A panelvilág hitterjesztője – János atya istenházát építhetett

Czakó Gábort még a hetvenes években kereste fel egy motorral járó ember. „Küld ki az apukádat, szeretnék vele beszélni…” „Az bajos lesz, elveszett a Donnál” – mondta a gyerekképű fiatal író. Ez a motoros volt János atya. Képes volt bepöfögni Bernecebarátiból Óbudára, hogy drámapedagógiai ügyben Czakó tanácsát kérje. Megbeszélték a világ és Bernecebaráti dolgait, János atya ott volt káplán, ahol még a helyi párttitkár gyereke is járt hitoktatásra. 

Mély barátság alakult ki köztük, s egészen természetes volt, hogy amikor Lékai László bíboros atyától Antal János azt a feladatot kapta 1984. október 15-én , hogy építsen templomot Pünkösfürdő, Csillaghegy és Békásmegyer határában, Czakó és családja is részt vett a munkálatokban. Először egy felvonulási épület készült el, egy részében a cementes zsákok voltak, más része János atya lakhelyéül szolgált. „Megjött a tégla!” – telefonált Czakónak egy erős hang, János atyáé. Ekkoriban még illett ilyenkor alaposan körülnézni, ugyan ki lehet az. De nem besúgó érkezett, csak anyag a templom építéséhez. Amúgy János atya korán a rendőrség látókörébe került. Október 23-án született ugyanis, s az e napon vele ünneplők körét a hivatalosság az államrendre igen veszélyesnek minősítette. 

„Dr. Lékai László bíboros érsek urunk akaratából, pappá szentelésének 50. évfordulójára és közelgő 75. születésnapja alkalmából 1984. október 21-én helyezték el templomunk alapkövét a hívek ezreinek jelenlétében. A második világháború óta hazánkban jogelőd nélküli templom nem épülhetett” – olvasható a templom honlapján. Ez utóbbi mondat a leginkább figyelemre méltó, Lékai bíboros érsek bölcsességét dicséri, hogy világi és egyházi kitüntetések helyett a „jogelőd nélküli” templom felépítéséhez ragaszkodott. Mert a szocialista lakótelepek templomok nélkül épültek, a magát közösséginek nevező társadalom számára éppen a közösségek fogalma és léte volt elviselhetetlen. Ahhoz azonban, hogy Békásmegyeren és környékén valódi közösség jöhessen létre, olyan ember kellett, mint János atya. Az éles eszű, paraszti szülőktől származó, mély érzésű, nagyon empatikus János atya a lakótelepi, gyökértelen embereket képes volt meggyőzni arról: a templom felépülése fontos, de a templom szó közösséget is, dombot is jelent, ahol a jó erők összegyűlnek és hatni is képesek. 

„A halál átruházhatatlan élmény” – mondja Czakó, aki lelki vezetőjét veszítette el az atyában. De János atya alakja – és a Boldog Özséb-templom is – nemzedékek emlékezetében marad fenn. Különös képessége volt a gyerekekhez szólás tudománya. „Édes Jézus, ide hallgass, éhes vagyok, mint a farkas!” Aki ilyen asztali áldást képes mondatni egy gyerekkel, az nem felejtődik el soha. Hiszen éhesek vagyunk mindannyian, ha másra nem, a szeretetre.

Pálosok évszázadai a misztikus Pilisben  

Boldog Özséb nevéhez fűződik az egyetlen magyar eredetű férfi szerzetesrend, a pálosok alapítása. Özséb Esztergomban, Magyarország akkori fővárosában született 1200 körül. Szülei gondos nevelésben részesítették, a Szent István által 1028-ban alapított káptalani iskolába járatták. Igen korán megtanulta a betűvetést, a könyvekhez jobban vonzódott, mint a játékokhoz. Miután pappá szentelték, Özséb oly áhítattal végezte a papi zsolozsmát és a szentmise bemutatását, hogy mély benyomást tett mindazokra, akik látták buzgóságát. Vendégszerető házában megfordultak olyan remeték, akik a pilisi erdőrengetegben éltek, elvonulva a világtól. Özséb atyát a velük való társalgás annyira megindította, hogy többször is felkereste őket remeteségükben. 1246-ban lemondott kanonoki méltóságáról, javait szétosztotta a rászorulók között, és a Pilisszántó közelében lévő sziklás rengetegbe vonult, ahol az imádság, a böjt által kegyelmet esdett mostoha sorsú nemzete számára. Egy éjjel, imádság közben, az erdő mélyén sok apró lángot pillantott meg. A lángocskák egymás felé tartottak, s a keresztje előtt tüzes fénynyalábbá olvadtak össze. Özséb úgy érezte, a különös tünemény égi jel, hogy a szétszórtan élő remeték lángjait össze kell gyűjtenie egy közösségbe. Pilisszántó közelében, 1250-ben, a kesztölci völgy fölötti kis magaslaton templomot építettek a Szent Kereszt megtalálásának tiszteletére. Esztergomi Boldog Özséb atya 1270. január 20-án halt meg az általa alapított Szent Kereszt monostorban. (Forrás: Magyar Pálos Rend honlapja. P. Bolváry László Pál nyomán.)