A könyvek helyén virág nyílik

Sokan úgy ismerik Koszorús Oszkár könyvesboltját, hogy az a hely Orosházán, ahová be kell menni, sőt, Oszkár maga egy „intézmény”. Miután boltját bezárja, áthelyezi székhelyét az otthonába, ahol újabb helytörténeti kötetein dolgozik majd és felkészül a kiállítások megnyitására. A könyvesbolt helyén virágbolt nyílik, leltározás, könyvpakolás és polcépítés zajlott a héten a helyiségben.

– 1960 augusztusában kezdtem a könyves szakmát – emlékszik vissza a város díszpolgára. – Az akkori FJK könyvesbolt vett fel érettségi után szervezőnek. Három évig jártam a környéket, a termelőszövetkezetekben, iskolákban, intézményekben könyvbizományokat alakítottunk ki, s az egész járásban – a munkahelyi könyvterjesztés révén – az emberek részletre tudtak könyvhöz jutni. Ez idő alatt 80 céggel tartottam kapcsolatot. Más értéke volt akkoriban a könyvnek, mint ma.

Mikor kezdődött a változás?

– A rendszerváltással jelentősen megnőtt a könyvek ára. A minap egy 1990-ben velem készült interjúra bukkantam, abban azt mondtam, elképzelhetetlen, hogy Az ember tragédiája 28 helyett 84 forintba kerüljön. Azt mondtam, hogy a kulturális kormányzatnak dotálnia kell a kultúrát, mert ilyen áron nem veszik meg. Hát látjuk, hogy mára hol tart ez a folyamat.

Mit jelentett az internet megjelenése?

– Elfogytak a gyerekolvasók a könyvesboltból. Néhány tucat rendszeres vásárló maradt a több száz általános iskolás gyermekből. Pedig a gyerekek kikövetelik maguknak, amit szeretnének, de nem fontos a könyv. Bár az is igaz, hogy nem kizárólagos beszerzési forrás ma már a könyvesbolt. Ötven év, öt hónap után úgy éreztem, hogy elég ezen a pályán, a velem együtt kezdők közül már mindenki bezárt. Én amolyan utolsó mohikán voltam, aki küldetéstudatból eddig kitartott. Az elmúlt években nem volt mindig rentábilis a könyvesbolt, meg kellett hozni ezt a döntést.

Rekviem egy könyvesboltért

Deák György, az Olvasókörök Országos Szövetségének társelnöke az alábbi sorokkal búcsúzik Koszorús Oszkár könyvesboltjától:

„Alapítva: 1895-ben” – hirdette a végtelen idő örök változásával dacolva, büszkén a cégér Orosháza legrégebbi könyvesboltja felett. A megmaradásért vívott maratoni versenyfutás azonban 2010. december 31-én véget ért. Helyére hamarosan virágüzlet költözik.

Nemcsak egy könyvesbolt szűnt meg, de egy korszak is lezárult, amikor tulajdonosa – az év utolsó napján – még egyszer megfordította a kulcsot a zárban. Merthogy ez a bolt nem egy hétköznapi, közönséges üzlet hírében állt. Ez volt a hazalátogató, elszármazott orosháziak, az orosházi szellemiséget szívükön viselők zarándokhelye, az Orosházáért folyvást tenni, jobbítani akarók, a helytörténet jeles képviselőinek Mekkája. Nemes egyszerűséggel mindenki csak úgy emlegette, hogy „a Koszorús Oszkár könyvesboltja”.

Különleges hangulata, varázsa volt az itt folyó diskurzusoknak, mintha csak egy Krúdy-regény lapjai elevenedtek volna meg. Megfordult itt az iskolaigazgatótól a belgyógyászon, a neves írón át az Amerikába szakadt hazánkfiáig, az egyetemi tanárig, a közkedvelt színészig és az ismert politikusig bezárólag mindenki, aki csak számított. Ha a hosszú évtizedek alatt közülük legalább minden második vásárolt is volna valamit, akkor ma ez lenne az ország legcsillogóbb, leggazdagabb könyvkereskedése, ahol csak hab lenne a tortán, ha Orosháza díszpolgára csillapítaná a vevőkör olvasás iránti vágyakozását.

A látogatók ilyetén érdeklődésére azonban a tulajdonos az utóbbi években egyre ritkábban számíthatott. Emberi nagysága, türelme, közvetlensége és óriási lexikális tudása viszont legendásan sok „beszélgetőtársat” vonzott minden nap az üzletébe. Valaki azt mondta egyszer, amiről Oszkár nem tud, az nincs is! Barátai fanyarul tréfálkozva ugratták, mindegy mit állít, hiszen az adott téma legalaposabb ismerőjét úgysincs, aki meg tudná cáfolni. Ahogyan őt magát, boltját is megszerettük, orosházinak, hozzánk tartozónak éreztük, akár egykor a kisvasutat, a Diana-fürdőt vagy a Gémes-féle kenyeret.

Sokunkban még nem tudatosult; Orosháza „Fészek Klubja”, a város „Pilvax kávéháza” mostantól tényleg nem fogad többé vendégeket. Valami ismét megszakadt bennünk, valami, ami csak a hálás utókor kollektív emlékezetében képes tovább élni, abban viszont az örök idők végezetéig. Bizakodjunk abban, ha a legendás bolt be is zárt örökre, az olvasás iránti igény, a könyv szeretete iránti vágy nyitva maradt a lelkünkben.