A pálos atya motorral viszi Isten igéjét
Bátor Botond pálos szerzetes emberpróbáló hivatása kiválasztásánál a gyerekkori, kőbányai élményei meghatározók voltak. Két éve látja el lelkipásztori teendőit a Gellért-hegyi Sziklatemplomban, és időközönként motoros túrára invitálja híveit, hogy imádsággal, elmélkedéssel töltsenek el együtt pár napot a szabad ég alatt. Az egyetlen magyar alapítású rend e különleges program segítségével nemcsak a hívő, hanem az egyházhoz eddig kevésbé vagy semmilyen formában nem kötődő emberekkel is meg akarja ismertetni, közelebb vinni hozzájuk a vallást. Forrás: Magyar Hírlap / Vinczeffy Levente
Bátor Botond Kőbányán nőtt fel az Új köztemető közelében, családi házas környezetben. Szülei legfontosabb feladatként a keresztény értékek átadását és a magyarságtudatra való nevelést tekintették. „Szüleim életében fontos szerepet töltött be a vallás, apai nagyapám harangozó volt Bölcskén, és sokat jártam vele harangozni kiskoromban – mondta lapunknak Bátor Botond, a pálos rend tartományfőnöke. – Rendszeresen jártam hittanra, misére pedig a Sörgyár utcai Szent György-plébániatemplomba. A templom udvarára nem lehetett az utcáról belátni, így a templomból kijövet az embereknek nem kellett rögtön hazasietniük, nyugodtan beszélgethettek egymással. Nem kellett attól tartani, hogy bárki megfigyeli őket a hatóságok részéről. A hetvenes években ugyanis nem nézte jó szemmel a szocialista rendszer a templomba járókat. Talán eme körülmények miatt is, egy hihetetlenül összetartó plébániaközösség alakult ki, a hívők mint barátok jártak át egymáshoz, és a máig kedves élmények nagyban meghatározták ragaszkodásomat a kereszténységhez. ”
A másik meghatározó élményt a azoknak a budapesti papoknak a jelenléte jelentette, akik szüleivel baráti viszonyt ápoltak, gyakran felkeresvén a családot. „Ők a rendszer üldözöttei voltak, sokuk nem működhetett nyilvánosan – folytatta. – Volt, akit nem szólíthattunk atyának, csak bácsinak hívhattuk, nehogy kitudódjon, hogy felszentelt pap. Nagyon mély hatással voltak rám, tőlük megtanultam: a hazát nehéz körülmények között is hűséggel kell szolgálni.”
A papi hivatás választásában édesapja halála volt döntő. „A kecskeméti piarista gimnáziumban voltam elsőéves akkor, és a trauma feldolgozásában a piarista atyák nyújtottak lelki támaszt, akik apám helyett apáim voltak. Megértettem, a halál is az élet része, édesapám hiánya pedig még inkább az égiek felé fordította figyelmemet. A hittudományi főiskola végzése közben végleg eldöntöttem, hogy szerzetes leszek. 1989-ben felkerestem a pálosokat, Remete Szent Pál rendjére ugyanis mindig csodálattal tekintettem, ahogyan kiálltak a múltban a hitükért és a magyarságért.”
Bátor Botond, amikor lehetősége van rá, szívesen motorozik, mely mint mondja, egyben közösségformáló időtöltés is.
„Pécsett a pálos kolostor házfőnökeként dolgoztam 2002 és 2003 között. Akkoriban vezették be a parkolódíjat a városban, sok kellemetlenséget okozva nekem. A betegekhez és egyéb ügyek intézéséhez sok esetben kellett autóval menni, a parkolódíj elkerülése végett elhatároztam: motorral járok inkább. Megvásároltunk egy Honda 400-as motort, amelyet bárhol letehettem a városban. Amikor az emberek megtudták, hogy motorral közlekedek, sokuk érdeklődését felkeltettem, és rengeteg motoros barátra is szert tettem. Munkám végzése közben akarva-akaratlanul megjelentek körülöttem a motorosok, akik befogadtak maguk közé. A motorvásárlással addig ismeretlen motoros világba csöppentem, és akkor érlelődött meg bennem a gondolat: motoros zarándoklatokat szervezek, hogy az együttlétet a lelki elmélkedések, imádságok tegyék színesebbé. Erre tavaly és tavalyelőtt Petőfiszállás–Pálosszentkúton helyi szinten már két alkalommal került sor. Ugyancsak tavaly tavasszal több mint húszezer motoros résztvevővel Czestochowába, a magyar pálosok által 1382-ben alapított lengyelországi híres búcsújáróhelyre szerveztünk első alkalommal zarándokutat. Az idén április 10-11-12-én töltünk három napot Lengyelországban, a választások első fordulójakor. A haza sorsát befolyásoló választást semmiképpen sem kerüli el a motoros társaság, ugyanis már egy héttel korábban leadjuk voksunkat.”
A motorozás Bátor Botond szerint a pálos rend küldetésével összeegyeztethető. „Azt gondolom, hogy minden, ami a teremtett világban jelen van, az nincsen Isten akaratán kívül, és a mi feladatunk is az, hogy jó felé fordítsuk. A motor nagyon sok gátat lerombol, és ugyanakkor eszköz is lehet, hogy elvigyem az emberekhez Istent. A túrák révén egyre több ember ismeri meg rendünket, és hiszem, hogy rajtunk keresztül közelebb kerülnek Istenhez. Ők soha nem ismertek volna meg bennünket, ha mi nem motorozunk, és soha nem lett volna olyan baráti kapcsolatuk egy pappal, mint ahogy most van” – zárta szavait Bátor Botond.
