A magzatelhajtás és az új alkotmány – Interjú Harsányi Ottó bioetikussal

– Léteznek racionális érvek, melyek alapján az abortusz gyakorlata elfogadhatatlan? Vagy a magzati élet védelme csupán a vallásos meggyőződés következménye?

– Az emberi lény értéke önmagában van, és ezt a föld valamennyi kultúrája tudja. A Nemzetközi Teológiai Bizottság 2009. májusában kiadott egy tanulmányt Univerzális etika felé címmel. Ennek első fejezete a világ hagyományos kultúráinak összetartó vonásaival foglalkozik. Minden kultúrában fellelhető az értékek és az igazság utáni vágy. Ez olyan tartalomra utal, amelyet mai szóval emberi méltóságnak nevezünk. Az embernek az a dolga, hogy ezt az emberi természetből fakadó vágyat segítse. Az ember méltóságának végső oka az emberi élet alapvető céljában keresendő. Minden létező a célja beteljesítésére törekszik Szent Tamás szerint, és a cselekedetei erre irányulnak.

– Éppen ezzel érvelnek az abortuszt pártolók is: szerintük az anya önmegvalósítását, céljának beteljesülését akadályozhatja a megfogant élet.

– Az Univerzális etika felé című dokumentum szerint a természetes erkölcsi törvény a megismerés szempontjából analóg a természeti törvényekkel. A fizika törvényei az ember előtt is léteztek és függetlennek az emberi megismeréstől. Ezért a természetes erkölcsi törvénynek egyszerre van abszolút és történeti jellege. Igaz, ez nem túl divatos téma mostanában, mégis így van. A halálbüntetés, a párbaj, a kamat, a rabszolgaság, az igazságos háború részben kultúrtörténeti kérdés. Szent Pál a Filemonhoz írt levélben a rabszolgaságról beszélve nem társadalmi, hanem személyes szinten oldja fel a problémát, amikor azt írja, hogy a rabszolgát is emberként kell kezeli, és a keresztény rabszolgatartó a rabszolgát tekintse családtagjának. A személyes méltóságot védte anélkül, hogy a rabszolgatartó társadalom közvetlen megszüntetésére törekedett volna. Az emberi természet az érték hordozója, és ezt az ember a saját eszénél vagy a kinyilatkoztatásnál fogva egyre jobban megismerheti. Így egyszerre van jelen a lex naturalis, a természeti törvény abszolút volta, és a történelemben megvalósuló és ezért némileg változó, éppen aktuális kifejeződése. Az emberiség egyre jobban megérti saját metafizikai voltát, és ezt a reflexiót befolyásolják a változó társadalmi körülmények és az egyéni ember fejlődése is.

– Vagyis a fizikai törvényekhez hasonlóan létezik az emberi jogrend objektív alapja, amely független a civilizációktól és kultúráktól?

– Igen, ez lehet a közös platform a különféle kultúrák között.

– És a halál kultúrája, amelyik sok tekintetben egyre jobban behálózza a világunkat?

– A halál kultúrája valóban nem a lex naturalisra támaszkodik, és ellentmond az emberi természetnek. A jót tenni kell, a rosszat pedig elkerülni. Minden ember a jóra és a boldogságra törekszik, ez az ember legelemibb irányultsága. A halál kultúrája éppen ezt tagadja vagy igyekszik lerombolni. Az emberi alapértékeket – ahogyan a természeti törvényeket sem – nem az ember találja ki, hanem csak felismeri. A jó és rossz tudás fája azt jelenti, hogy az emberen kívül létezik  a Teremtő által alkotott rend. A zsidóság és a kereszténység azt vallja: az ember képes arra, hogy az isteni törvényt befogadja és magáénak érezze.

– Ezt az ateisták valószínűleg kevéssé tartják elfogadható gondolatnak, az abortusz mellett kampányolók pedig saját személyes megélhetésük, karrierjük, egyéni kibontakozásuk miatt vélik megengedhetőek a magzatelhajtást.

– Az ember megteheti, hogy ellenszegül a törvénynek, de ez a magatartás az alapvető rendeltetésével ellentétes. A személy vagy a karrier kibontakozásának érdekében nem lehet föláldozni egy másik személy életét, ez ellentétes lenne a személy önmagában rejlő értékével. Ráadásul sérti az emberek egyenlőségének elvét is. Nem dönthetem el egy másik emberről, hogy legyen vagy sem. Egyetlen indikáció lehetséges az abortusz szempontjából, az élet veszélyeztetettsége. De sem a karrier, sem a gazdasági indikáció nem valóságos, ezért nem fogadható el. Az élet alapját nem az ember dönti el vagy határozza meg, hanem csak fölismeri.