A mikepércsi lelkipásztor igaz kurucok fia
– Elfáradtam. Én, aki valamikor szerettem ezt az egyházat, most sokszor érzem, hogy nem szeretem. Nem szeretem a képmutatását, a folyamatos önigazolását, a sunyi hallgatását, az álságos és fennhéjázó kinyilatkoztatásait, a szolgatársak sorsának, jövőjének a semmibevételét. De nem szeretem a szolgatársak apátiáját sem, az eltussolt problémákat, a bármikor bárki ellen elővehető zsarolási módszereket, és a mindig minden felelősség alól kibújó, mindent túlélő vezetőket sem – ezt mondta Czapp József református lelkipásztor 2008 februárjában a lelkésztársai előtt tartott prédikációjában a debreceni esperesi hivatal tanácstermében. Forrás: Népszabadság / Kácsor Zsolt
Aki ismeri a negyvenegy éves lelkész kurucos temperamentumát, az tudja: nem az öncélú sértegetés volt a célja, hanem az őszinte szó erejének hirdetése. Azt mondta ki, hogy a ma élő református lelkészeknek nem szabad megismételni a Jézus korabeli írástudók álságos viselkedését. Azért nem, mert a képmutatás hazugság, a hazugság pedig öl.
„Az apám harminc évig szolgált lelkipásztorként Beregdarócon. Szelíd, galamblelkű ember, de tarpai származásúként igaz kurucok fia. Talán tőle örököltem a hajthatatlanságomat ésmakacsságomat. Az anyám Kölcsey Ferenc földije, szatmárcsekei, akinek a falujából a magyarság és a magyar kultúra iránti elkötelezettségemet hozom” – mondja Czapp József, és mosolyog, mert a következő mondata az, hogy sose akart pap lenni. Kamaszként a sport érdekelte, mindenek előtt a foci, ezért egy bentlakásos sportiskolában akart tovább tanulni.
„Egy régi ismerős szólt az apámnak, hogy egy „papgyereket” abba az iskolába föl nem vesznek soha – meséli. – Az volt életem első komolyabb arculcsapása. Ekkor kellett megtanulnom: nem az számít, hogy te mit tudsz, hanem az, hogy mit tudnak rólad mások.”
1987-ben érettségizett Vásárosnaményban, majd a jogi karra felvételizett a szegedi egyetemre. S hogy miképpen kötött ki a debreceni református teológián 1989-ben?
„Végül Miskolcra vettek fel a jogra – magyarázza –, oda viszont nem mentem el. A szegedi nagypostán kezdtem leveleket válogatni segédmunkásként, s közben azon tűnődtem, hogy talán lehet másként is üzenetet közvetíteni, mint ahogy azt postai dolgozóként teheti az ember. Úgy gondoltam, és hiszem ma is, hogy az ember életének akkor van értelme, ha jót közvetít. S miután a legjobb jó az maga Krisztus, így a Krisztusról való beszéd nem más, mint a legjobb jónak a közvetítése. Így lettem Krisztus követője és hirdetője.”
Czapp Józsefet a debreceni teológián a legjobb diákok között tartották számon, nem csoda, hogy elöljárói hamar felfigyeltek rá. Amerikai ösztöndíjra javasolták, holland egyetemre küldték. Több mint két év után, amikor hazajött, már várta Bölcskei Gusztáv püspök ajánlata: legyen mellette püspöki titkár.
„A teológián csodáltam Bölcskei Gusztávot, mert etikatanárként nyitott volt, toleráns, szellemes és okos – mondja. – Ezért nagyon boldog voltam, amikor maga mellé vett. Nyolc és fél éven át dolgoztam vele, atyai jó barátomnak tekintettem, de lassan minden megváltozott. A kapcsolatunkban és az egyházban is.”
A fiatal püspöki titkár körül kezdett megfagyni a levegő, ő ugyanis soha nem hallgatta el a véleményét: mindig kimondta, amit gondolt.
„Miattunk nem jönnek ebbe az egyházba az emberek – állította már évekkel ezelőtt. – Langyos víz, posvány, minden mindegy, csak baj ne legyen, csak hír ne legyen! Ezek vagyunk mi, ez a mi egyházunk. Miközben a bennünket körülvevő társadalom mozgásait éles kritikával illetjük, saját életünk és szolgálatunk kérdéseiben hallgatunk. Vagy legfeljebb sutyorgunk. De azt is titokban tesszük.”
A „sutyorgások” őt sem kerülték el. Családi életének néhány évvel ezelőtti válsága alapot adott arra, hogy elterjesztették róla: sikkasztott és okiratot hamisított, a saját zsebére dolgozott különböző egyházi beruházások során.
„A rágalmakból egy szó sem igaz – mondja Czapp József –, de hiába kértem, hogy aki bármilyen terhelő bizonyítékkal rendelkezik, az jelentsen fel. Ha pedig nincsen bizonyítéka, akkor ne pletykáljon. A pletyka ugyanis halálos fegyver: a hamis szavakkal, rágalmakkal ölni lehet.”
2007-ben lemondott tisztségéről és távozott Bölcskei Gusztáv mellől. Így került a Debrecenhez közeli Mikepércsre lelkipásztornak, ahol azóta is szolgál. Feleségével és két kisgyermekével költözött a faluba. Igaz, kissé furcsa, hogy a mikepércsi gyülekezet hiába választotta meg lelkipásztornak, elmaradt az ilyenkor szokásos beiktatás – erre az ünnepre két éve vár a gyülekezet és lelkésze.
A mikepércsi gyülekezet egyik tagja, Takács Éva jogász azt mondja Czapp Józsefről, hogy a nagytiszteletű urat nagyon szeretik, mert tájékozott, okos és széles látókörű ember.
„Néha az az érzésem, hogy éppen a tehetsége okozza a vesztét – magyarázza Takács Éva –, hiszen egy kimagasló képességű ember szálka lehet azoknak a szemében, akik konkurenst látnak benne egyházi körökben.”
Gyülekezete kiállt mellette, amikor eljárás indult a lapunkban tavaly megjelent olvasói levele miatt, amelyet a Magyar Református Egyház megalapításának ünnepe apropóján írt. Az egyházi vezetők azt kifogásolták, hogy a lelkész nyilvánosan megkérdőjelezte az ünnep létét, s ezzel lejáratta az egyházat. Czapp József a tárgyaláson azzal védekezett: ha a Bibliában kérdéseket intéznek az Istenhez, lehetséges-e, hogy nem tehetünk fel kérdéseket emberekhez? Az eljárás végeztével Czapp Józsefet megrovásban részesítették. Erről az ügyről, valamint Czapp Józsefről meg akartam kérdezni Bölcskei Gusztávot is, de a püspök a titkársága útján hozzá intézett üzenetre nem válaszolt.
Arra a kérdésemre, hogy ha csalódott az egyházban, akkor miképpen képes lelkészként szolgálni, Czapp József a már említett, két évvel ezelőtti prédikációját idézte föl:
„Levenném sokszor azt az igát, amit ez az egyház rak a nyakamba. De nem teszem, mert bármit mutat a látszat, az egyház igája nem azonos Jézus igájával. Levenném a tévelygő, tétova, lehetőségeit tékozló, de mégis gőgös magyar református egyház igáját, de nem teszem, mert valami miatt mégis szeretem ezt az egyházat: ebben hallottam meg Jézus szabadításra elhívó szavait. Ebben az egyházban ismertem meg Őt. Ezért ez az én egyházam, és mert az enyém, szeretem. Ezért nem nyugszom bele, hogy ilyen maradjon.”
Minden földi egyházra érvényes