A keresztény gondolkodás új színeket visz a politikába

– Milyen társadalmi, politikai szerepe lehet ma egy katolikus egyetemnek?

– Elsősorban azt szeretném tisztázni, hogy nem szabad a politikát felfognunk úgy, mint valamiféle gettót, mint egy lezárt területet, amihez csak pár ember fér hozzá. A politika ugyanis mindenkire tartozik. A katolikus egyetem, a keresztény felfogás az egyház társadalmi tanítása révén új színekkel gazdagíthatja a politikai gondolkodást. Van ugyanis egy közös kincsünk, mégpedig maga az ember. Az emberre kell a politikának és az egyház tevékenységének is irányulnia.

– A díszdoktori oklevél átvétele után elmondott beszédében megemlítette az 1956-os forradalmat is. Milyen emlékeket őriz az ötvenhárom évvel ezelőtt történtekre?

– Fiatal voltam akkor, és a hozzám eljutó hírek alapján éreztem, tudtam, hogy a magyar nép a szabadságot keresi. Bizony, nagyon szenvedtem attól, hogy a szovjet lánctalpak eltaposták a nép, s főként az akkor talán velem egykorú fiatalok vágyakozását a szabadság iránt.

– A Nemzetközi Karitász konföderáció elnökeként mit gondol, mi az egyház elsődleges feladata a mostani válságos időkben?

– Kétezer éve egyértelmű, hogy a szeretetszolgálat a katolikus egyház egyik legfőbb küldetése. Amikor Jézus Krisztus a názáreti zsinagógában tanítani kezdett, azt mondta, az Úr azért küldte, hogy elsősorban a szegényekhez jöjjön. A karitász azonban nem csupán azt jelenti, hogy akinek pénz van a zsebében, segítsen azoknak, akiknek nincs. Inkább a szolidaritást emelném ki, vagyis azt, hogy mindenkinek módja van hozzájárulni embertársa boldogulásához. Akinek mondjuk nincsenek anyagi javai, az idejét áldozhatja a másikért. Ez az önkéntesség elve alapján működik.

A Nemzetközi Karitászhoz ez idő szerint több mint százhatvan ország csatlakozott, ezt fontosnak tartom hangsúlyozni. Legutóbb Oroszország jelentkezett. Terveinkben szerepel, hogy előmozdítsuk a részvételt, a közös munkát.

– Szalézi szerzetesként miként tudja a bíborosi hivatást megélni?

– Számunkra, szerzetesek számára nem kis áldozatot jelent elhagyni közösségünket, és egy másik környezetbe kerülve dolgozni. Szerencsémre, amikor segédpüspök lettem, egy szalézi érsek mellé kerültem, így aztán a püspöki kúriában tudtuk élni szerzetesi életünket. Most nekem vannak segédpüspökeim, továbbra is igyekszem imaéletünkben, étkezé­seinkben megélni ezt a hivatást, amely a testvériséget jelenti. Soha nem felejtem el a küldetésemet, vagyis a szalézi karizmát, amely a fiatalság, a nevelés felé irányul.

– Meglátogatta a magyarországi szalézi közösséget?

– Természetesen. Most élik újra az alapítás művét. A háború előtt kétszázötvenen voltak, most negyvennél sincsenek többen.

Szerzetes, tudós, bíboros

Oscar Andrés Rodriguez Maradiaga bíboros 1942. december 29-én született Tegucigalpában, 1961-ben tett fogadalmat a szalézi rendben. Filo­zófiai, teológiai és pszichológiai tanulmányait egyebek közt San Salvadorban, Rómában és Innsbruckban végezte. Több szalézi felsőoktatási intézetben tanított, beleértve a guatemalai szalézi teológiai és filozófiai fakultást. 1978. december 8-án szentelték püspökké, majd 2001. január 21-én II. János Pál pápa bíborossá kreálta. Maradiaga a Hondurasi Püspöki Konferencia elnöke, a Tömegtájékoztatás Pápai Tanácsának tagja és a Nemzetközi Karitász elnöke. A pszichológia és a szociológia területén végzett kiemelkedő jelentőségű tudományos munkásságát számos egyetem ismerte el kitüntetésekkel Közép- és Dél-Amerikában, az Egyesült Államokban, valamint Európában.