A vasfüggöny lebontása – megszólalt Németh Miklós a Határnyitás szimpóziumon
Sopron – A vasfüggöny lebontásával, a határnyitással kapcsolatos döntések meghozatala és zavartalan lebonyolítása körül mindvégig ott éreztük a magyar nép támogatását, enélkül nem úgy történtek volna a dolgok, ahogy történtek - mondta Németh Miklós, „a rendszerváltás miniszterelnöke” szombaton Sopronban, a vasfüggöny lebontásának 20. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. Forrás: MTI
Foó: Bolla Zsuzsanna
A megemlékezést a magyar, az osztrák és a bajor evangélikus egyház közösen rendezte. A pódiumbeszélgetésen szemtanúk, történészek, politikusok emlékeztek a két évtizeddel ezelőtti eseményekre.
Németh Miklós az ország szavahihetőségének fontosságát hangsúlyozta, amikor visszaemlékezett a határnyitást megelőző tárgyalásokra, amelyeket egyebek között Helmut Kohl akkori német kancellárral folytatott. A Nyugat-Európát Közép-Európától elválasztó határ megnyitását "szoros együttműködésben" kellett végrehajtani az osztrák és az NSZK-beli kormánnyal - mondta, hozzátéve, hogy 1989 nyarán 40-60 ezer Magyarországon várakozó, NDK-ból menekülőről tudtak.
A volt miniszterelnök felidézte, hogy ,89 kora tavaszán tájékoztatta Gorbacsovot a vasfüggöny felszámolásával kapcsolatos döntésről. A volt szovjet elnök akkor úgy reagált, hogy 1956 nem ismétlődik meg, amíg ő a Szovjetunió első embere.
Az augusztus 19-én tartott Páneurópai Piknik idején is volt ok az izgalomra, hiszen az országban 80 ezer szovjet katona állomásozott, működött a munkásőrség és a belügyi állomány, a határőrség, a titkosszolgálatok, egyszóval "felülreprezentáltak" voltak - emlékezett Németh Miklós, hozzátéve, hogy szerencsére rendben, vér és tragédia nélkül lebonyolódott a piknik.
A határnyitást követően két hónappal összeomlott az NDK-rezsim és "az egész NDK megérkezett a szabadság földjére" - fogalmazott a volt kormányfő.
Oplatka András történész hozzászólásában markáns különbséget tett 1956 és 1989 között, mondván ,56 késő ősze a reménytelenség időszaka volt, 1989 nyara és ősze pedig a reménységé. Idézte Németh Miklós korábbi álláspontját, miszerint a határnyitás nem személyes érdem volt, hanem Magyarország kollektív teljesítményének tekinthető.
Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője hozzászólásában rámutatott: a magyarországi egyházak nem játszottak olyan szerepet a rendszerváltásban, mint akár az NDK-ban vagy Lengyelországban. "A legvidámabb barakk", a relatív szabadság mintha most bosszulná meg magát - vélekedett, hozzátéve: amit Németh Miklós és kormánya tett, azzal azok vétkeit is elfedte, akik 1956 leverését követően nem tanúsítottak teljes megbánást.
Thomas Wipf, az Európai Protestáns Egyházak közösségének elnöke leszögezte: Magyarország 1989-ben történelmet írt, azóta azonban újabb törésvonalak, újabb, főként szociális jellegű törésvonalak jöttek létre, új határok keletkeztek Nyugat- és Közép-Európa között. Közös erőfeszítéssel kell leküzdeni a gazdasági és társadalmi problémákat - vélekedett.
Balog Zoltán fideszes parlamenti képviselő, református lelkipásztor az egyházi és a civil közösségek aktivitását szorgalmazta a jelenlegi bajok orvoslására. Hangoztatta: a diktatúra tapasztalatainak Európa elé tárása, a szembenézés az egyházaknak is feladatuk.
Megszólalt több volt NDK-s állampolgár azok közül, akik Magyarországról menekültek a szabad világba a határon keresztül, vállalva a veszélyt. A határ menti Locsmánd (Lutzmansburg) egykori polgármestere, Horst Weber visszaemlékezésében kiemelte: a menekülteket segítő mozgalom lavinaszerűen nőtt, a humanitárius feladatok megoldásában az evangélikus hitközség jelentős támogatást nyújtott.
A pódiumbeszélgetést követően a határnyitást dokumentáló fotókból nyílt kiállítás a rendezvénynek helyet adó Liszt Ferenc Kulturális Központban.
