó kutatás és a tanúkihallgatások után 2006. január 10-én juttatott el Rómába. Ott tanulmányozták, és XVI. Benedek pápa az idén tavasszal hirdette ki a bullát, amelyben elismerte Meszlényi Zoltán vértanúságát. Így október 31-én, az esztergomi bazilikában következhet az ünnepélyes boldoggá avatási szertartás.
Mivel korántsem mindegy, hogy a Vatikán kit emel a boldogok vagy a szentek sorába, a „jogosultságot” igen alaposan, egy meglehetősen részletes és ezért igencsak hosszú procedúra keretében állapítja meg. Szőke atyától tudjuk, az első lépés, hogy legyen egy kezdeményező, más szóval talán „felperes” (actor), aki lehet magánszemély, egyházi méltóság vagy bármely keresztény közösség. Az illetékes egyházmegye püspöke az actor által felterjesztett posztulátor kinevezéséhez hozzájárulhat, és csak ezután kezdheti el a koordinátori munkát. Ez azt jelenti, hogy az illetékes egyházmegye és a Vatikán között ő lesz az összekötő kapocs. Az „újabb ügyek” esetében, mint amilyen Meszlényié is, legalább húsz-huszonöt tanút kell kihallgatni, akik bizonyítani tudják a vértanúságot. Ha nem vértanúról van szó, akkor legalább egy, az illető közbenjárására megvalósuló csoda, általában a tudomány jelenlegi állása szerinti megmagyarázhatatlan gyógyulás a feltétel. Ezután szükség van egy történészi bizottságra is, amely az adott kor körülményeit tárja fel, illetve teológusokra, akik a felterjeszteni szándékozott személy írásait vizsgálják meg, megfelelnek-e az egyház tanításának. A posztulátor felügyeletével mindezeket – a szigorú formai követelményekre ügyelve – dokumentálják, majd lefordítják egy a Vatikán által elfogadott nyelvre, általában olaszra. Ezt követően az illetékes püspök felterjesztő levelével az aktákat Rómába továbbítják, ott elsősorban a dokumentumok hitelességét vizsgálják meg. Szőke atya elmondja, a boldoggá avatáshoz szükséges „közelebbi” anyagot, az úgynevezett positiót először hét teológus szakértő, majd hét bíboros vizsgálja meg. A szakemberek véleményét a pápa elé terjesztik, és a végső döntést ő hozza meg.
A boldoggá avatással az eljárás nem zárul le – így Meszlényi Zoltán esetében sem –, hanem tovább folytatódik a szentté avatásig. Ennek a megállapításához azonban már a vértanúk esetében is szükség van egy csodára. Mint ahogy Szőke atya fogalmaz, a csodák nem esnek az égből, azokat „ki kell imádkozni”. Ez azt jelenti, hogy a betegnek, családjának, barátainak és ismerőseinek tudatosan kell imádkozniuk a szentjelölthöz, hogy közbenjárására a „Jóisten eszközölje ki a gyógyulást”. Ennek hitelességét is bizonyítani kell, ami újabb hosszú és részletes procedúra.
