A katolikusok 18 évig rosszul mondták a mise szövegét

A látszólag apró különbség elsősorban a hívő ember számára takar lényeges teológiai tartalmat – ám mivel az új szóhasználatnak a széles nyilvánosság számára is jelentősége van, kijelenthető: korántsem a homousion-homoiusion vitához hasonló kérdésről van szó. (Ámbár éppenséggel az sem mindegy, hogy Jézus egylényegű-e az Atyával, vagy csupán hasonlatos hozzá.) A polémia pedig máris megindult a döntés helyességéről. A Szentszék rendelkezését vitatók azzal érvelnek: napjainkban, amikor az egyház egyre nyitottabbnak szeretne mutatkozni a világ felé, különösen rossz, bezárkózást sugalló üzenete van, ha a katolikusok azt hangsúlyozzák, hogy Jézus talán nem is minden emberért halt meg.

A tanácstalanságot mutatja, hogy még papok körében sem volt egyértelmű az új fordítás fogadtatása. „Nem értettem, hogy mi is az értelme ennek a változásnak. Elég indulatos is lettem tőle. Mi fog ebből kisülni? Mennyire félreérthető ez a »sokakért«. A napokban találkoztam valakivel, aki azt a téves következtetést vonta le, hogy »akkor Krisztus biztos sokakért, de nem mindenkiért halt meg«. Hányan lesznek még ebben a cipőben?” – írja például blogjában Koronkai Zoltán jezsuita. A szerzetes aztán, mint elárulja, tanulmányozta az indoklást, és meggyőződött róla, hogy van értelme a változtatásnak – ám bizonyára kevesen lesznek, akik hozzá hasonlóan veszik a fáradságot, és utánanéznek a módosítás mögötti szempontoknak.

A változtatás egyébként valójában visszatérés a korábban használatos formához. A II. vatikáni zsinat utáni magyar miseszövegben 1991-ig a Jézus szavait szó szerint idéző „sokakért” formula szerepelt, amikor a német és más nyugati nyelvek fordításai nyomán a Megváltó szándékait értelmező „mindenkiért”-re változtatták a szöveget. 2006-ban viszont a Szentszék azt kérte a hasonló cipőben járó országok püspöki karaitól, hogy térjenek vissza a szöveghűbb fordításhoz.

A két kifejezés közti különbség régóta botránykő a tridenti rítushoz ragaszkodó úgynevezett tradicionalista katolikusok körében; olyannyira, hogy szerintük a „mindenkiért” szó használata alkalomadtán érvénytelenné is teheti a misét – ha a pap nem az eredeti, hanem a „kiterjesztő” értelmében használja. A hagyományhoz foggal-körömmel ragaszkodó katolikusok, akik a világ felé való nyitás egyes jeleit protestáns, sőt adott esetben sátáni mesterkedésnek tudnak be, most elégedetten nyugtázhatják a változtatást – melyben mások bizonyára újabb bizonyítékot fognak felfedezni XVI. Benedek konzervatív voltára.

Pedig nem kell ahhoz feltétlenül tradicionalista katolikusnak lenni, hogy valaki belássa a kifejezés visszaállításának értelmét. Sőt a ferences Barsi Balázs szerint a „mindenkiért” fordítás nemcsak teológiai szempontból helytelen, hanem nyelvtanilag is hibás. A szerzetes érvelése alapján lássunk néhány szempontot ennek alátámasztására:

1. A bibliai szövegben nyoma sincs a „mindenkiért” formulának. Máté és Márk evangéliumában ezt olvashatjuk: „mely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára”, Lukács evangéliumában pedig ez áll: „mely értetek kiontatik”.

2. A latin és a görög szöveg is tudná így mondani: „mindenkiért”, de nem ezt akarja mondani. Egyébként ha ezt akarná, akkor az „értetek”-nek sem lenne értelme, mert a mindenkiben a „ti” is benne van. Akkor így kellene fordítani: „ez a vér mindenkiért kiontatik a bűnök bocsánatára”.

3. A római egyház és a keleti rítusú kereszténység liturgiájában kezdettől fogva a „sokakért” szó szerepelt.

4. A „sokak" egyrészt jelentheti a pogány népeket – az „értetek"-kel jelölt zsidóktól megkülönböztetve –, másrészt arra utal, hogy bár Jézus kétségtelenül mindenkiért meghalt, ez még nem jelenti azt, hogy ezt az áldozatot mindenki el is fogadja. Ezért szükség van annak hangsúlyozására, hogy ez kétoldalú folyamat, ami feltételezi a hívő ember személyes elkötelezettségét.

„Nem az a kérdés tehát, hogy most miért váltottak vissza a jó fordításra, hanem az, hogy annak idején miért cserélték fel azt egy rossz fordításra” – összegez Barsi Balázs.