A mise után lőtték le a papokat
A jászkarajenői plébániánál egy tábla őrzi Kósa József plébános és Hornyik Károly káplán emlékét. A két papot 1919-ben lőtte le Szamuely terrorcsapatának egyik tagja. Ma már tudjuk, minderre egy mise után került sor. Haláluk évfordulója előtt, május 1-jén a vértanúk boldoggá avatásáért mutat be szentmisét a település templomában Varga Lajos váci segédpüspök. Forrás: MNO, szoljon.hu
„A vörös rémuralom gonosz napjaiban, 1919. május 4-én délelőtt 11 óra tájban az átvonuló terrorcsapatok egyik elvetemültje három puskalövéssel megölt két katolikus magyar papot” – olvasható a jászkarajenői plébánia falán lévő emléktáblán. De pontosan mi is történt 91 évvel ezelőtt?
1919 tavaszán már a Tiszánál állt a román hadsereg. Május elején elterjedt a faluban, hogy a románok hamarosan megérkeznek. A hír hallatára valaki kitette a templomtorony ablakába a fehér zászlót, mely a románok előtti megadást jelentette. A románok helyett azonban Szamuely különítményének büntető osztaga jelent meg a községben. A helyi direktórium elnöke azzal vádolta Kósa József plébánost, hogy a fehér zászlót ő helyeztette ki a toronyra. Szirmák Antal borbélymester, aki értesült a plébános elleni vádakról, fiát küldte el hozzá, hogy értesítse őt a történtekről. A fiú a gyóntatószékben adta át az üzenetet, és arra kérte a két lelkészt, hogy hagyják el a falut, mert életük veszélyben forog. Kósa József válasza ez volt: „Semmi részem nincs az ellenem felhozott vádakban, nem megyek sehová.”
Május 4-én a nagymisét Kósa József plébános mondta. A szentmise végén a direktórium elnöke áthívatta a plébánost a községházára, aki onnét visszatért irodájába. Ekkor jelent meg nála Szamuely terrorcsapatának egyik tagja, Dobák Imre, aki fegyvert rántott és főbe lőtte a plébánost. Hornyik Károly káplán a dörrenésre az irodába sietett. A halott plébános mellé térdelt, és a feloldozás szavait mondta fölötte, mire Dobák visszalépett a folyosóról, és a káplánt hasba lőtte. Mivel a lövés nem volt halálos, még egyszer belelőtt.
A két vértanú pap emlékére, tíz évvel a tragédia után, 1929-ben állítottak táblát a plébánia falán. A második világháború idején, 1944-ben azt az orosz csapatok közeledtének hírére azonban az akkori plébános levette és a kertbe elásta. Később a politikai viszonyok változásával többször keresték, ám nem akadtak rá. 1989 őszén véletlenül találták meg egy kertásás alkalmával. Az emléktábla 1990 decemberébe került vissza a helyére.
