A keresztény közgazdász és a profit – Egyházi tanítások az üzlet világában

Bő két év múlva vehetik át diplomáikat az első keresztény közgazdászok. Oklevelükben a nevük alatt ez lesz olvasható: keresztény társadalmi elvek gazdasági alkalmazásának szakembere. A most induló, államilag elismert szakirányú továbbképzés újdonságát éppen az adja, hogy a keresztény értékek képviseletét nem magánügyként kezeli, hanem a mindennapos munkában alkalmazható hozzáállásként és szakmai ismeretként tanítja.

A budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola a napokban tette közzé honlapján, hogy „Keresztény társadalmi elvek a gazdaságban” címmel új, négy féléves, posztgraduális képzést indít gazdasági végzettségű szakemberek számára. A levelező tagozaton induló képzés huszonnégy tantárgyát három iskola –a budapesti Corvinus Egyetem Közgazdaság-tudományi Kara, a római Szent Tamás Pápai Egyetem (Angelicum) Társadalomtudományi Kara és a Sapientia – oktatói állították öszsze, az órákat közgazdász tanárok, filozófus és teológus oktatók, valamint a tananyagban lefektetett elveket már alkalmazó vállalati vezetők tartják majd. Bár a képzés költségtérítéses lesz, nem elég a félévenkénti 105 ezer forintos tagdíjat befizetni, hallgató csak abból lehet, aki a kettős, gazdasági tárgyú és a katolikus egyház katekizmusának alapismeretein alapuló felvételin sikerrel veszi az akadályokat.

De mi a különbség a közgazdász és a keresztény közgazdász között? Sokak szerint legfeljebb annyi, hogy az utóbbi rendszeresen látogatja a hétvégi istentiszteleteket, a munkahelyükön azonban ugyanazt a feladatot végzik, hiszen a vallásos meggyőződésnek nincs helye ott, ahol befektetésről, megtérülésről, kockázatról és várható haszonról döntenek. A közgazdászképzésre hallgatók és oktatók hosszú ideje úgy tekintenek, mint a profitmaximalizálás iskolájára. Ugyanakkor egyre többen fogalmazzák meg azt a kérdést: hol a határ, meddig engedhetjük, hogy a végső döntések pénzügyi szempontok alapján szülessenek?

A keresztény közgazdaságtan elvei – bár az első, ezzel rokonítható tanítások már az ipari forradalom idején megjelentek a proletariátussal foglalkozó lelkipásztoroknak szánt anyagokban – világszerte lassan terjednek, és a gazdasági nagyhatalmaknak számító országokban a mai napig a hivatalos közgazdaságtan mellett létező alternatív irányzatként tekintenek rájuk. Magyarországon 2004-ben jelent meg az első ilyen tárgyú, összefoglaló igényű könyv, a Menedzsment, ha számít a hit címmel. A kötet előszavában a Világbank volt alelnöke így fogalmazza meg az alapvető problémát: „Isten és üzlet... vajon valóban rivalizál-e ez a kettő? Ha igen, be kell ismernünk, hogy többnyire az üzlet győz... Isten türelmes, az üzlet nem”. Azt, hogy a választás mit jelent a gyakorlatban, mindannyian tudhatjuk.

A könyv szerzői többek között a Ford Pinto esetét hozzák példának arra, mi történhet akkor, ha senki nem kérdőjelez meg egy rossz tervet. (A Ford Pintót a szokásos 43 hónap helyett csak 25 hónapig fejlesztették, sorozatgyártását annak ellenére kezdték el, hogy kiderült: a rosszul elhelyezett üzemanyagtartály miatt egy hátsó ütközésnél az autó felrobbanhat. „Magyarország első amerikai autós magazinjának” visszatekintése szerint a Ford számításai szerint a hiba kijavítása – autónként 11 dollárral számolva – 137 millió dollárba került volna, ezzel szemben a balesetek után várható kártérítési perek költségei – 180 halottal, 180 súlyosan megégett sérülttel és 2100 kiégett autóval számolva – csupán 49,5 millió dollárt tettek ki. A futószalag elindult... Egy vállalati mérnök azt mondta a döntésről: a vállalatot a menedzserek vezetik, nem a mérnökök. Négy év után a hatóságok az autók viszszahívására kötelezték a Fordot, 1978-ban 1,5 millió Pintót alakítottak át.)

A leendő hallgatók egyik oktatója dr. Baritz Sarolta, Laura nővér lesz, aki a Pepsi-Cola kereskedelem-fejlesztési menedzseréből lett a domonkos rend budakeszi rendházának apácája, majd a Corvinus Egyetem Környezetgazdaságtan Tanszékének tanára. Laura nővér szerint leendő hallgatóik számos fontos ismeret mellett arról tanulnak majd, hogyan léphetnek túl az önzésen, amely adott esetben vállalati szintű önzés is lehet. Számos nagy cég például önmaga reklámjaként hasznosítja a társadalmi felelősségvállalás jegyében tett adományait, ami első hallásra pozitív képet festhet, valójában azonban ez is csak az imázsépítés egyik eszközeként szolgál.

A Sony például nem véletlenül támogatja Amerikában és Japánban az oktatást, mert jótékony szerepében is potenciális vásárlóinak mutatja meg magát – holott sokkal többet használna az oktatás ügyének, ha ugyanezt a pénzt a harmadik világban költené el. De pozitív példából sincs hiány, a Magyarországon forgalmazott Fagor készülékek például az észak-spanyolországi Mondragón Szövetkezeti Vállalat termékei, amelynek dolgozói 1956 óta tulajdonosként, a több mint hetvenezer alkalmazott érdekeit szem előtt tartva alakítják – egyébként eredményesen – az üzletpolitikát.