A sárkányölő
A rómaiak korából marad vissza az a hagyomány, hogy április 24-én – ma már Szent György napján – seprik ki a pásztorok az istállókat, terelik ki a nyájat a legelőkre, hogy egészen szeptember 29-ig, Szent Mihály napjáig vissza se térjenek oda. Számos templomot szenteltek a tiszteletére, sok település őrzi a nevét. Legendája is ismert, de nem biztos, hogy igaz. Forrás: budaihirlap.hu / Szakács Áron
Ha betérünk egy templomba, az oltárképeken szereplő szenteket nem minden esetben ismerjük föl. Azok, akik ismerik a szentek életét, legendáit, könnyebben el tudnak igazodni a szentek ábrázolásában, könnyen fölismerik az attribútumaikat. Ilyen ismert szent például Péter, aki kezében kulccsal szokott megjelenni, Pál, aki kardot tart a kezében. József ácsszerszámokkal, államalapító királyunk, István a Szent Koronával látható. Van azonban egy olyan szent, akit szinte mindenki ismer, akár jár templomba, akár nem: Sárkányölő Szent György.
Számos ábrázolásáról tudunk, de végső soron mindegyik ugyanarról az eseményről szól: a fiatal lovag lándzsájával leszúrja a sárkányt (esetenként inkább óriásgyíkot vagy krokodilt). A legenda szerint egy fiatal daliás katona legyőzte azt a szörnyet, aki a környékbelieket rettegésben tartotta. Tette ezt akkor, amikor a király lánya került sorra az áldozatként föláldozott szüzek közül. Így menekült meg a királylány, illetve a környék. Gimnáziumban azt tanultam, hogy a legendáknak van valami valóságalapjuk, csak a csodás elemeket kell lebontani az évszázadok alatt fölépült történetről.
Kivétel erősíti a szabályt – tanultam szintén a középiskolában. Ugyanis Szent Györgyről semmi biztosat nem tudunk. Vannak olyan kutatók is, akik megkérdőjelezik Szent György létezését is, mindenféle valóságalapot nélkülöző történetnek látják Szent György hagyományát. Az azonban beszédes tény, hogy a harmadik és negyedik században, a keresztény mártírok történetét feldolgozó munkák nem említik a nevét, az első említés az ötödik századból való. Innen tudjuk azt, hogy Kappadókiában élt, anyja hatására tért meg, a katonaságnál szolgált. Mivel nem volt hajlandó áldozatot bemutatni a császárnak, kínvallatásnak vetették alá, de hitét nem tagadta meg. Ezért a kínzások után kivégezték, a legenda szerint 303-ban.
Legendájába a sárkányos elem szintén az ötödik században rögzült, de György már ekkor nagy népszerűségnek örvendett a római birodalom keleti felében. Számos templomot szenteltek a tiszteletére: Kis-Ázsiában, Egyiptomban, Szíriában, Konstantinápolyban, Cipruson.
Tisztelete lassan elterjedt a nyugati világban is, bár itt a kultusza a középkorban élte virágkorát. Anglia és Skócia zászlójában mind a mai napig megmaradt a Szent György kereszt, Oroszlánszívű Richárd őt választotta védőszentjévé. III. Henrik angol király országa védőszentjévé választotta, majd III. Edvard a Szent György-lovagrendet alapította meg, 1348-ban. Anglia-szerte több, mint 150 templomot építettek a tiszteletére.
Hogyan magyarázhatjuk egy ennyire népszerű szent tiszteletét, anélkül, hogy történelmi alapjai lennének a legendájának? Ha a sárkányt mint gonoszt értelmezzük a legendában, akkor egyértelmű az üzenet: a jó legyőzi a rosszat. Reményt ad Szent György, ez tette őt népszerűvé. És mivel a reményre ma is szükségünk van, éppen úgy mint a középkorban, nem fogjuk elfelejteni Szent Györgyöt. Még akkor sem, ha kitalált alakról van szó, mert a remény utáni vágyunk örök.