A lengyeliek kápolnája: A pestis után épült, húsz éve kirabolták, azóta üres

A lengyeliek sokat köszönhetnek Bai Józsefnek. Az idős lokálpatrióta – aki a rendszerváltás után a település első polgármestere volt – számos helytörténeti írást publikált. A 23. kötete tavaly látott napvilágot, abból az alkalomból, hogy a község 700 éves volt.

Hagyatékokat, padlásokat átnézve, végigkutatva gyűjtötte évtizedeken keresztül a tárgyi emlékeket. Szert tett többek között öt szentképre is, amelyek jelentős anyagi értéket nem képviselnek ugyan, de úgy ítélte meg, hogy kár lenne veszni hagyni őket. Rendbe hozta, bekeretezte a nagyjából kinyitott újságlap méretű alkotásokat, és átadta a plébánosnak, Velencei Tamásnak. Terveik szerint a kiskápolnában helyezik majd el azokat.

Már, ha elférnek. Mert a Tizennégy Segítő Szent kápolna valóban pici. Körülbelül négy négyzetméter. A szertartást végző papon kívül senki nem fér be. A hívek Isten szabad ege alatt hallgathatják a misét.
Réges régen volt itt az utolsó istentisztelet. Nem használják a kápolnát, csak a templomot. Most egy szomorú évforduló kapcsán jutott eszébe Bai Józsefnek a képek odahelyezése: húsz éve rabolták ki a kis szentélyt. Gyertyatartókat, Mária-szobrot, feszületet, festményt vittek el; azóta teljesen üres.

A pestis elmúltával, 1828-ban építették a lengyeli Tizennégy Segítő Szent kápolnát. Egy ideig ez volt a településen a miséző hely. A templom csak 1860-ban épült, gr. Apponyi József jóvoltából. A kápolna szerepe ezt követően csökkent. Csak Mária-ünnepeken keresték fel az asszonyok. A II. világháború után ez is abbamaradt. Az állaga romlott. Valamikor 30 évvel ezelőtt nyúlt hozzá utoljára egy nyugdíjas kőműves, fogadalomból. Rakiczki József így köszönte meg az Egek Urának, hogy unokája szemműtétje sikerült.

Az ilyen helyi anekdotákat is nagy szorgalommal gyűjti Bai József. Kutatásai a Hunyadiak koráig visszanyúlnak. Olyan izgalmas és viszonylag friss témákat is feldolgoz, mint gr. Apponyi Sándor feleségének emlékiratai vagy a cigány holocaust. Ez utóbbi írásából – mely arról szól, hogy 1944-ben a csendőrök 14 lengyeli cigányt végeztek ki – film is készült.

Sokáig dolgozott az Apponyi-kastélyban. Számba vette az azt övező park fáit, és kétévi munka árán, az addig ismeretleneket is beazonosítva, elkészítette a fák katalógusát.
Az értékmentést most a kápolnával folytatja. Szeretné, ha kívül-belül megszépülne a kis építmény, az egyház és az önkormányzat összefogásával. A templomra is ráférne némi renoválás, felszentelésének 150 éves évfordulója alkalmából.