A terep-terapeuta

A horvátok felől a szerbek irányában épült a híd a Száván. Óriások legójátéka, egymásba kapcsolódó vaselemek a folyó fölött. Vége volt már a balkáni háborúnak, mégis feszülten dolgoztak a magyar békefenntartók, kiszolgáltatva a másik oldal távcsöves szerb orvlövészeinek. Az IFOR-egység pszichológus-kiképzőtisztje ott lépdelt a keskeny pilléreken, és egy súlyos kamerával a vállán rögzítette az eseményeket. Hirtelen megbillent, és a kamera belezoomolt a Szávába. A férfi megdermedt. Tajtékos víz mindenütt. Mi történt? Belelőtték a folyóba?

Gosztolai Géza pszichológus visszaemlékezése szerint azon a délutánon önmagán kellett pszichoterápiás kezelést alkalmaznia. Hosszú percekbe telt, amíg a görcsei feloldódtak. A mélység iszonyata a gyerekkorától üldözte. Egyszer a Balatonon beszakadt alatta a jég, a sodrás a mélyben továbblökte, és végül a kisgyerek kétségbeesett életösztönével fejjel törte át a fölötte lévő jégpáncélt, hogy a felszínre jusson.

Első pillantásra senki se gondolná, hogy az ötvennégy éves Gosztolai Géza éppen pszichológus. Csaknem kétméteres, vékony, de izmos termet, mosolygó arc, egy ilyen külső igencsak különbözik a sokunkban élő sztereotip képtől, a szemüveges, loboncos hajú, titokzatos figurától, aki átható tekintetével az álmaink között matat. De nemcsak a külseje szokatlan, az a tény sem mindennapi, hogy egyszerre lehetett a békefenntartó katonák testének és lelkének "kiképzője". Micsoda mohó teljességvágy! Arról nem is beszélve, mekkora elszántságra és önérvényesítő képességre volt szükség ahhoz, hogy valaki ilyen rendhagyó státushoz jusson a katonai szervezetek kicsit mindig merev rendszerében.

Az ember iránti kíváncsiság lódította meg kamaszként, s ahogy teltek az évek, előbb a testet, majd a lelket, később az életlehetőségeket térképezte fel. S most, hogy nemrég Veszprémből a fővárosba költözött, immár nem csupán egy pszichológus telepedett meg Óbudán, vele jött egy kiszolgált katona, egy fekete öves taekwondós, egy spinningedző, egy pénzügyi tanácsadó és egy derűs szerelmi újrakezdő is - egy személyben. Rá aztán nem mondhatja senki, hogy nem tud a kor változó feltételeihez alkalmazkodni.

Mikor nekiszegezem: lehet, hogy a szakmabeliek közül sokan aggódnak mostanában, vajon ez a "lelkes" sportember nem fogja-e derűs nyíltságával tönkretenni a pszichológiai kezelések eddig jól bevált misztikumát - megrázza a fejét. Nem hiszi, hogy a lélekben dúló harcokat holmi misztikus hókuszpókusszal le lehetne csendesíteni. Nyilván erre mindegyik szakembernek más-más bevált módszere van. Ő az élet szeretetét a szüleitől, a pszichológia tudományát a legjobb mesterektől tanulta, engedtessék meg, hogy terapeutaként ne másokat utánozzon, a saját útját járja.

Ama bizonyos lékkaland után sokáig rettegett a víznek még a látványától is, majd kitanulta a vízi mentést. Később gyerekkori betegeskedések, műtétek miatt gyakran szégyenkezett a felmentettek között a tornaórán, aminek meg az lett a következménye, hogy középiskolás korában kemény testedzésbe fogott, és egyszer csak az iskola élsportolói között találta magát. Tízpróbázni kezdett, megismerkedett az önvédelmi sportokkal, biológia- és testnevelő tanár, majd taekwondoedző lett belőle.

Nagy hírű nevelőedzőként számos jeles tanítványa volt, több mint negyedszázad alatt világ- és Európa-bajnokok is kikerültek a keze alól, így Rajkai Andrea, Papirovnyik Mónika, Mucsi Petra. Korán megtanulta, hogy a küzdelem, az adott és kapott ütések nemcsak a testet, a lelket is formálják, mégis elégedetlen volt, úgy érezte, még mindig kevesebbet tud az emberről, mint a szerszámkészítő arról az anyagról, amellyel dolgozik. Ekkor elvégezte a pszichológia szakot is.

Bevallja, jó darabig gondolkodott, amikor a honvédséghez hívták, mert érezte, nemigen lenne képes számára elfogadhatatlan parancsokat teljesíteni. De végül beadta a derekát, hivatásos katonatiszt lett. És megtalálta azt a munkát, amit valószínűleg neki teremtett a jóisten. A balkáni háború után részt vett az 500 magyar békefenntartó katona kiválogatásában és felkészítésében, és ő lett az első pszichológus a magyar kontingensnél, akit azzal a feladattal bíztak meg, hogy a maga eszközeivel folyamatosan erősítse a katonák fizikai és mentális védettségét.

Nem volt könnyű idegen kultúrákban, állandó készültségben, mély sebeket viselő és egymás ellen forduló emberek között saját katonáiban a lélekjelenlétet és a határozottságot fenntartani, ugyanakkor empátiát ébreszteni bennük a helybéli fanatikusok mindenféle csoportjának megfelelő "kezeléséhez". Ráadásul még a katonai bürokráciával és hierarchiával is meg kellett vívnia a harcait.

Nem engedhette, hogy katonái életét bármilyen szépen hangzó jelszóval kockára tegyék. Lassan bontogatta a falakat, eltelt egy idő, amíg elfogadták, már nem tekintették csodabogárnak a seregben, és senkivel sem kellett minden apróságért összeakaszkodnia. Felkészítőként, kiképzőként részt vett több békemisszióban is, járt Irakban, Koszovóban, a Sínai-félszigeten, Afganisztánban. Meghatározó emberi-pszichológusi tapasztalat, úttörő munka volt. Egy másik úttörő feladat, egy új kapcsolat vetett véget a külföldi szolgálatnak, új kedvesével nem akart "távházasságban" élni.

A kívülálló azt gondolná, hogy Gosztolai Géza teljesen összetört, amikor 2002-ben egy sportbaleset miatt, 25 év után, váratlanul abba kellett hagynia az aktív taekvondózást. De ez a fekete öves langaléta masszív túlélő, átélt már házassági válságot meg balkáni aknarobbanást is, ezúttal sem adta fel. Bizonyára ejtett sebeket ő is, de megtanulta, hogyan kell megbocsátani önmagunknak a túléléshez, a továbblépéshez. Csak úgy mellesleg visszavert egy újabb csapást, amikor gerincsérv miatt lebénult a lába. Műtét nélkül, fájdalmakkal teli, hosszú munkával gyógyult meg. Az már csak ráadás, hogy ekkor képezte magát spinning-edzővé is, hogy a teste ne maradjon rendszeres mozgás nélkül, és így is hasznára tudjon válni másoknak.

Leszerelt, megrázta magát, és körülnézett. Megértette, hogy empátiára, bátorságra és állandó lélekjelenlétre a hazai vizeken ugyanannyira szükség van, különben az örvény magába rántja. A Veszprém megyei kórház pszichológusaként és budapesti magánrendelőjében Gosztolai naponta tapasztalja, hogy nemcsak a gazdaság vagy a társadalom van válságban, a létbizonytalanság, a reménytelenség, a mentális zavarok ördögi köre az emberi lélekben mostanában hasonló válságokat teremt. Némi cinizmussal: paradicsomi állapotok egy pszichológus számára.

Állítja, mindenféle krízis valójában a fejlődés lehetőségét kínálja, hiszen általa változásra/változtatásra kényszerülünk. Megtanulunk alkalmazkodni, hogy előbb-utóbb megint jól érezzük magunkat. Ehhez akar segítséget nyújtani a legmodernebb pszichológiai - és a pszichoterápiában ma még meghökkentő gazdasági - eszközökkel. Korunk hipnotizőre már nem fekete lepellel és varázspálcával bűvöl, sokszor egyszerűen csak okos létfenntartást, személyre szabott, tudatos életvezetési tervet ajánl.

De úgy látszik, van némi nosztalgiája a balkáni aknamezők után, mert annak érdekében, hogy igazán korszerű segítséggel tudja ellátni pácienseit, Gosztolai Géza legújabban a pénzügyi tanácsadást is kitanulta.